Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

220. országos ülés április 5. 188*5. 77 tényeiuk ellen'tényeket nem tudnak czáfolatul felhozni. {Helyeslés abal- és szélső baloldal egyes padjain.) A t. ministerelnök ur is a minap olyan kifejezéssel talált velünk szemben élni, hogy a zsidókérdésről nem szólhat vagy nem kell egyáltalában szólani, mert az antis mita képviselők szerint a zsidó mind csupa ördög, a keresztény mind csupa angyal. A t. ministerelnök ur nagyon téved. Mi soha sem mondottuk, hogy minden zsidó csapa ördög; hanem azon régi mondás szerint, hogy „De potiori fit denominatio" a többségéről azt állítjuk, hogy nem mind ördög ugyan, de túlnyomó rész ben tulajdonságaik, szenvedélyeik, szokásaik veszélyesek az ország népének többségére nézve. (Ugy van! abal-és szélső baloldal egyes padjain.) Nem mondtuk — legalább én a magam részéről soha sem mondtam •— hogy a keresztény mind csupa angyal; a keresztények közt ép ugy vannak gonoszok, vannak könnyelműek, a kik vagyonukat akkor is elvesztegetnék, ha az egész világ mind antisemita volna, a mint vannak dicséretes és tiszteletreméltó kivételek a zsidóság között is. Oly gyakorlott és éleseszíí vitatkozótól, mint az igen t. ministerelnök ur, nem is vártam volna a vitatkozásnak azon legkönnyebb módját, hogy nem felel semmit; mert meg vagyok győződve, hogyjha nem phrásisokkal, de számokkal, érvekkel, tényekkel le tudna bennünket vágni, azonnal kivágná azt az érvét. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Hanem egy concret esetet hozok fel. (Halljuk ') Egyszer a t. ministerelnök ur megdicsérte zsidó polgártársainkat, hogy a mi érveink és beszédeinkre csak hallgatással válaszolnak. Én egy alkalommal azon szerencsében részesültem, hogy egyik zsidó képviselőtársam beszédemet és érveimet figyelmére méltatta; legyen szabad az ő akkori válaszát mostan csak mutatóba fölvennem azért, hogy ebből kitűnjék, miért nem szoktak sem a zsidó képviselő urak, sem az o barátai a mi beszédeinkre nyíltan válaszolni. (HaVjuk/ Halljuk!) Miután én arra kértem őket, mutassák be hitvallásukat, ő a többek között erre nézve azt mondotta, hogy az a hitvallás be volt már mutatva a Sión hegyén és nekem mint papnak ezt nagyon jól kellene tudnom, mert templomomban minden nap hangzik a zsoltár. Hát először is kénytelen vagyok helyreigazítani, én a keresztény, őt a zsidót arra nézve, a mit a legutolsó falusi keresztény gyerektől is megkövetelek, hogy a tiz parancsolat nem a Sión hegyén mutattatott be, hanem a Sinai hegyén! (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélső baloldal egyes padjain.) Másodszor, ha ebből azt következteti, hogy ő nekik nem kötelességük hitvallásukat bemutatni, mert az már ott benne van, miért hivatkozott akkor épen ő a Talmud irodalomra, mint a mely azon parancsolatokat magyarázza; miért irta akkor már Mózes is az azon parancsolatokat magyarázó könyvet; miért irtak arról oly tömérdek könyvet, ha olyan nagyon magától értetődnék az, hogy a tiz parancsola ban, mint a zsidó vallásnak velejében mi foglaltatik benne? Hiszen ezen elv szerint egy keresztény felekezetnek sem kellene bemutatni a maga hitvallását, mert benne foglaltatik mindegyiknek hitvallása a bibliában. (Ugy van a balés a szélső baloldal egyes pidjain.) A másik pedig, a mi a képviselő ur informatióit jellemzi, az, hogy engem református papnak állít, bizonyára szakállam után. Hát a lutheránus és a református egyház közt egy kis más különbség van, mintsem a szakáll. S midőn én azt említettem, hogy a fő- és középiskolák költségei alól kivonják magukat, ő azzal felel, hogy a népiskolákra költöttek. Az érvek gyengesége az, a mi miatt ellenvetéseinkre és kérdéseinkre választ nem igen szoktunk kapni s újra meg újra kénytelenek vagyunk, a t. házat figyelmeztetni arra a veszélyre, a mely ezen népnek rohamos szaporodásából következni fog az egész országra, következik többek közt ezen törvény intézkedése által az egyes községekre is. A tengeren evező hajóról, ha vész tő

1- ki, vagy ha az zátonyra jut, az utasok menekülnek először, a kapitány a legénységgel köteles a végső perczig kitartani és akkor egyetlen kötelessége marad csak: méltósággal várni a hajó elmerülését, a halált; mi benszülöttek, magyarok, a kik emlékeinkkel, reményeinkkel a haza földjéhez vagyunk csatolva, szomorú és sovány vigasztalást találnánk abban, hogy méltósággal haljunk meg, ha majd azok, a kiknek sem országa, sem hazája, a kiket sem remények, sem emlékek, hanem csak a jövedelem köt ehhez a hazához, menekülnek a stílyedő áliamhajóról. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Azért kérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék alkalomadtán kijelenteni, szándékozik-e a honosítási törvényt azon irányban átnézetni és javítani, a mint azt Irányi képviselő ur által beadott törvényjavaslat alkalmával kilátásba helyezte, vagy pedig módosítványainkat ezen törvényjavaslat keretében nyújtsuk be. Minthogy pedig ezen törvény általában a polgároknak és az egyes községeknek eddig gyakorolt jogait és szabadságait nem hogy tágabb körre terjesztené ki, hanem még inkább megnyirbálja és megint egy nagy részszel halad a plutocratiának megerősítése felé, azért azt a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Azon objectiv előadás, melyet az antisemitismusról az előttem szólott t. képviselő ur tartott, bármilyen csábító volna is arra, hogy e kérdés felett vitába bocsátkozzam a t. képviselő úrral, mégis ez alkalommal lemondok erről, a mennyiben jelenleg nem