Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

104 241. országos ülés május 14. IS86. Ily irányban kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Azokra, vagy legalább azoknak egy részére és pedig a fontosabb részére, a miket a pénzügyminister úrtól hallani szerencsém volt, beszédem folyamán fogok, még pedig lehető tüzetesen válaszolni. (Halljuk!) Itt sietek kijelenteni, hogy az 1886-iki költségvetés tárgyalása alkalmával kifejezést adtam azon véleményemnek, hogy meg fog jönni az idő, midőn be fog bizonyulni, ma már hozzátehetem, csattanósan, hogy azon aggodalmak, melyek a pénzügyi helyzetre vonatkozólag a ház ezen oldaláról koronként elhangzottak, nagyon is alaposak és valók voltak. (Ugy vem! a baloldalon.) Ezen feltevésemben engem akkor egy nagy igazság vezetett és ez az, hogy az eseményeket és az eredményeket utoljára is sem elvitatni, sem megezáfolni nem lehet. (Ügy van/ balfélöl.) Ezek pedig ma már mellettünk szólnak és kétségtelenül igazolják a mai előterjesztések által is azt, hogy a t. kormány pénzügyeinket nem a kibontakozás, de, ma a leghatározottabban kimondhatom, a catastrófa felé vezeti, (Ügy van! Ugy van! balfelöl.) És, t. ház, ez nem is lehet máskép oly eljárás mellett, mely csak egy pénzügyi politikát ismer, az adóemelést és adósságcsinálást, (Ugy van! balfelöl) és nem lehet máskép oly pénzügyi kormányzat mellett, hogy a költségvetések évenként nem azért készülnek, hogy megtartassanak, hanem azért, hogy meg ne tartassanak és épen azért nem is őszinték. Békés viszonyok közt — a nélkül, hogy az országot valami csapás érte volna — tiz esztendei szakadatlan adóemelés után, az adóknak teljes mértékben való bepréselése mellett, a pénzpiaeznak a lehető legkedvezőbb alakulása közt, most utólag 22 milliónyi póthitelt kérni, valóban megdöbbentő. Pedig ez a helyzet képe a szó szoros értelmében, (ügy van! balfélöl.) És ezen helyzet ma oly zűrzavaros pénzügyi körülmények közt, jelentkezik, a melyekből csak egyet lehet tisztán látni: pénzügyeink romlottságát. Épen azért, hogy ezen helyzetre vonatkozólag, a melyre maga a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy kétségtelenül igen komoly, nézeteimet elmondhassam annyira, a mennyire a rendelkezésünkre adott anyag megengedi ki kell kérnem a t. ház figyelmét talán kissé hosszabb időre. (Halljuk ! balfélöl) Két előterjesztéssel állunk szemben. Az egyik a 4.075,000 frtnyi úgynevezett beruházási póthitel a közmunka- és közlekedésügyi minister részére, a másik pedig ezen és egyéb póthitelek fedezete. Szorosan összefügg e kettő és e kettőre vonatkozólag utoljára együttesen is fogok szólni, mert mindkettő kapcsolatban van a pénzügyi helyzettel. Előzetesen azonban elkülönítve is szólok,mert itt sajátságos helyzettel állunk szemben, a mely nem mai keletű s a mely már a sajtóban és e házban is régibb idő óta képezte szóbeszéd tárgyát és ez az, hogy azon pénzügyi bajokért, a melyeknek csak egy része látszik meg szerintem e javaslatokban, az erkölcsi felelősség, vagy hogy ugy mondjam, az ódium a vasutak nyakába hárittassék. Mit kér a t. kormány e javaslatban? Először ezt akarom constatálni, hogy abból a consequentiát levonjam. Kéri 2.377,800 frt erejéig 1884-ről elavult hitelek felelevenítését, kér továbbá az 1885-ik évre 1.697,000 frtot, mint rendkívüli beruházásoknál mutatkozó túlkiadást. És hogy teszi ezt a t. kormány formailag? Ugy, hogy azt nem egy törvényjavaslatban terjeszti elő, hanem a vasutakra vonatkozó kiadások tekintetében egy külön törvényjavaslatot nyújt be. Mintha a vasutak nem képezték volna eddigelé és nem képezznók ma is a közmunka- és közlekedési ministerium tárczájának kiegészítő részét. Ennek utána előtérbe tolatik a vasutaknál 1884ben előfordult túlkiadásokból származó 2.400,000 forint pénztári hiány is. Ezeken felül a két előadó ur beszédében a vusutakra vonatkozólag a helyzetet teljesen kiélesítette, a vasutaknál az igazgatási rendszer megváltoztattatott, az igazgatóság pedig kicseréltetett. Mindezek mutatják azt az animositást, mely nagy részben szándékosan keltetik fel azért, hogy az ország közvéleménye egy jelszó alatt eltereltessék, (Ugy van! balfélöl) eltereltessék a kormány által teremtett helyzet súlyos voltától. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bátor vagyok ugyanis kérdeni, t. ház, hogy azon 2 377,800 frtot, amely elévült hitel felelevenítését czélozza, miért méltóztatnak a vasutak terhére írni? Hiszen ezt 1884-ben a vasutak nemcsak hogy el nem költötték, de elköltötte a t. kormány más czélokra, hiszen a pénzügyminister ur imént maga mondotta, hogy az összeg nem oly természetű, mint Helfy Ignácz t. képviselő ur a pénzügyi bizottságban mondotta, ki pénz alakjában kereste, mert a zárszámadások szerint megvan és más czélra lett felhasználva. Hát kérem,helyes, méltányos, igazságos-e ily körülmények között ennyire kihegyezni a kérdést a vasutak ellen még a tekintetben is, hogy azoknak oly tételeket írjanak erkölcsileg terhére, melyeket azok el nem költöttek ? (ügy van! a szélső baloldalon.) És azután tudjuk, t. ház, hogy e tételek nagy része ki van fizetve és épen ezért szóltam a t. minister ur beszédébe közbe, hogy miért nem jő a minister ur az igazi czímen, miért nem mondja meg, hogy a fedezetek 1884-ben más czélra költettek el, de kifizetve vannak ; tessék tehát kiegészítés czímén pénzt szavazni meg. Mind ezt nem teszi a minister ur, mert a figyelmet hamis jelszó alatt másfelé igyek-