Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-236
g-jO 23íi- ••"s**? 6 * ül** május 7. 1S8S. előbb az ellenzék férfiaíral is közli a törvényjavaslat szövegét és igyekszik a törvényjavaslat keretéből kiküszöbölni mindazon tételeket és azon Kuppositiókat, melyek az országban félreértethetnének és az ellenzék által is mint veszélyesek tüntetnek fel. Helyes és józan politika ezt követni, mert az áll érdekében, hogy midőn az ország védelméről van szó és pláne oly nagy kiterjedésben a család nyugalma, biztonság;! lesz fenyegetve, mint ezen törvény által, hogy akkor a törvényhozás egybehangzó ereje kint nyugalmat és bent a házban bizalmat teremtsen. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Nagj^on természetes, hogy azon elvek, melyeken 1868 ban a véderő törvényhozás nyugodott, a későbbi törvényhozás által nemcsak ilyen mértékben nem követtetett, de lényegében is mellőztetett, a mit látunk a felszólalt Ivánka Imre igen t. képviselő ur előadásából is, a ki a birodalmat emlegette. Arról minket fényesen meggyőzött már az ő pártvezérök,ministerelnökük és mindenük Tisza Kálmán, a ki 1868. Julius 31-én a véderőtörvény tárgyalása alkalmával a honvédség eszméjét üdvözlé s abban látja a trónnak és az országnak legbiztosabb támaszát, védőjét. Hivatkozik az 1867: XII. törvényczikk 13. §-ára, mely szerint a közös védelem egyenlő elveken szervezendő, de a mely nem szól közös törvényről. Hivatkozik Tisza Kálmán arra, hogy a ReieliRratli-példányban a „magyar hadsereg" SYM, mely benne foglaltatik a magyar törvényben, mellőztetett, hogy tehát — a mint ő mondja — hátrafelé megyünk. Bűnnek tartja Tisza Kálmán, hogy a magyar törvényben ez a szó benne legyen : „összes birodalom" és ma önök ezt a bűnt mindennap elkövetik, mert az összes birodalmat itt folyton hangoztatják, annak érdekeit a legkészségesebben szolgálják, sőt még apprehendálj'ák azt, hogy mi, ha ezen birodalom érdekeit hazánk érdekei mellé állítják, mindig hazánk érdekeit tartjuk elsőbbnek, előbbrevalónak (Élénk helyeslés a szélső halon) és nem akarunk meghódolni a birodalom érdekeinek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nem kell. hogy én hosszasabban rajzoljam azt, hogy milye a közös hadseregnek ez a rendszere, a melyben már az alkotmányos ellenőrzésnek némi csirái voltak hevévé, hisz maga az 1867: XII. törvényczikk elrendeli, hogy még a közös hadsereg elhelyezésére is a magyar országgyűlésnek befolyása van, a mit később a beszállásolási törvénynyei cassáltak. Az akkori törvényhozás azon szempontból indult ki és meg is kísérteitek, hogy a delegatióban hatékonyan fog ellenőriztetni a közös hadsereg kormányzata és most már mindnyájan meg vagyunk győződve a hosszas gyakorlat után, hogy a delegatiókban való ellenőrzés majdnem semminek mondható a közös hadsereggel szemben. Á házhoz benyújtott póthiteli javaslatok is fényesen bizonyítják, hogy még annyi befolyásuk sincs, hogy a közös had ügy minis ter túlköltekezési hajlamait korlátok közé lennének képesek szorítani. (Igaz! ügy van/ a szélső báloldalon.) Nagyon természetes, hogy arra erős parlamenti szellem kellene idehaza, hogy annak az erős parlamenti szellemnek kiküldöttei érvényesítsék magukat odafönn a delegatióban. (ügy van! JJgy van! a szélső baloldalon.) De mikor azt látjuk, hogy a, parlamenti szellem hanyatlik idebenn és eltűri a ministereknek, hogy az országgyűlés felhatalmazása nélkül költekezzenek, (Ügy van! a szé j ső baloldalon) nagyon természetes, hogy a katona íirak veszik maguknak a bátorságot azon 60 válogatott, hű vitézzel szemben, a ki a delegatióban helyet foglal, azt tenni, a mit jónak látnak. (Helyedés a szélöő baloldalon.) És mit tesz a közös hadügyministeriummal szemben a delegatió ? Évről-évre olyan szánalmas instantiákkal, könyörgésekkel jelenik meg ő excellentiája személye előtt, a melyekből alig létesíttetik valami, hanem kezdetben megfontolás igértetik és később egészen visszautasittatnak; s a mint nagy hazsonnát zengenek a közös hadügyminister fontolóra vétel iránt tett Ígéretének, ép oly csendes nyugalomnak adják meg magukat (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) a midőn semmi sem törteink. Hiszen ime itt van egy fordítás a Militärzeitungból, midőn a Tisza-jubileum alkalmával báró Edelsheim-Gyulai magyarországi hadparancsnok, tisztelkedik : mely igy szól (olvassa) : „A Militärzeitung 90 ik számában Tisza Kálmán 10 éves jubileuma alkalmából.* A „Militärzeitung" 90. számában megemlékezve Tisza Kálmán 10 éves ministeri jubileumáról, kiemeli, hogy a közös hadsereg és a honvédség részéről tisztelgés végett egyesülve megjelent küldöttség szónoka a budapesti főparancs nok báró Edelsheim-Gyulai császári és királyi lovassági tábornok volt. Ezután igy folytatja: „A magyar ministereínök iránt tanúsított eme ritka ünnepélyes hódolat már ezért is megjegyzésre méltó, mert ezzel a nyelv és szervezés tekintetében külön választott katonai test-csoporiozatnak szoros együvé tartozása ismertetett el s közvetve a talán lényegtelennek látszó, de mégis igen nevezetes ténykörülmény, tudniillik a hadseregben uralkodó nyelvnek, a német nyelvnek a győzelmei folyta itassanak. De van is okunk őszintén örven deni ennek a kegyelettel}es hódolatnak, a melyet senki sem tekinthet egyszerű illendőségnek, mert ha van államférfiú, a ki a hadsereg elismerésére méltó, ugy első sorban Tisza Kálmán az. : ' (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Már bocsássanak meg, t. ház, midőn 1868-ban
