Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-243
243. országos ül ur, ugylátszik, megfeledkezett arról, hogy azon elvek, melyeket a függetlenségi és 48-as párt vall, ugyanazok, melyeket az egykori balközép, élén Grhyezy Kálmán és Tisza Kálmán urakkal, hirdetett (Élénk helyeslés a baloldalon) és melyeket különösen a t. ministerelnök ur mindaddig hirdetett, míglen jónak látta 1875-ben a kormánypárttal egyesülni. (Mozgás a széhő baloldalon.) Ha ezt, mint már egyszer, ha nem csalódom, Csanády Sándor t. barátommal szemben tette, ezúttal is tagadná a t. ministerelnök ur: hivatkozhatom a volt balközép mindegyik tagjára, hivatkozhatom annak közlönyeire, hivatkozhatom azon programúira is, melyet a volt balközép „a bihari őtpont" nevezete alatt magáénak vallott és mely a kezeimben levő nyomtatvány szerint 1868. április 1-én (Zaj a szélső baloldalon: Áprilisi járatott az országgal!) a baloldali kör értekezletén következőkép áilapittatott meg: „Magyarország semmi más nemzetnek, vagy országnak alá nem vetett, szabad és független ország; a párt mindenekelőtti feladatának azt tekinti tehát, hogy minden alkotmányos eszközökkel odahasson, hogy mindazon törvények, melyek hazánk említett függetlenségével ellentétben állanak, megszüntessenek — megszüntessék ennélfogva : a delegatió intézménye, a közös ministerium, azon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosításunkra szükségesek, létesíttessenek, létesíttessék ugyanis az önálló magyar hadsereg, létesíttessék pénz és kereskedelmi ügyünk függetlensége, létesíttessék hazánk törvényes függetlenségének diplomatikus elismerése." Ezek, t. ministerelnök ur, ugyanazon elv T ek, melyeket mi, a függetlenségi és 48 a s párt, programmunk közjogi része gyanánt vallunk és hirdetünk. Ha netán az utóbbi pontra nézve véleménykülönbség merülne fel köztünk, ha netán a t. ministerelnök ur az ország függetlenségének diplomatikai elismerését nem oda magyarázná, hogy az a külügyek önálló vezetését jelenti: akkor legyen szabad kérdenem a t. ministerelnök úrtól, miként véli azt, hogy az idegen államok valamely országnak diplomatikai függetlenségét elismerjék anélkül, hogy az a függetlenség miüden kellékével, tehát a külügyek önálló vezetésével is fel legyen ruházva? De következik^ugyanazon értelem abból is, hogy a közös ministerium megszüntetését kívánták, kívánták a delegatiók eltörlését, már pedig, ha csak azt nem akarták, hogy a külügyek vezetése az osztrák ministerre bizassék, önként követ kezik, hogy azt kívánták, miszerint a külügyeket is önálló külügyminister vezesse épen ugy, miként a párt, a melyhez tartozom, kívánja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,) május 17. 1886. J49 De hogy a belügyi reformokat illetőleg is, legalább lényeges kérdésekben, összhang uralkodott a balközép és a 48-as párt között, bátor vagyok arra emlékeztetni a ministerelnök urat, hogy például a vallásszabadság és kötelező polgári házasság kérdésében semmi legkisebb eltérés nem forgott fenn köztünk, hogy a törvényhatóságok önkormányzatát a balközép szintúgy magáévá tette, hogy a virilis intézményt a leghatározottabbi-n ellenezte, hogy a curia bíráskodását vitás kérdésekben szintúgy támogatta, miként mi : szóval ugy közjogi részét a balközép programmjának tekintve, mint a belügyekre vonatkozó kérdésekben az összhang a balközép és 48-as párt között meg volt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most t. ház, hogy mind a mellett nem létesülhetett a két párt között az egyesülés, daczára azon ismételt kísérleteknek, melyeket az én indítványomra tett a 48-as párt ugy 1869-ben, mint 1872-ben — ez nem gyanúsítás, a következés e föltevésre feljogosít — aligha nem abból magyarázható meg, hogy a balközép vezérei már akkor is azon gondolattal foglalkoztak, hogy jöhet idő, midőn elveik megtagadásával az akkori kormánypárttal egyesülhetnek, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon) tudván, hogy ha a 48-as pártnak határozott elszánt tagjai a balközép pártban beim lesznek, ezen kísérlet vajmi nehezen, vagy épen nem fog sikerülni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy személyeinket értette a miniszterelnök ur! (Halljuk! Halljuk!) Magamról nem szólok; elismerem tehetségeim gyarló és gyönge voltát. Különben is biztosíthatom a ministerelnök urat, valamint mindenkit, hogy azon esetre is, amit melegen óhajtok, ha pártunk többségre vergődnék, én ezen a helyen kívánnék megmaradni — a képviselői szék tökéletesen kielégíti minden ambitióniat. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hogy, ha a nemzet bizalma a mi pártunknak juttatná a többséget, nem hiányoznának annak kebelében férfiak, a kik a kormányt átvenni és azt a nemzet érdekeivel, a nemzet szükségeivel megegyezően vezetni fognák, erről erősen meg vagyok győződve és meg vagyok győződve különösen arról, hogy 11 évi kormányzat után oly siralmas állapotba nem juttatnák az országot, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mint a minőbe az a ministerelnök ur kormányzata alatt jutott. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Nem a mi elveink, nem a mi pártunk győzelemre jutása lenne tehát csapás az országra, hanem inkább csapás oly kormánynak hivataloskodása, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mely alatt míg a közerkölcsök hanyatlanak, a nép jóléte alább száll, az ország pénzügyei a legszánalmasabb helyzetbe jutottak. (Élénk
