Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

319. országos S nézve általánosságban az a nézetem, hogy a mennyiben kétségtelen az, hogy aközségek szellemi és vagyoni képességére való tekintettel községeink között lényeges különbség van. Ezen lényeges különbséget szem elől téveszteni nem szabad. (Ugy van! a szélső baloldalon) Különbséget kell tennünk szellemileg és vagyonilag elmaradt községek és a szellemileg és vagyonilag előrehaladt nagyobb községeink között. (Ugy van/ a szélső baloldalon.) A rendezett tanácsú városok ^intézménye még nálunk nem igazolta magát annyira, hogy lehetséges volna mindazon községekre, a melyek ugy az anyagi, mint a szellemi fejlődés bizonyos fokát elérték, kimondani azt, hogy azok kötelesek legyenek rendezett tanácsú városokká átalakulni. A rendezett tanácsú városok intézménye ellen, különösen a közterhek nagy volta miatt, még országszerte általános az idegenkedés és legújabb időben azt tapasztaljuk, hogy ugy a rendezett tanácsú városok, mint általában minden községben a visszafejlődés bizonyos jelei mutatkoznak. Ha már most, t. ház, ezentúl a rendezett tanácsú városok önkormányzati joga épugy meg fog nyirbáltatni, mint a hogy azon elmaradt apróbb községek önkormányzati joga, nagyon természetes, hogy ezen visszafejlődési hajlam még inkább erősbödni fog. Nézetem az, hogy a községek fokozatos fejlődését kell előmozdítani. Nem lehet nekünk a nagyobb községeket, mint már előbb is említem — ugyanazon egy kalap alá vonni a kisebb községekkel. Meg kell a nagyobb, a vavagyonosabb községeknek adni azon szabadalmakat, melyek képesek lesznek azokat a gyorsabb fejlődésre ösztönözni. T. ház! Megfontolandónak taxtom azon nézetet, hogy nem volna-e helyes a községek közt határvonalat vonni a szerint, a mint azok a szellemi és vagyoni képesség bizonyos magasabb fokán vannak ? Nem volna-e helyes azon nagyobb és vagyonosabb, a szellemi fejlődés magasabb fokán álló községeinket, melyek még nem birnak azon képességgel, hogy rendezett^ tanácsú városokká átalakuljanak, de mégis sokkal fejlettebbek az apróbb elmaradottabb községeknél, annyira fejlettebbek, hogy semmi körülmények közt egy kalap alá azokkal nem vonhatók; nem volna-e helyes — mondom — ezen nagyobb és vagyonosabb községeinket tágabb önkormányzati hatáskörrel felruházni és ez által mintegy előkészítő iskolát, mintegy átmenetet létesíteni a független városi önkormányzatra. T. képviselőház! A községi tisztviselők ellenében a fegyelmi eljárásra vonatkozólag az 1876 : V. törvényczikk intézkedései általában fentartatnak a jelen törvényjavaslatban. Megvallom, azt reméltem, hogy akkor, a mikor a községi törvény revisiójáról van szó, a fegyelmi eljárás is akkép fog szabályoztatni, hogy egyrészről biztoB április 3. 1886. 55. sítva legyen az a tisztviselő a felsőbb közegek zaklatása ellen, másrészről ne adassék mód arra, hogy a pártpolitikának bárminemű befolyása lehessen a fegyelmi ügyek elbírálására. Megvallom, t. ház, hogy én az 1876 : V. törvényczikknek a fegyelmi eljárásra vonatkozó azon rendelkezését sem helyeselhettem és nem helyeselhetem most sem, a mely a felsőbb tisztviselőnek fegyelmi hatóságot enged az alsóbb tisztviselő felett; de azt meg már épen minden jogi fogalommal ellenkezőnek tartom, hogy egy és ugyanazon személyben egy tisztviselő elrendelhesse az alatta lévő tisztviselő ellenében a fegyelmi vizsgálatot, fel is függeszthesse azon tisztviselőt, azonkívül a vizsgálatot is ő tarthassa meg, sőt még ítéletet is hozhasson, még pedig a legalsóbb fokú büntetés alkalmazása esetén a jogorvoslatnak is teljes kizárásával. Nézetem a jó közigazgatást illetőleg az, hogy annak egyik főkelléke a fegyelmi eljárás szigorúsága, de azonfelül igazságossága is. Én azt hiszem, hogy közigazgatási bajainknak, községi administratióink miseriáinak gátat képezne az, ha a fegyelmi eljárást egy külön független bíróságra biznók, teszem a létesítendő közigazgatási bíróságra. Csakhogy persze akkor a t. kormánynak kezéből egy igen hatalmas fegyver, igen nagy hatalmi eszköz esnék ki. Én egyébiránt t. ház, a községeket a lehető legszélesebb önkormányzati joggal ruháznám fel és az államnak és a megyének csakis annyiban engednék befolyást a községi belügyekre, a mennyiben azt a mulhatlanul szükséges felügyelet és ellenőrzés is megkívánja. E jelen törvényjavaslat intézkedései nem hogy tágítanák a községek önkormányzati jogát, hanem ellenkezőleg azt csaknem teljesen megsemmisítik. Mintha a községi administratio rosszaságának az volna a legfőbb oka, hogy a községek igen tág önkormányzati joggal birnak. Én a községi administratio egyik főbaját abban találom, hogy a községi jegyzők és általában a községi elöljárók oly mértékben vannak elhalmozva állami és törvényhatósági teendőkkel, hogy azok mellett alig jut nekik idejük a község belügyeinek, a szorosabb értelemben vett községi ügyeknek elintézésére. A másik baj főleg abban rejlik, hogy attól a községi jegyzőtől, attól a községi elöljárótól a felsőbb hatóság nemcsak azt követeli, hogy kötelességét lelkiismeretes pontossággal teljesítse, hanem azt is követeli, hogy a választások alkalmával hatalmas kortes is legyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha azután a községi jegyző, előljáró enged a felsőbb hatóság azon kívánságának, hogy politikai meggyőződését másokra erőszakolni iparkodjék, ugy azután nagyon természetes, hogy az a