Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

237. országos ölés május 8. 1S86. Í8 mit szerencsének, sorsnak nevezünk. Tehát a törvényhozásnak nem lehet egyéb kötelezettsége, minthogy a győzelem esélyeit, a mennyire lehetséges, biztosítsa. Mert megvan az esély arra, hogy az ember egyetlen sorsjegygyei megnyeri a főnyereményt, de sokkal több az esély arra, hogy ha az ember több sorsjegygyei bir. (Tetssés balfélől.) T. ház! Ilyen széles alapokon óhajtanám én a népfelkelést rendezni, ez azonban az előttünk levő törvényjavaslattal el nem érhető. Az előttem szólott t. képviselőtársaim kimeritőíeg előadták ezen törvényjavaslat hiányait; én tehát egész röviden még csak egyetlen körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. Azon elvet, a mely ezen törvényjavaslatban letéve van, nemcsak ezélszerú'tlennek, de veszélyesnek is tartom, (Halljuk! Halljuk! balfélől) hogy ezt egész tisztán láthassuk, az egyes szakaszok értelmét szükséges csak összevetni egymással, hogy azoknak értelmét egymásból folyólag át lehessen tekinteni. A második szakasz azt mondja, hogy a népfelkelés kötelezettsége alá tartozik mindenki, a ki 19. évét meghaladta egész addig, mig 42 éves korát meghaladta. A harmadik szakasz két osztályra osztja a népfelkelést, az egyikbe helyezi azokat, a kik a 19 éves korosztálytól a 37 éves korosztályig esnek. Már most, az 5. §. 3-ik bekezdése, a mint azt Beöthy Ákos t. képviselőtársam és barátom igen helyesen és igen nagy elmeéllel kimutatta, egész eldugva, talán azon reményben, hogy mi azt majd talán észre sem fogjuk venni, hogy abban mi van, azt "mondja, hogy a működő hadsereg soraiban támadt hiányok pótlására a népfelkelés első osztálya fog fordíttatni. Már most t ház, midőn a törvényjavaslat azt határozza, hogy a népfelkelés első osztálya a 19 évtől a 37-ig terjedjen és igy azt mondja, hogy a hiányok pótlására ez a korosztály van hivatva, ez őszine nyilatkozata egy katonának sem lehet, mert nem hiszem, hogy volna katona a világon, ki az ellenség előtt küzdő hadsereg hiányainak pótlására oly egyéneket kívánjon alkalmazni, a kik a katonaélettel ismeretlenek, a kik katonai szolgálatot sohasem teljesítettek, kiknek katonai fegyelemről fogalmuk sincs. De t. ház, a legnagyobb igazságtalanságot én abban látom kifejezve, hogy különbség tétetik még azok közt is, a kik a törvény szerint a népfelkelkelés ezen osztályához vannak sorozva; mert a gyakorlatban csakugyan lehetetlen elképzelni, hogy egy háború alkalmával a hiányok pótlására mások alkalmaztassanak, mint azok, kik 32 éves korukban kiszolgálták a katonaságot, 37 éves korukig. Már ezen nagy igazságtalanság is, azt hiszem, visszatetszést okozott volna, de még ha kimondaná is őszintén ezen törvényjavaslat, hogy ez igy fog valóban történni, még akkor is igen czélszeríítlennek, igen veszedelmesnek tartanám ezen intézkedést és pedig épen a fegyelem tekintetében. A mint előbb volt szerencsém kifejteni, a fegyelem azon kölcsönös bizalmon alapszik, főkép veszély idején, melylyel a katonák egymás irányában viseltetnek. Már most t. képviselőház, képzeljük azt, hogy egyes ezredek, a melyek többet szenvedtek, melyeknek soraiban, mondjuk talán szerencsétlenebb csatározás miatt, vagy ha nem is ezen okból, de például egy visszafelé történő mozdulat folytán, a melyet az újabb hadi történetírók „nach Rückwärts-Concentrirung"-nak neveznek, nagyobb hézagok támadtak, tehát ezen hézagok oly események által idéztetnek elő, a melyek magukban is megcsökkentik ezen csapatok moralitását, képzeljük, hogy ezen csapatok közé keverünk halálra ijedt olyan embereket, a kik azelőtt két héttel még azt sem tudták, hogy mi fog velük történni, vagy hogy ők lesznek-e azok, (ügy van! balfélől) a kik oda vitetnek, már kérem, ha mi ezen pótlást igy fogjuk eszközölni, azon csapatoknak valami nagy hasznát legalább hosszabb ideig nem vészük. (Helyeslés balfélől.) De a 10. §-ban is van egy intézkedés t. ház, a melyet szintén ezélszerú'tlennek, szintén veszélyesnek tartok. A nyilvántartást — azt mondja ezen 10. §. — a polgári hatóságok és a honvédség fogják eszközölni. Már magában ezen nagy keretnek nyilvántartása, a 19 évtől egész a 37 évig való korosztálynak nyilvántartása rendkívüli nagy munka lesz és azt hiszem eredményesen alig eszközölhető. De már most azon intézkedés t. ház, hogy ezen nyilvántartott egyénekből a gyakorlatban csakis a katonai szolgálatot végzett, a katonai szolgálathoz értő egyének fognak a hiányok pótlására forditta mi, ez oly visszatetszést, oly zavarokat fog előidézni, hogy valóságos katonafogdosás lesz az eredménye, a mi már magában az országban is háború alkalmával oly zavarokat idézhet elő, a mi a háborúnak szerencsés kimenetelét egymaga képes veszélyeztetni. T. képviselőház! Mielőtt végezném beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) engedjen meg a t. ház egy szerény megjegyzést. (Halljuk!) A ki ezen hosszú és igen érdekes momentumokat tartalmazó vitát elfogulatlanul végighallgatta és hallotta azt, hogy egy része ezen t. háznak a népfölkelési javaslatot el nem fogadja, az fogja látni, hogy tulajdonképen a hiba itt nem a nemzet loyalitása vagy hazája iránti ragaszkodásnak hiányából származik, hanem a hiba másutt van. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudjuk azt és érezzük mindnyájan t. ház, e háznak nemcsak ezen a részén, hanem a túlsó részén is, csak hogy ezt a háznak csakis ezen — fájdalom— kisebb részén szoktuk megmondani és csak azok szokták mondani, a kik a háznak ezen részén foglalnak helyet és csak addig, a mig itt foglalnak