Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

237. országos ülés május 8. 1888. 9 irányzatait megtagadják és megtámadják; megtagadják és megtámadják akkor, mikor jól tudják, hogy igen súlyos kérdésekben, a melyekből a multakban casus belli lett volna, a nemzetközi békebiróság, vagy választott bíróság a háborút elkerülhetővé tette. Vannak esetek Angliában és más államokban, melyekben épen ezen ország fejedelme döntött és döntött ugy, hogy a háború elkerülhető lett. És utolsó analysisben azt kérdem én, t. ház, hogy ki az, a ki ebben a házban felállhat, ki a társadalom mai irányzatait, de a népet magát is ismeri, a ki rá tud mutatni Európában csak egyetlen egy népre, mely a háborút kívánja? (Ugy van! halfdöl.) Én, t. ház, kivévén bizonyos Balkán félszigeti népeket, melyeket a háború viselésére az éhség hajt, mert terméketlen talajuk van, más mint békés nemzetet Európában nem ismerek. (Ugy van! balfélöl.) De a háborúk eredete vájjon honnan származik? Vájjon nem azokból az elavult institutiókból-e, melyek ellen a népképviseletnek küzdeni kötelessége ? Az isten kegyelméből való uralkodásból, azon jelszavakból, melyek szerint a világtörténet, a népek története, az emberiség története nem azokhoz a magasztos szolgálatokhoz van kötve, melyeket egyes fényes elmék az emberiség sorsának javítására tettek, hanem fényes, dicsőséges győzelmekhez : önök a dicsőséget most is százezer összekonczolt ember katakombáiban keresik, azt mondva, hogy ez a világ igaz dicsősége és a nép gyermeke, melyet az anya ezer kínnal szült és millió kínnal felnevelt, csak arra való, hogy üresfejű emberek azt mondják : paraszt, kitűnő ember-materiale, megállja a sort, jó ágyutölteléknek! (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés balfélöl.) T. képviselőház! Lelkem legmélyéből tiltakozom az ellen, hogy akkor, a mikor itt minden alkalommal felhangzik egy szó, Széchényi István szava, melyről már azt mondjuk, hogy oly közhely, hogy már talán nem is jó mindig felhozni, tudniillik, hogy „még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, oly kevesen vagyunk!" akkor az önök lelkiismerete megengedi azt, hogy önök belenyúljanak a magyar nép házi tűzhelyébe és állítsák ki a családapát háborúba, a mely sohasem volt e nemzet ezélja és nem is lesz. De hisz nem is lehet akkor, a mikor önök kénytelenek bevallani, hogy önöknek sem a háború megizenésére, sem megszüntetésre, sem irányára semmi befolyásuk nincs; hogy itt nem létezik nemzeti hadi politika, hanem csak dynasticus családi politika, hogy itt senki sem tudja megakadályozni azt, hogy törvényt sértve, szolgáljanak annak a bálványnak, a mely a földi dicsőséget felkonczolt emberi testekre építi. (Tetszés balfélöl) És folyamodnak fogásokhoz, mint tegnap Zichy Antal t. képviselőtársam, (HaUjuk! balfélöl) a mikor erről az oldalKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XH. KÖTET. ról felhozatott az, hogy igenis szükséges, hogy a népfelkelés is szerveztessék, de szerveztessék valósággal nemzeti értelemben, nemzeti, szent és nagy czélok megvalósítására és akként, hogyha már arra kerül a sor, hogy a családapa is kiszálljon a csatasíkra, akkor a valódi, igaz nemzeti czél ki legyen tűzve, az eszme ki legyen mondva, oda legyen irva a zászlóra. És a t. képviselő ur azt mondja: szép és magasztos az valósággal, mikor nehéz időkben azután felhangzik: „Mindnyájunknak el kell menni." De t. képviselő ur, a mi e sor előtt áll, az soha sem fog ugy hangzani, hogy: „Zichy Antal azt üzente" és még kevésbé, hogy: ^Fejérváry azt üzente"; hanem tessék azt mondani, hogy: „Kossuth Lajos azt üzente" és meglesz a lelkesedés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert itt nem a személy dönt, hanem dönt az eszme és tudjuk jól, hogy most valahányszor azt mondja a sirva vigadó magyar, hogy „mindnyájunknak el kell menni", nem lebeg előtte a császári és királyi egyesült birodalom, hanem egyenesen ezen nemzetnek szent jogai lebegnek, a melyeket újból és újból megcsorbítanak, hogy utolsó consequentiában még a család szent tűzhelyét se kíméljék meg, ez a ezélja ezen törvényjavaslatnak és én erre szavazatomat nem adom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Szentkirályi Albert: T. ház! A vitának ezen előhaladott stádiumában talán szerénytelenség is tőlem, hogy szavamat felemelem; de azt hiszem, a tárgy oly fontos és a szavazás indokolása ezen tárgyban minden képviselőre nézve oly jelentőséggel bir, hogy talán megbocsátja a t. ház, hogy én is hozzá szólok a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, valamint a t. kormány által benyújtott minden törvényjavaslatot, nézetem szerint három szempontból kell megítélni. Az egyik szempont az, hogy vaj j onidőszerű, szükséges-e ezen törvényj avaslat; a másik szempont az, vájjon czélszerü és magában véve megfelel-e azon czélnak, a mely általa eléretni őhajtatik; a harmadik czél pedig az, hogy nincs-e ellentétben alkotmányunk valamely sarkalatos törvényével, alkotmányunk szellemével. A mi az első szempontot illeti, hogy vájjon időszerű és szükséges-e ezen törvényjavaslat, azt hiszem, erre alig lehet máskép, mint igennel felelni. Hogy a népfelkelési törvényre, mely czélul tfízt ki magának azt, hogy véderőnket gyarapítsa, erősítse, szükség van, arról meggyőzhet bennünket nemcsak azon számadatok halmaza, melyeket a kormány indokolásában felhoz és mely kimutatja, hogy az európai nagyhatalmak mily roppant haderővel rendelkeznek, de meggyőzhet bennünket hazánk földrajzi és politikai helyzete, a mint ez a lefolyt másfél század alatt alakult. Magyarország földrajzi fekvése tisztán continentalis, a 3