Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

3^ 317. országos ülés rendezését Égypt ómban kezükbe és ha szükséges, együttesen vállaljanak jótállást a felveendő köl­esönre nézve, de egyszersmind az ellenőrzést is gyakorolják azon jövedelmi forrásokkal szemben, melyek ezen kölesönnek és a régi kölcsönöknek fedezésére leköttettek és ebben az ellenőrzésben az európai hatalmak bizonyos arányban legyenek képviselve. Sőt Francziaország kormánya még messzebb ment és ezen ügygyei kapcsolatban a Suez-csatorna kereskedelmi forgalmának biztosí­tása végett feltételül kötötte ki azt is, hogy Európa hatalmai Parisban egy conferentiára gyűljenek össze, az egyptomi pénzügyekre vonatkozó meg­állapodások után, a melyben biztosítsák a Suez­csatornán való hajózás egyenlő szabadságát min­den európai országra nézve. A mi pedig a kölcsön sorrendjét illeti, a nélkül, hogy beavatkozott volna az angol tervezet azon részleteibe, a melyek nagyon közelről érintik a szerzett jogokat, a mennyiben a régi adósságok­ban bizonyos mesterséges csoportosításokat akart eszközölni, nevezetesen a Daira-vaL az egyesített adóssággal, a domanialis kölcsönökkel és a szaba­dalmazott adóssággal akarta összeköttetésbehozni és ezeket egyaránt megadóztatni, továbbá tekin­teten kivül hagyta az adósság sorrendjét és a sorrendben rejlő biztosítékok és fizetések tekinte­tében bizonyos zavart idézett volna elő, hogy ez megakadályoztassék, Francziaország erre vonat­kozólag a status quo ante-t kivánta íentartani és kimondani, hogy az áj kölcsön, melyért az európai államok vállaljanak jótállást, első sorban követ­kezzék ugyan a többi régi adósságok között, de ezen adósságok sorrendje és eddigi alakja minden összekeverés és összeköttetés nélkül maradjon meg, ugy mint eddig volt. Ezek az alapeszmék, melyek a franczia me­morandumban ki voltak fejtve, a londoni confe­rentián elfogadtattak és ezen javaslathoz ily alakban monarchiánk is hozzájárult. Hogy miért járult hozzá, annak minden esetre vannak politikai és közvetlen anyagi okai. A politikai ok azt hiszem, hogy kétségtelenül domi­nál itt, dominál annyiban, a mennyiben az az egészséges elv, a mely az újabb eseményekben már többször jutott érvényre a keleti ügyekkel szemben, hogy tudniillik ne egyes hatalomnak túlsúlya, hanem az európai solidaris hatalmak egyensúlya érvényesüljön, sőt ne csak érvénye­süljön, hanem vezessen a keleti ügyek és bonyo­dalmak megoldásában, ez az elv emelkedett érvényre ennél a financiális tervnél is. Már ez magában véve, ha másként nem volnánk is érdekelve, oly fontossággal bir, hogy monarchiánk­nak, ha mindjárt nem lett volna is az a meg­győződése, hogy az a megoldási terv, a melyet Francziaország erre vonatkozólag javasolt, helyes, nézetem szerint még akkor is csatlakoznia kellett márczias ti. 1886. volna hozzá, nem vonhatta volna ki magát a solidaritásból a többi hatalmakkal, mert ha csak egyetlen praecedenst teremt is e téren, könnyen kiteheti magát annak a veszélynek, hogy szavát más alkalommal sem hallgatják meg és a solida­ritást vele más alkalommal sem kívánják íen­tartani ; ez pedig határozottan érdekeinkbe ütköznék. A mi az anyagi érdeket illeti, erre nézre méltóztassék tekintetbe venni, hogy először is forgalmunk ugy a Suez-csatornán, mint közvetlen Egyptommal, bár nem jelentékeny, de folytonosan fejlődő s az utóbbi években haladást mutat, ugy hogy a bevitel tekintetében harmadik helyen, a kivitel tekintetében pedig az ötödik helyen követ­kezünk az európai országok között. Nem jelen­téktelen dolog tehát, hogy milyen befolyásunk és milyen összeköttetéseink maradnak fenn továbbra is Egyptommal. A másik, szintén anyagi érdek az, hogy az alexandriai megkárosultak kárpótlásában osztrák és magyar alattvalók hat millió frank erejéig vannak érdekelve, tehát még a méltányosság­szempontja is követelte azt, hogy közreműködjünk arra, hogy követelésük megállapittassék és ki­fizettessék és nyújtsunk segédkezet arra is, hogy ezeknek fedezete megteremtessék, illetőleg ez egy oly országnak lehetővé tétessék, a mely különben erre talán képes nem lenne. A mi azon adósságnak, mely igy felvétetik és mely az utóbbi események folytán már 9 millió fontra nőtt, a terhét illeti, ez 315 ezer fontban nyert kifejezést, a mi után 37»% van biztosítva. Ebből közvetlen megterhéltetést a monarchiára, vagy hazánkra nézve következtetni egyáltalában nem lehet; mert Egyptomnak tényleg befolyó jövedelmei még a rossz viszonyok között is a 9 millió fontot meghaladták, ha tehát egy ilyen kötelezettség elsőbbséggel bir, akkor azt hiszem, kétséget nem szenved, hogy ebből a 9 millió font­ból az összes teher kikerül. Én nem zárkózom el azon esetleges aggo­dalom és azon ellenvetés elől, hogy nem Egyptom bevételei, hanem esetleg politikai események zárnák el és tennék lehetetlenné egy ilyen tarto­zásnak időszerinti fizetését. Azonban méltóztassék tekintetbe venni, ha Egyptomban ilyen felfordulás történnék ä akkor már politikai érdekeink vannak szóban és foroghatnak koczkán, melyeknek érde­kében pedig határozottan joggal kell bírnunk arra, hogy a válság megszüntettessék s igy Egyptomnak ezen fizetési kötelezettsége érvénye­síttessék, illetőleg folyóvá tétessék. Ezekből a szempontokból tehát a pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot, melyet a kormány egy nemzetközi solidaris kötelezettségnek a törvényhozás által való jóváhagyása czéljából terjesztett be, elfogadta; g azt hiszem, minél jobban

Next

/
Oldalképek
Tartalom