Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

135 242. országos ülés mrtjus 15, 1886 de meg van a lehetőség, előzetesen kell'azt minden | viszonyok közt a törvényhozásnak tudtára hozni; ha ez lehetetlen, mentől előbb utólagosan és zár­számadásilag csakis az oly természetű és nem túl­ságos mérvű túlkiadások igazolandók, a melyek már csekély és természetszerű voltuk miatt is nem arra valók, hogy külön törvényhozási intézkedés tárgyátképezzék. Szabad legyen példát felhoznom. Felhozattak itt a belügyministerium túlkiadásaiis. Hogy azok nem valami nagy összegek, azt tán a t. képviselő urak is beismerik. De mikből állnak főképen ? Egy az utóbbi két évben előfordult tétel leszámításával, betegápolási költségekből. A leg­solidabb budgetelőirányzat alapjául, mint azt mél­tóztatnak tudni, az elmúlt évek tapasztalait, leg­több esetben a három évi átlagot kell kötelesség­szerfíleg számba venni. Ha ezután a beteg létszám szaporulata túlkiadást igényel, azt hiszem, hogy a minister, ki á mulasztásért is felelős, csak nem teheti, hogy a kórházaknak a betegek elutasítását hagyja meg; de igenis kötelessége a túlkiadást megtenni és azt zárszámadásilag igazolni. így vagyunk a tébolydákkal, melyeknek költsége, sajnos, annyira szaporodik és igy vagyunk a bel­ügyi tárcza mindezen tételeivel. És tán még arra is emlékeznek a régibb képviselők, hogy oly téte­lek is vannak, melyekre nézve a törvényhozás nem is mióta én minister vagyok, de még azelőtt, meggyőződve arról, hogy teljesen betartható elő­irányzat nem lehetséges, egy majdnem fixnek ne­vezhető Összeget állított be a költségvetésbe s a túl ­költség zárszámadási igazolását rendelte el. Ezt nem saját igazolásomul hozom fel, hanem csak például arra, hogy az, hogy nem lehet semmi olyan túlkiadás, mely zárszámadásilag igazolandó, alapo­san nem állítható. A t. képviselő urak azt mondják, hogy a jövedelmek eredménytelenül költettek el. Már bocsánatot kérek, t. ház, de ezt állítani az igaz­ságnak megfelelően szintén nem lehet. Mert ott vannak a vasutak, ott a culturalis intézkedések, ott a sehonnan sem valami nagyon megtámadott vízszabályozási tények; azt hiszem, hogy ezeket semmibe venni egyáltalában nem lehet. Sőt hogy ne csak ne tűnjék fel ugy, mintha a vasutakban bűnbakot keresnék, de hogy ezt egyenesen vissza­utasísam : kifejezem itt is azon meggyőződésemet, hogy ha történtek is a vasutak kezelésében hibák, melyek részben mentségüket találják az üzlet rohamos kiterjesztésében, mégis, ha ezen vasutak, melyek ma momentán bajt okoznak az állampénz­tárnak, ily irányban erélyesen nem létesíttettek volna, az annyit emlegetett és fájdalom, mindnyá jiink által érzett közgazdasági válságot rokkal kevésbbé birtuk volna elviselni, mint most. Egy igen t. képviselő ur tegnap szemére ve­tette a kormánynak, hogy egy trónbeszédbe föl- '• vette azt, hogy a rend helyreállott az államház­tartásban. Nem tudom, a képviselő ur összezavarta-e a rendet az egyensúlylyal, de, hogy azok, a kik utánna mondják és írják, összezavarják, arról van tudomásom. (Derültség a jobboldalon.) De azt gondolom, nem szükséges itt fejteget­nem a kettő közötti különbséget; még annak bő­vebb magyarázásába sem megyek most bele, hogy lehetett-e a rend helyreállításáról jogosan beszélni vagy sem ? Én azt hiszem, hogy lehetett, de az ellen, mintha az által, a mi a trónbeszédben mon­datik, ha nem találtatnék igaznak, bárki más compromittáltathatnék, mint a felelős kormány: épen a parlamentaris elvek szempontjából tiltako­zom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a hal- és szélső haloldalon) Kár tehát azért, hogy a vád súlyosabb legyen, e térre is átvinni a vádaskodást, a hol a vádaskodó, a ki a parlamenti rendszert állítja védeni, annak egyik sarkalatos elvét támadja meg. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt beszédem végéhez közeledve felvenném a keztytít az 1875-iki és a mostani pénzügyi helyzet összehasonlítására vonatkozólag, azután nyilatkoznám a határozati javaslatokról és nyilatkoznám azon hozzám intézett kérdésről, hogy miként maradhatok ezen a helyen: még egy pár észrevételt akarok tenni. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Kíváncsiak vagyunk rá!) Ha a t. képviselő urak ismernék a parlamen • tar izmus természetét, nem lennének kíváncsiak. (Derültség.) Tehát, t. ház, ismétlem^ hogy nem akarok azon hibába esni, hogy itt a korona és a nemzet jogairól egymással szemben beszéljek, miként az előttem szólott képviselő ur. (Zaj a szélső haloldalon.) Én kötelességemnek ismerem mind­kettőnek a jogát, ugy a mint az törvényeinkben lefektetve van, védeni. És most, midőn nem lehet kifejteni, csak megjegyezni kívánom, hogy nem fogadom el azon vádat, mintha a legközelebbi törvényjavaslat alkalmából a korona jogai a nem­zet jogainak rovására tágittattak volna. (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Pedig ugy van!) Nem fogadom el ; mert a jogoknak a változott viszo­nyokhoz való alkalmazása .... (Zaj a szélső baloldalon.) igen, a jogoknak, vagy helyesebben mondva a jogok gyakorlatának a változott viszo­nyokhoz való alkalmazása még nem a jogok meg­sértése. (Mozgás a szélső haloldalon. Ugy van! a jobboldalon.) Már pedig, engedjenek meg a képvi­selő urak — kénytelen vagyok pár szót mondani a közbeszólásaik folytán — abban látni jogsérel­met, hogy a most gyakorlott jogok ne legyenek mások, mint voltak az insurrectio idejében, vagy mint voltak 1840-ben, (Zaj a szélső haloldalon) ez, bocsánatot kérek, lehetetlen. (Felkiáltások a szélső

Next

/
Oldalképek
Tartalom