Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

136 242. országos aics május 15. 1886. Az erdélyi posztógyártás rendesen csak vastagabb, közönségesebb nemekkel foglalkozik, ugy hogy az erdélyi posztó egy méterje 830 grammot nyom. Ezzel szemben a brünni finom posztónak méterje csak 300 grammot nyom. Az előbbinek ára méterenként 3 frt, az utóbbinak 8 frt. Most méltóztassék a súlyvám szerint a következmény ekie gondolni, tudniillik 100 méter erdélyi posztó ér 300 irtot és fizet 49 francot; ugyanannyi méter finom, drága brünni posztó ér 800 frtot és csak 17 francnyi vámot fizet. Tehát mindenesetre a hazai gyártmányokra nézve nagyon előnytelenek voltak a jelenlegi szerződés vámtételei, mert a kellő osztályozással nem birtak. Ez a következménye annak, hogy unnak idejében, midőn ezen szerződés köttetett, inkább az osztrák ipar érdekét tartották szem előtt és részint arra is voltak Romániában figyelemmel, hogy az ott keletkező fiatal román ipar inkább durva czikkekkel foglalkozik, tehát versenytársa a magyar iparnak ugy, hogy ezen vámtételek mellett az osztrák finomabb gyártmányokat csaknem szabadon engedték be, mig csaknem kizárták a vámtételek által a magyar gyártmányt, De, t. ház, annak daczára, hogy mindnyájan ismerjük részint a szerződés előnytelen tartalmát, részint ezen szerződés nem loyalis alkalmaztatását, mégis az egész ország és a közvélemény különbség nélkül, hol nagyobb, hol kisebb készséggel akarja ezen szerződés megújítását, illetőleg megfelelő változtatásokkal való fenntartását. T. képviselőház! Mondom, hogy a magyar közvélemény különbség nélkül óhajtotta azt és kötelességemnek tartom constatálni, hogy még azok is, kikről sok oldalon, különösen a Lajtán tál feltételezték, hogy esetleg a kereskedelmi szerződés megújítását meghiúsítani hajlandók, hogy azok részéről is történt megfelelő kijelentés. Értem az erdélyi képviselőket; nem volt ugyan alkalmam e t. képviselőtársaimnak ez iránti tanácskozásaiban részt vehetni, de azt örömmel constutálom, hogy ez a memorandum, mely az ez iránti tanácskozásoknak gyümölcse, minden kétséget kizáró tisztasággal kiemeli, hogy az erdélyi képviselők is — ámbár nagyon is látják azon hátrányokat, a melyekkel a szerződés különösen az erdélyi mezőgazdaságra nézve jár — mindazonáltal kellőleg méltányolva a hazai iparra vonatkozó tekinteteket, óhajtják a szerződés létrejöttét. Kem lehet tehát mondani, hogy az erdélyi képviselők ellenállásának oka volna abban, ha esetleg a szerződés nem ujittatikmeg. Igaz ugyan hogy a mi kereskedelmi ministerünk egy hónap pal ezelőtt, ápril 7-én, mikor válaszolt egy ily tárgyú interpellatióra, kénytelen volt e házzal sejtetni azt, hogy a másik szerződő félnél talán nincs meg az a komoly jóakarat, a mi itten az összes hivatott tényezőknél mutatkozott, a szerződés megkötésére nézve. Később ugyan kedvezőbb hirek érkeztek az ottani tanácskozásokról; mig tegnap azon hirrel lépettünk meg, hogy a Bukarestben folytatott tanácskozások teljesen meghiúsultak. Még nem birunk hivatalos adatokkal, de minthogy ezen hirek az összes fővárosi sajtóban megjelentek és nem desavouáltattak még eddig legalább, elég komolyaknak kell tekintenem, hogy interpellatió tárgyává tegyem. Azt hiszem, nem igen lehet kételkedni abban, hogy a Bukarestben folytatott tanácskozások megakadtak. Hogy minő jelentősége van ennek? Ideiglenes-e ez a megakadás, vagy végleges, arról megbízható hirrel még nem birunk. Hogy mi esetleg oka e tanácskozások meghiúsulásának, azt sem tudjuk. Ha ez iránt kérdéseket intéztek a t. minister úrhoz, nem kívánom figyelmen kivül hagyni azon diseretiót, a melyet az ügy jelenlegi stádiuma talán még követel és válaszul egyelőre nem kívánok többet, mint a mit állanrank érdeke jelenleg megenged. E komoly pillanatban reeriminatiókkal élni sem akarok, sőt kénytelen vagyok elismerni, hogy az utóbbi időben a kormányt e tekintetben mulasztás vádja nem illeti. Valószinüleg régebben követtetett el a hiba vagy mulasztás azokra nézve, a melyet próbálni kellett volna. Én meg vagyok győződve, hogy ha a kormány a kellő időben lett volna képes előre látni a Romániában előállott gazdasági helyzetet és látta volna azon szálakat, a melyek fejünk felett más országokkal köttettek, talán megakadályozta volna oly helyzetnek létrejöttét, mely reánk nézve nem kedvező s mely jelenleg erősebb a mi kormányunknak általam sem tagadott jóakaratánál. Megleheti ház, hogy nem volt kellőleg informálva kormányunk a maga idejében és én azt az iinpressiót érzem — csak impressiónak nevezem — mintha az a közeg,, a ki Bukarestben nemcsak a politikai helyzet megfigyelésével, de az összes viszonyoknak, különösen gazdasági viszonyok felismerésével, megfigyelésével és esetleges bejelentésével meg van bízva, az osztrák-magyar követ nem áll épen a helyzet színvonalán. Nagyon sajnálom, hogy különösen a keleti tartományokban, melyekhez bennünket a legfontosabb közgazdasági érdekek fűznek, a mi diplomatiánk — ugy látszik — csak a legfelsőbb levegőben lebeg s itt sem boldogul, de mindenesetre elmulasztják azon feladatot, mely őket megilleti, de terheli is közgazdasági érdekeinkkel szemben. Még egyet kívánok itt még megjegyezni. Azt hiszem, hogy a kormány, daczára annak, hogy bukaresti megbízottja nem teljesítette kötelességét a kellő időben, mégis azon helyzetben volt, hogy tudomással birt arról, a mit mi mindnyájan tudtunk, hogy igen nagy hajlandósága a román kormánynak vagy nem volt, vagy nem volt elég ellenállási képessége azon velleitásokkal szemben, melyek a