Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

142 343. országos ölés májas 17. 1886. telenséget, az uzsoratörvény gyámoltalanságát, a zsidó bűntényeknek kedvező büntetőtörvényt, a sok adómentességet és adókedvezményt és végtére azon szerencsétlen köz- és magángazdászati viszo­nyokat, melyek daczára kézbe játszották már hazánk tetemes részét. Nem fogadhatom el a javaslatokat, de a két előttem fekvő határozati javaslatot sem. Helfy t. képviselőtársam beszédjének egyik helyén azt mondja, hogy a vád alá helyezést azért nem lehet indítványozni, mert az rontaná az ország hitelét. Ezt én nem tartom, a tisztességes hitelezők— és az állampapírok végleges tulajdonosait azoknak kell tartanunk — csak bizalommal lehetnének azon állam iránt, mely tékozló ministereit ily komoly­sággal igyekeznék rendbeszedni. Mert tékozlás az 7% kölcsönrekért oly befektetéseket esz­közölni, melyek 3% jövedelmeznek. Hogy a kölesönközvetitő consortiumok más­kép gondolkoznak, azt is elhiszem. Nekik legtöbb hasznuk van, ha a zavarosban halászhatnak, ha a kölcsön kötéskor az ország hitelével a papírok leszállanak és azon időpontban midőn túl adnak rajta, ismét kendőzött esposékkal emeltetnek. De azokkal meg kell szakítanunk az érintkezést. Ma komoly szándékkal talán még helyreállít­hatjuk az egyensúlyt a befektetések és mindennemű adómentesség teljes beszüntetésével. Ha ezt most elmulasztjuk, a mit ezentúl kölcsönöznek az állam­nak, annak kamatjait az ország csak uj adósság csinálással fedezheti, mint fedezte eddig és e ka­matok megfizetéséről legjobb akarattal már nem kezeskedhetik. Mert a már megadózott vagyonok adóját ily valóságos magán gazdasági viszonyok közt emelni lehetetlen volna, Erkölcsi kötelessége volna a törvényhozásnak, egy komoly tett a tékozló minister felelősség alá vonásával ezen határ átlépését markírozni, meg­lehet hogy már későn volna, de inkább későn, mint soha. Egy ily komoly lépés javasolását vártam a két ellenzéktől, határozati javaslatait el nem fogadha­tom, mert e részben ki nem elégítenek. De el nem fogadhatjuk mi antisemiták azért sem, mert tudjuk, hogy az ott contemplált vizsgáló bi­zottságból kizárnák az egyetlen nemzeti és egéssé­ges elvet, mely minket még e bajokból kiment­hetne ; az antisemitismust, mint kizárták azt a pénzügyi bizottságból. Zsidó foglalná el ott is a mi helyünket, a zsidók pedig épen a kormány ilyetén gazdálkodása által jutottak azon nagy ha­talomra és befolyásra, melyet az ország vesztére ma gyakorolnak, {ügy van! abal- ésssélső baloldal egyes padjain.) Határozati javaslatot tekintettel itten ülő cse­kély számunkra be, nem nyújtunk, de a törvény­javaslatok ellen fogunk szavazni és ha azok, a mit oly valószínű ti ennek tartok, mint bárki e házban, el nem fogadtatnának — arra az esetre fentartjuk magunknak a további lépésekre nézve indítvá­nyainkat megtenni. (Helyeslés a bal- és szélső bal­oldal némely padjain.) Horváth Gyula: {Halljuk!) T. ház! Azt hiszem, méltányolni fogja a t. ház, ha azok közül, a kik a kormány politikáját, melynek eredményei közé tartoznak a jelen törvényjavaslatok is, álta­lában támogatják, ha azok közül felszólalnak azok, kik e javaslatokat elfogadni akarják. Természe­tes, hogy az ilyen tartalmuknál fogva súlyos tör­vényjavaslatok el nem fogadása sokkal könyeb­ben indokolható, mint azon okok elmondása, me­lyek valakit arra vezetnek, hogy ily súlyos, ter­hes törvényjavaslatokat elfogadjon. Ha igaz volna azon két vád közül az egyik, mely két vádat csaknem egyformán szoktak az el­lenzék részéről szemünkbe vágni: akkor vagy az volna igaz, hogy a kormányt mi öntudatlanul és vakon követjük, vagy ha ez nem áll, akkor ebből le kell a consequentiát ez alkalonimel vonni és ha öntudatosan követtük a kormányt folytatott po­litikájában, akkor a felelősségnek azon részét, mely a többség minden tagjára esik, a felelősségnek azon részét, mely a kormányt támogató pártot illeti, vegye ki a párt magának. T. ház! Bármilyen súlyos is a felelősség, azzal szembenézni kötelesség is, hogy én tudatában saját gyengeségemnek és is­merve azon erőt, melylyel a megtámadott többség rendelkezik, merészséget veszek magamnak a fel­szólalásra, méltóztassanak ezt annak tulajdonítani, hogy épen az ország ily komoly, ily válságos per­czeiben kötelessége minden képviselőnek párt­különbség nélkül elmondani az okokat és meg­jelölni a czélt és irányzatot is, a melyek őt ily komoly kérdés eldöntésében vezetik. {Halljuk!) És itt, t. ház, az előttem szólott képviselő ur beszédére csak annyit kívánok megjegyezni, hogy teljesen indokoltnak és természetesnek tartom azt, hogy ő az ellenzék két árnyalatának határozati javaslata közül egyiket sem fogadja el; természe­tesnek tartom annálfogva, mert azt hiszem, hogy abban, hogy a képviselő ur itt a házban helyet foglal, a hazafias helyes irányzatnak, a mely a kép­viselő urat idehozta, szintén nagy része van, de ti agy része van az emberi szenvedélyeknek is, melyek épen akkor érvényesülnek mikor oly pár­tokat, melyek létalapja az antisemitismus, oly pártokat a parlamentbe elküldenek. {Mozgás bal­felöl) Ezek előrebocsátása után, t. ház, igyekezni -fogok azon politikának, a melynek nem formai, hanem tényleges eredményekép ezen póthitelről szóló törvényjavaslatok itt szerepelnek, azon po­litikának — a melyet én meggyőződésem sze­rint öntudatosan követtem — azon politi­kának igazolására Horánszky Nándor t. kép­viselő úrral szemben, a ki azt mondotta, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom