Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-237
6 237. országos fii ják-e okét, hogy a hol vezetik, csakugyanutánnuk mennek-e, hogy pontosan fogják-e teljesíteni, ami rájuk bízatott, miként léphetnének fel sikeresen ? Hol volna a kölcsönös bizalom, a kölcsönös engedékenység, hol volna, a mi nélkül hadsereg nem működhetik, a fegyelem. Hiszen maga az élelmezés lehetetlen volna, mert már csak az, hogy a népfölkelés két annyi számban venné a hadsereget körül, rakonczátlannátenné s háborgóvá; elemésztene, lefoglalna minden tápszert, minden élelmet, és valóságos csapás volna a működő hadseregre, nem pedig segédcsapat. És mi czélra is alkalmaznák az ekkora hadsereget; hiszen csak nem akar a t. honvédelmi minister ur azon bölcsesség után indulni, melyet a tisztelt előadó ur elébe irt. 0 ugyanis kifejtette, hogy ezen csapatokat, várőrségre, sánczok készítésére, közlekedési góczpontok védelmére stb. fogják alkalmazni. De t. ház, mindmki tudja, ki a harczászatban legkevésbbé jártas, hogy épen e feladatokra legképzettebb katona szükséges, várerődítést, sánczokat és minden szakmunkát betanulatlan emberrel eszközölni nem lehet, hiszen a legügyesebb katona sem tudja ezt anélkül, hogy hosszabb ideig a legnagyobb szabatossággal erre nem képeztetett ki. Erre a ezélra a katonát külön kell tanítani évek hosszú során át, nem pedig, hogy az a tanulatlan, soha katonai fegyelem éssubordinatio alatt nem állott közönséges népfölkelő állíttassék oda. És ha mégis azt látjuk, hogy a t. előadó urnak szépen leolvasott beszédjét még azok is dicséretre méltatják, a kik mindenkor feltűnően tanúságot tesznek róla, hogy a katonaság igényei iránt nagy jóakarattal és sok figyelemmel viseltetnek, talán többel, mint politikai szempontból kívánatos volna, az csak azt árulja el, hogy az illetőknek lehet jó akarata, de a helyes érzéke hiányzik. {Tetszés a szélső balon.) T. ház ! Egy ilyen népfelkelési hadseregnek alkalmazása magában a dolog természetében is absurdum; hiszen 2 millió embert mozgósítani, azokat a harczvonalba állítani, azokat felszerelni időbe kerül, erre hónapok kellenek. Béke idején arról sincs gondoskodva, hogy azok közül ki legyenek válogatva azok, a kik katonai munkára teljesen képtelenek. Nem lesznek azok külön vezetve, hanem együtt lesz mind, tehát a sánták, vakok, nyomorékok, bénák mind be lesznek híva, mennyi időbe fog kerülni, mig ezek kiválogattatnak, mennyi időbe, hogy az alkalmas a harcztérre küldessék, önökne; pedig 7 nap elegendő, hogy egy háborút elveszítsenek. (Derültség és tetszés.) Tarthatatlan azon indokolás ethicai, erkölcsi, ]>olitikai, nemzetgazdasági tekintetből és épen olyan tarhatatlan, katonai szempontból is. És ha a t. honvédelmi minister ur őszintén akart volna szólani, akkor azt mondta volna nekünk : uraim, a közös hadügyminister urnak egy olcsó eszközre van szüksége, a melylyel túlteheti magát a törvémájns 8. Í8S6. nyéken, neki fel kell emelnie a hadi létszámot tetszése szerint, neki, olyan nagy urnak, mint ő excellentiája, alkalmatlan, hogy mindig delegatiókhoz, vagy a parlamenthez forduljon, adjuk meg tehát neki az eszközt. Ez legalább őszinte beszéd lett volna, de a mit itt az indokolásban mondanak, az még az őszinteséget is nélkülözi. Hanem hát hozzá is vagyunk szokva t. ház, hogy azokban a dolgokban, a melyek katonai oldalról jönnek, az őszinteséget nélkülözzük. Hiszen például a hadilétszám a papíron ma is nyolczszázezer, valóságban pedig régen túl vagyunk rajta; azoknak a száma, a kik ténylegesen szolgálnak, régen meghaladta azt, a mi a törvényben contemplálva van. Ez legújabban is, midőn valami olyanról volt szó, a mivel a tényleg szolgálók számát felemelték, midőn legújabban — méltóztassék a minister urnak visszaemlékezni reá — fölemelték a hadi-tengerészethez beosztottaknak szolgálati idejét három évről négy évre, tették ezt is ugy, hogy meg sem említették a parlamentben, hogy ezáltal a ténylegesen szolgálók száma szaporodni fog, pedig, ha négy esztendeig tartják ott az embereket, tehát azokat is, a kik különben elbocsáttattak volna, mégis csak felemelkedett az valamivel. Sőt annyira eltitkolták ezt, hogy midőn a törvényjavaslat előttünk feküdt, még azt sem említették meg, hogy ebből költségtöbblet fog származni, csak akkor vettünk róla tudomást, midőn az már ott szerepelt a hadügyminister költségvetésében. (Ugy van! a sséhö balon!) Ez a költségtöbblet (Halljuk/) nagyon természetesen, jelentkezni fog ez alkalommal is. Hiszen a katona, a népfelkelő sem él levegőből. (Derültség a szélső baloldalon.) És én nem akarok kiterjeszkedni azoknak a millióknak kerekszámokban való összegezésére, a mennyibe ez kerülni fog. De, hogy ott, a hol két millió ember fölszereléséről, élelmezéséről, fegyverrel, töltényekkel való ellátásáról van szó, nem egynéhány ezer forinttal fog előállani a t. minister ur, azt a ház régi tapasztalatból tudja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És a mi legsajnálatosabb, t. ház, ezen összegek felett nem mi fogunk rendelkezni, hanem rendelkezni fog a közös hadügyministerium. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Elesik tehát az is, a mi különben még enyhítené ezen kiadások súlyát, hogy azokból legalább valami a magyar iparnak támogatására fordittatik. Ha mi rendelkeznénk felette, ha a honvédelmi minister tárczájába tartoznék mindaz, akkor legalább az az elégtételünk volna meg, hogy a hazai ipart némi támogatásban részesíthetnők. így, a hogy most van, meg fog rendeltetni minden oda át Ausztriában és még ezen milliók is Ausztria iparosainak a zsebébe fognak vándorolni. Pedig, t. képviselőház, épen a népfölkelés az, mely, hogy ugy mondjam, a leghelyhezkötöt*
