Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-246
204 24 6- országos Ü: restitutio nagy mértékben vette igénybe a vámjövedéket, tudniillik 10 milliónál nagyobb összeggel, mint előirányozva volt, másfelől a vámjövedék 2.995,797 forint 48 krajezárral kevesebb volt, ennek következtében a fedezet nem folyt be abban a mértékben, a melyben előirányozva volt. így keletkezett az a hiány, a melyből Magyarország terhére 4.273,091 forint 207* krajczár esik. E hiány nem egész összegében kivan fedezetet a magyar államháztartástól, azért, mert a fogyasztási adó visszatérítés nagy mértékben vévén igénybe a vámjövedéket, Magyarország javára a fogyasztási adó visszatérítés nagyobb összegben térül meg, mert méltóztatnak bölcsen tudni, a fogyasztási adó visszatérítés a termelés arányában osztatik meg, már pedig ez a termelés a czukoradónál sokkal kisebb, mint a quota-arány, a melyben a közösügyek fedezéséhez hozzájárulunk, tehát nagyobb összeg a közös háztartás fedezéséhez ezen czímen, mint eredetileg előirányozva volt, igy tehát abból a 4.273,000 forintból, mely tulajdonképen póthitelkép szavazandó és utalványozandó az 1885-ki közös háztartás fedezésére, fedezve van a fogyasztási adó visszatérítéséből Magyarország javára 2.738,000 forint, hogy fedezni szükséges abból a 4.273,000 forintból csak 1.600,000-et kell, ennek folytán tehát ilyen módon ajánlom a t. háznak ezen törvényjavaslatot elfogadásra, azon módosítással, melyet a pénzügyi bizottság az eredeti javaslaton tett, miszerint a közös államháztartásnak elszámolását és ennek folytán a felelősséget természetesen fentartja és kiköti ugy, hogy ez az egész összeg csakis mint póthitel lenne megszavazandó és utalványozandó, melynek egész elszámolása az illető fórum hatáskörének fentartandó. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Máre törvényjavaslatnak első sorai is kell, hogy visszatetszést szülj ének, minden hivatását átérző képviselőnél, mert oly póthitelek fedezetéről szóknak, a melynek első tétele egy magában ugyan nem nagy összeget tesz ki, de az csak bevezetésül szolgál másik oly póthitelhez, a mely az előirányzat keretét csaknem 4 és fél millióval lépi túl és egy harmadik 465,173 forinthoz s a melyek tanúságot tesznek arról, hogy önnök ugy az előirányzatnál, mint a költekezésnél mily könyelműen s nagyúri non ehalance-al járnak el. A mikor mi a költségvetések tárgyalásánál annak realitását kétségbe vonjuk s a bevételek túlvérmes előirányzatát megtámadjuk, a hiánylat mesterkélt leszállítását kimutatjuk s azt valódi magasságában igyekezünk feltüntetni rendesen a pénzügyminister urnak határozott tagadásával találkozunk, mire a pénzügyi előadó ur is nemes hévvel szokott contrázni s a helyzetet rózsás színben május 20. 1886. festeni; csak hogy a tények és a végleszámolás mindig minket szokott igazolni. (Ugy van! a szélső halfelol.) És azt eredményezi nem az, mint ha az adók be ne folynának, mert szegény népünk fizet mint a köles, ott a hol nem tud fizetni, felhajtják kérlelhetlenül a pénzügyminister ur könyörtelen adóvégrehajtói ; hanem ered onnan, hogy ugy önök itt, mint a hadügyminister amott határt nem ismernek a túlkiadásokban s már szokásukká vált, sőt mondhatnám rendszerré nőtte ki magát a póthitelek kérése, a mit a többség rendszerint komolyabb eritica nélkül szokott megszavazni, a mi természetesen a pazarlásra csak felbátorítólag hathat. (Ugy van! a szélső balfelől.) Eredményezi ezen kivül az, hogy az ország lényegesebb jövedelemforrásait oda játszák az osztrák kincstárnak, mint például ez a vámjövedelemmel történik, a mi külön vámterületnél deficitünket elenyésztető jövedelmet biztosítana államunknak, mig most a közös vámterületnél aligjutíatnak koldus alamizsnaként valamicskét nekünk, vagyis 46.617,042 forint határvám bevételből, a miből a quota arányában 16 milliót kellene kapnunk, adnak nekünk 1.517,417 forintot. Miután az osztrákok a maguk részére kezelésre és fogyasztási adó visszatérítések czímén visszatartanak közel 42 millió forintot, a mi aztán e póthitelekkel való terheltetésünket idézi elő. Furcsa lehet az a harmadfél millióba kerülő kezelés, a melynek egy érdemét elvitatni nem lehet: azt, hogy szépen ki tudják a mi szemeinket törölni és valóban csak kárhozatos lehet az a szövetség, a melyben akkor, a midőn az egyik fél visszatérítések czímén 39 és fél milliót el zsebel, a másik félnek alig juttat valamit. Ez valódi oroszláni osztakozás, magának tulajdonit mindent, nem azért, mert erősebb, hanem azért, mert furfangosabb és azért, mert a balsors oly kormánynyal verte meg hazánkat, a mely kormányt csak az nem szedi rá, a kinek arra kedve nem támad. (Helyeslés a szélső bafelől.) Ha a határvám bevételek zárszámadásait összehasonlítjuk, felismerhetjük a fokozatos emelkedést a jövedelemnél és a folytonos kisebbedést a mi részesedési arányunkban és ezt valódi művészies, jobban mondva büvészies fogással eszközlik, a fogyasztási adók visszatérítésének folytonos fokozásával, a mit a mi ellenőrizhetésünk teljes kizárásával ép ugy alakithatnak, a mint nekik épen tetszik; például a múlt évben az osztrákok fogyasztási adó visszatérítése 10.612,773 forinttal haladta túl az előirányzatot. E tekintetben, t. ház, oly merész haladást észlelhetünk, hogy a helyett, hogy a határvám bevételből osztalékot kapnánk, még maholnap rá kell fizetnünk. Vagyis 46 millió vámbevételből, a minek több mint fele része a mi zsebünkből kerül ki, mert hát itt fogyasztanak leg-
