Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
216. ore&gos ftlés wáreclBS 30, IS86. ? 216. ORSZÁGOS TJLES. 1886. évi márczius hó 30-án. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés a főrendiház rendezéséről szóló törvény szentesítése ós kihir detéséről s a ház pénztári számadásairól. A törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása A napirend megállapítása. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál- J mán, Trefort Ágoston, b. Fejérváry Géza, h. Kemény j Gábor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Rakovszky István jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Tibád Antal, az azok ellen jelentkezőket Ábrányi Kornél jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Rakovszky István jegyző (olvassa a márczius hó 29-én tartott ülés jegyzőkönyvét), Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, melylyel tudatja, hogy a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. évi VII. törvényczikk 23. §-ának végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ő Felsége által Bécsben márczius 22-én szentesittetett és mint az idei VIII. törvényczikk márczius 28-ikán kihirdettetett. Tudomásul vétetik. Bemutatom a képviselőház pénztárnokának az 1885. évi Julius l-jétől ugyanazon év deczember 31-éig terjedő számadásait a képviselőház bevételeiről és kiadásairól. Megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadatlk a számvizsgáló bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs; más előterjesztés sem lévén, következik a napirend: a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen a 82. §. Tibád Antal jegyző (olvassa a 82, §4). Mártonffy Károly: (Ealljuk!) Nem lehet tagadni, hogy a főispánok emlékezetet haladó idők óta a kijelölési jognak mindig gyakorlatában voltak, csakhogy különböző időszakokban e jogot különbözőleg gyakorolták. (Halljuk I Malijuk /) Az 1848-ik évet megelőzőleg, valamint az 1861.rövid alkotmányos idő alatt, ugy nemkülönben 1867-ben bár személyesen gyakorolták azt, erkölcsileg még is inkább voltak korlátolva mint ma, midőn azt a kijelölő választmány által "gyakoroltatják. Természetesen akkor a főispánok mind nagy urak voltak, csak ritkán fordultak meg a vármegyékben, a tisztségekért folyamodó kisebb birtokú nemes urakat vagy épen nem, vagy csak igen kevéssé ismerték. Ugy segítettek tehát magukon, hogy minden tisztújító szék előtt a vármegye legtekintélyesebb és legbefolyásosabb férfiait conferentiára hívták össze és azok által tájékoztatták magukat. Igaz, hogy az ekkép nyert tájékoztatás reájuk nézve még semmi kötelezettséggel nem járt, de tekintve azt, hogy mint mondám, a tisztségekért pályázók előttük ismeretlenek voltak, az administratio és saját jól felfogott érdekükben feküdt ezen conferentia megállapodásaira súlyt fektetni és a tapasztalás bebizonyította, hogy arra, mint a megyében uralkodó közvéleményre, valóban kiváló 1*
