Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos ülés május 14, 1886. 99 hogy e tárczákra, illetőleg a múlt években azoknál történt túlkiadásokra is kitérjek. A földmívelésügyi ministeriumnál a tálkiadás 1882-ben 900,000 forint volt, 1883-ban 1.100,000 forint, 1884 ben 1.300,000 forint, 1885-ben 1.400,000 forint. A mint tehát látható, a túlkiadások évenként növekedő arányban haladtak. A vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál a* túlkiadás 1882-ben volt 200,000 forint, 1883-ban 400,000 forint, 1884-ben 500,000 forint, 1885-ben 600,000 forint. Az igazságügyiftárczánál volt, csak a legutóbbi éveket említem, 1884-ben 700,000 forint, 1885-ben 1.100,000 frtnyi túlkiadás. Ha már most látjuk, hogy a túlkiadások évről-évre fokozott mérvben fordulnak elő, igen természetes, hogy ugy a t. háznak, mint a kormánynak kötelessége azzal foglalkozni, hogy azok miként támadnak és elkerülésükre mi a teendő? Hogy miből erednek a túlkiadások, azt két okra vezetem vissza. Először az előirányzatra. A mint az előirányzat a ministeriumban elkészül, abban minden részletesen kimutatva tüntettetik fel. A midőn pedig később akár a ministertanács, akár pedig a t. ház egyes tételeket reducál: ezek a költségvetésben általános összegben vonatnak le és nem történt az, a minek a jövőben majd történnie kell, hogy e levonások a költségvetés minden részletére nézve keresztülvitessenek és hogy az utalványozás a módosított költségvetés alapján men jen végbe. Már az előirányzatnál is oly eljárás követtetvén, ez túlkiadásokra adott alkalmat, mert, a kevesebbel előirányzott kiadások nem voltak megtarthatók. A másik körülmény t. ház, az, hogy midőn ezen túlkiadások a zárszámadási bizottságban tárgyalás alá kerültek és onnan a t. ház elé : leginkább azon körülménynél fogva, hogy ezen túlkiadásokra külön fedezetet kérni a múlt években nem kellett, a zárszámadási bizottság ezen túlkiadások helybenhagyására és az azok iránti felmentés megadására semmi nehézség sem fordult elő. Ily körülmények között, méltóztassanak megengedni, a pénzügyministernek akár a költségvetés előterjesztése alkalmával, akár az év folyamában épen ezen általános áramlat következtében nem lehetett oly hatályos, mint annak lennie kellett volna. Erre vezethető vissza ezen túlkiadások egy része és én kérem a t. házat, hogy e túlkiadásokat kerüljük az által, hogy ezentúl a költségvetések alkalmával a kiadási tételek tüzetesen megvizsgáltassanak és hogy a létező szükséglet, csakis az, a mire feltétlenül szükség van, de az azután vétessék fel a költségvetésbe. Mert ha a bevételeket a valószínűség szerint helyesen lehet megállapítani, a mint hogy azok csakugyan csekély eltéréssel tényleg be is folynak, akkor még alaposabban lehet a valószínűségnek megfelelően a kiadásokat előirányozni. Ezen szempontot kell tehát megtartani és ha a t. ház ily tüzetes átvizsgálás után állapítja meg az előirányzatot, ennek természetes következésének annak kell lenni, hogy túlkiadások semmi szin alatt ily mérvben elő ne forduljanak. A túlkiadások eredetének, felfogásom szerint, ez az egyik oka és méltóztassék annak jövőre elkerülése végett az általam jelzett eljárást követni. Azon kérdésre, hogy a két utóbbi év túlkiadásaira nézve miért követtetik most egyszerre azon eltérő eljárás, hogy nem a zárszámadások elintézése után, hanem már most kéretik a háztól a fedezet? Megengedem, hogy az elj különbözik az eddigitől; de ebből egyáltalában nem következik az, hogy az előbbi eljárás volt a helyes; ellenkezőleg azt hiszem, hogy iz az eljárás a helyes, a mely most követtetik, hogy tudniillik ne akkor jöjjenek a túlkiadások a ház tudomására, midőn már a következő évből 8—9 hónap elmúlt és a zárszámadások benyujtatnak, hanem mihelyt azokról tudomása van a kormánynak és ez az országgyűlési határozat értelmében tudomására hozandó a háznak, azok ugy terjesztessenek elő, hogy a törvényhozásnak alkalma legyen intézkedni, midőn még nem multa idejét. Ezen eljárást, felgásom szerint, habár a helyzetet ma súlyosbítja, föltétlenül helyesebbnek tartom, mint az előbb követett módot. A t. előadó ur hivatkozott arra, hogy ezen kimutatott 19.900,000 forintból mennyi esik a közlekedési tárcza terhére. Már más alkalommal hangsúlyoztatott az, hogy azon gazdasági bajok, melyek-most ránk nehezednek, még súlyosabbak volnának, ha közlekedési hálózatunk nem volna annyira kifejlődve. Ezen közlekedési hálózat fejlesztése okozta igen sok tekintetben a felmerült nagy költségeket és ezekből eredtek legnagyobb részben azon túlkiadások, a melyekről most szó van. De, t. ház, ezen túlkiadások egy része vonatkozik az államvasutaknál történt beruházásokra, a másik része pedig az államvasutak kezelésére. A beruházásoknál igen helyesen distinguált az egyik előadó ur, felhozván azt, hogy azon 4 millió forint, melyről most van szó, melyből 2 millió és néhány 100 ezer forint tulajdonképen megvolt szavazva s igy ennek szüksége a képviselőház előtt már ki volt mutatva. Egy t. képviselő ur, gondolom, Helfy t. képviselő ur, a pénzügyi bizottságban azon kérdést vetette fel, hogy ha ezen kiadások meg voltak szavazva, ezekre a pénznek meg kell leírni és ezekre nem kell újabban és mászodszor a fedezetet megszavazni. De engedelmet kérek t. ház, sem a mi elszámolási rendszerünk mellett, sem a pénztári kezelés rendszere mellett azon eljárás, melyet a t. képviselő ur kíván, nem teljesíthető. Mert méltóztassék visszamenni 188 i-re. | 1884-ben, midőn a túlkiadás a közlekedési tárczá13*