Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-219

52 259. országos öl (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert azon a téren, hol a község úgynevezett átvitt hatáskörében működik, ott ez teljesen érthető és jogosult is; de ott, a hol a községben arról van szó, hogy például egy bikának megszerzése, vagy egy nagyobb községben, tisztán községi út létesítése vagy egy községi hídnak építése vagy akármi ily aprócseprő localis ügy vagy világítás, csatornaépítés ügye intéztessék el, miként avatkozhatik a felügyeleti hatóság közbiztonság vagy közigazgatás czímén a község belügyébe, azt megérteni valóban lehetetlen. (Igás! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezért, t. ház, ezen a téren szintén követelni fogjuk azt, hogy a községnek legtermészetesebb jogköre, tudniillik saját belügyeinek önálló rendezése érintetlenül maradjon fenn; (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) mert nem tudjuk okát találni annak, hogy miért essék ezen jogkör áldozatul oly tisztán múlékony hatalmi tekintetek kedveért, miért történjék erőszak az intézmények állandó természetén. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Még egy megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk!) A törvényjavaslat teljességgel nincs tekintettel a rendezett tanácsú városoknak, anagyés kisközségekt 1 egészen elütő hatáskörére. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És itt sajnálattal kell eonstatálnom azt, a mit már más alkalommal is tapasztaltunk, hogy tudniillik a ministerelnök urnak teljességgel nincs érzéke a városok érdekei és a városi elem fejlődése iránt. (Ugy van! balfelől.) Volt egy idő, t. ház, mikor ez a ministerelnök úrban megvolt és pedig 1870-ben, mikor a törvényhatóságokról szóló javaslat tárgyalásánál a leghatározottabban követelte azt, hogy a szabad királyi városokra nézve egy egészen külön törvény alkottassák. És teljesen igaza volt. De mi történik most 1886-ban? A ministerelnök ur a városi törvényhatóságokat ugyanazon jogszabályok alá helyezi, melyek a megyei törvényhatóságokra nézve érvényesek. Hogy e két intézménynek milyen különböző természete van, hogy mennyire különböznek lényegileg egymástól, az csakugyan szembeötlő. És most, t. ház, mit tapasztalunk ? Azt látjuk, hogy itt megint a városokat a kis- és nagyközségekre vonatkozó szabályokhatálya aláhelyezi. Tehát azt látjuk, hogy a városokat mindenféle ellentétes jogszabályok alá kész helyezni, csak azon jogszabályok alá nem, melyeket azok legsajátosabb természete követel. Mi következik ebből ? Az, hogy a városok nem fejlődhetnek saját természetük szerint, a mi csak akkor történhetik, ha felettük olyan jogszabályok uralkodnak, a melyek természetüknek megfelelnek; a mint ez nem történik, megbénulás áll be. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt is tapasztaltam a ministerelnök urnái, hogy sejtelme sincs azon érzékenységről, a melyet április 3. 18S6. az állami instiíutiókban tapasztalunk azon nagymérvű idegességről, a mely az institutiókban megvan, nincs sejtelme azon finom idegszálakról, a melyek áthatnak minden institutiót annyira, hogy ha valahol egy érzékeny ponton megnyomunk egy finom idegszálat, azonnal részleges vagy általános paralysis áll be és évek hosszú sora szükséges, mig a betegségből az intézmények meggyógyulnak. De nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy mily fontosak reánk nézve a városok culturai és nemzeti szempontból, hiszen ezt, t. ház, tudja nálunk mindenki. Kétségtelen, hogy a ki nálunk a városi elemet bénítja, az megbénítja a nemzeti cultura fejlődését s azért nem járulhatunk mi oiy korlátozó és bénító intézkedésekhez, melyekre a kormánynak a felügyelet szempontjából teljességgel nincs szüksége és csak sorvasztókig hatnak azon intézményekre, a melyeknek egészséges fejlődésétől a nemzet ereje és haladása függ. De tegyük fel, hogy sikerül nekünk egy tökéletes községi törvényt alkotni, akkor az a kérdés merül fel, vájjon jobbá válik-e ez által a községi adtninistratio? A ministerelnök ur ezen nézetben van és vele a t. előadó ur is. Es ez igen természetes, hogy ha nem volna ezen nézetben, akkor felteszem róla, nem is terjesztette volna be a törvényjavaslatot. Én azonban más nézetben vagyok. A t. ministerelnök ur, mikor híján van szakszerű objectiv ellenvetéseknek, rendesen azzal a fogással szokott élni, hogy meglehetős kicsinylő mosolylyal elméletinek nevezi a szakmából vett legfontosabb ellenvetéseket és érveket. Pedig, t. képviselőház, a ministerelnök ur foglalja el a legkevésbé gyakorlatias és a legelméletibb álláspontot. Mert a ministerelnök ur, ha egy törvényjavaslatot terjeszt a ház elé s azt a házzal elfogadtatja, a legnagyobb megnyugvással tekint erre a működésére s meg van róla győződve, hogy egy törvény alkotása által már a reális életben gyakorlatilag egy problémát oldott meg. Hát, t. ház, a ki a gyakorlati életet ismeri, tudj':, hogy egy törvény csak akkor kezd élni, csak akkor van hatása az életre, mikor azt komolyan, következetesen végrehajtják. De, t. képviselőház, a ministerelnök urnái mindig nélkülözzük íszt a törekvést, hogy a törvényeket komolyan végrehajtassa; mert hiszen világosan látjuk, hogy még azokat az eszközöket sem keresi, a melyek egy törvény komoly és kérlelhetetlen végrehajtására szükségesek. (Ugy van! balfelől) A községi administratió sorsa, t. ház, eldőlt a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalásánál. A midőn a ministerelnök elfogadta a törvényhatósági törvényjavaslatnak azt az intézkedését, a mely szerint az ellenőrzöttek döntő befolyást gyakorolnak az ellenőrző sorsára, akkor nézetem szerint az ellenőrzést tette lehetetlenné. (Helyeslés balfelől.) Mert, t. képviselőház, hogy áll