Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

106 241. országos ülés május 14. 1886. hanem más téren is mutatkozik. Méltóztassék ce-yk a fiumei építkezést vagy a szegedi rakpartok ügyét nézni. (Derültség bálfelől.) Vagy vegyük figyelembe például, hogy készült a közmunka és közlekedésügyi ministerium kebelében egy felsőduna-szabályozási tervezet és midőn az offert tárgyalása megtartatott, 30—33%-nyi leengedés történt. Hát bocsánatot kérek, reális munka ez és megengedhető-e, hogy ilyesmik történjenek? (Ugy van ! bal- és szélső balfelól.) Nem arra mutat-e ez, hogy ott a lehető leglazább munkálatok készíttetnek. (Halljuk!) Minden ember tudja, t. ház, hogy az országban minden vállalkozó arra törekszik, hogy az államnál nyerjen el vállalatot, bármilyen is az, mert utólag mindenféle contókkal, mindenféle kártérítési igényekkel lehet jönni és ezek kisebb nagyobb összegek erejéig fogékony keblekre találnak a ministeriumokban. (Zaj. Mozgás jobbfelöl. Ugy van! balfelöl.) Mikor a központi pályaudvar kiadatott és az illető vállalkozó elnyerte, sokaknak aggodalma lévén a vállalat rentabilitása iránt, mindenfelé hangzott, hogy a vállalkozó reussirozni fog, mert tetemes túllépések fognak történni, mivel például a talaj ingoványossága folytán rendkívüli pilotirozásokat kell foganatosítani. Hogy az ily munkálatoknak mi az eredményök, azt mindenki tudja, (ügy van! balfelöl.) Csak a műszaki tanács volna az, a mely ezen dolgokat nem tudja, pedig annak idejében mindezt szakemberek beszélték. (Ugy van! balfelöl.) Azt is mondják, gondolom Hegedűs Sándor képviselő ur és a pénzügyminister ur is felemlítette, hogy az állami vasutaknál a hitelnyilvántartás olyan volt, hogy a kormány nem láthatta minden pillanatban a valóságos helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a kezemben az utasítás, a mely a vasúti igazgatóságok számára kiadatott és a mely megszabja azon hatásköröket, a melyek szerint az igazgatóság és annak egyes tagjai eljárhatnak. Ezen utasítás azt is tartalmazza, hogy a beruházásokra egy tételben megszavazott összegeket a kormány osztja fel és hogy a költségvetés keretén kívül az igazgatóság semmi néven nevezendő utalványozást nem eszközölhet. Minthogy pedig a dolgok ekképen állanak, felmerül a kérdés., hogy ezen hatáskört túllépte a vasúti igazgatóság: igen vagy nem? Ha túllépte ég ekkor nem csak számokat, de tételeket is kérek idézni, akkor az erkölcsi felelősség kisebbül. ha ez a minister tudta nélkül történt és pedig úgy, hogy ezt nem volt képes megakadályozni, például az administratió czélszerű berendezése által, ellenkező esetben a felelősség teljesen a kormányt terheli. De felhoztam ezt azért is, mert ha az igazgatóság a vasúti beruházásoknál a költségvetés keretén kivül álló tételeket fizetett ki — mert csak ezekről lehet itt szó — ezeknek utalványozása vagy legalább a kifizetés helyben- j ! hagyása a kormány tudtával történt. Nem tudom e szabályzat fennállott-e akkor, midőn a helyzet felmerült, de tudtommal fennállott s igy kétségtelen, hogy a kormánynak tudnia kellett minden beruházási tételt, mely a költségvetésen túl ment. De hogy a vasutakkal lehetőleg hamar végezzek, felemlítem azt is, hogy az mondatik, miszerint vasutaknál az üzleti kiadásokban is rendkívüli túllépések történtek, melyek 1885-re 3.200,000 frtot tesznek ki. E felett sem én, sem a ház bármely más tagja nem mondhat Ítéletet, míg a vasutak előirányzatát és zárszámadását nem látja. Mert csak akkor lehet megmondani, hogy a túllépések olyanok voltak-e, hogy azokat helyes administratióval el lehetett volna kerülni és csak akkor mondhatni még egy más dolgot is: vájjon e vasúti üzleti túlkiadási tételek közt nincsenek-e beruházási tételek is? Én nem tudom való-e, de hivatkozom egy lapban megjelent czikkre mely a volt igazgatóság köréből látott napvilágot, s melyben az mondatott, hogy a vasutak 1885. üzleti kiadásaiközt mintegy 400,000 frt könyveltetett el, oly összeg, amely voltakép beruházásipdadás. A t. minister ur mindenesetre azon helyzetben van, hogy erre nézve határozott nyilatkozatot tehet. Mert ha az üzleti kiadások között csak egyetlen beruházási tétel könyveltetett is el: ez oly irrealitás, mely egyfelől a beruházások tekintetében a törvényhozást megillető jog kijátszására irányul, másfelől pedig nyomni akarja a vasutak pénzügyi gazdálkodását azon szempontból, melyet már beszédem elején említettem, hogy t. i. fokozza a vasutak elleni animositást és azt a bajt, mely a pénzügyi helyzet tekintetében más téren merült fel, magáról el- és a vasutakra áthárítsa. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Midőn kétségtelennek tartom azt, hogy a vasutakra vonatkozólag követett eljárás nem egyéb, mint keresése azon bűnbaknak, melyet a bűnök kiengeszteléséül az áldozatok oltárára kellett vinni: kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy a tulajdonképeni baj nem annyira a vasutaknál, mint az általános pénzügyi helyzetben van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Legyen szabad erre vonatkozólag még néhány dolgot elmondanom. A baj, mely a pénzügyi helyzetben felmerül, felfogásom szerint két természetű; az egyik elvi, a másik kormányzati. Az elvi természetű baj a nagy lábon való élés, melyet meg nem bírunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kormányzati természetű az, hogy a költségvetések évről-évre irreálisak voltak, mert csak egy irányt követtek, tudniillik kis költségvetés és nagy deficit. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezenkívül az igen tisztelt kormány, miként majd rátérek, a lehető legkönnyelmtíbb gazdálkodást vitte. Szemben a törvényhozás által meg/álla-