Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-235
236. orsz&ges tiW» májns 6. J886. 355 latot még irók is, költők, novellisták védelmezik, mint Vadnay Károly t. képviselőtársam. (Derültség o, szélső balon) a ki csakugyan szellemes beszédében élénken dissertált az örök béke valósíthatlansága felett, mintha ma az képezné a kérdés tárgyát, hogy az örök béke megvalósíttassák, mintha az örök béke, vagy az állig való felfegyverkezés között kellene választani. Azt mondja, hogy az emberiség aranykora elmúlt, visszavonhatlanul és most az emberiség a vaskort éli és ez költőinken Íróinkon nagyon meglátszik B a helyett, aogy az emberiség ideálján csüngenének, azt látjuk, hogy egyiknek szive már a szűkebb és a tágabb hazáért dobog, (Derültség és tetszés a szélső balon) hzt látjuk, hogy a másik a vasas német vértjében jelenik meg e törvényjavaslat védelmére a küzdhomokon; a helyett, hogy a költőiség zománeza látszanék rajtuk, csakugyan vaspor az, a mi rajtuk van, csakugyan — a mint itt egy t. képviselőtársam monda — rozsdásodnak. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) És én rám Vadnay t. képviselőtársam beszéde olyan benyomás tett, mintha Pegasust egy Uehatius-ágyu elé látnám befogva. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Sokat szidalmazzuk, átkozzuk azt a militarismust, mely hazánkra nehezedik, mely minden nemesebb törekvéseinket megbénítja, culturalis haladásunkat megakasztja, mely nemzetünk fiatalságát oda viszi a csatatérre és most önök nemcsak a fiatalságot, hanem a felnőtt, a már családot alapított és meglett férfiakat is oda akarják az első csatasorba állítani. (Mozgás jobbfelől.) Ez, t. képviselőház, magasabb etnikai szempontokkal is ellenkezik. És itt eszembe jut egy történeti reminiscentia s engedje meg a t. ház, hogy azt elmondjam. (Sálijuk! Halljuk!) Egyidőben, a mint a történet mondja, a spártaiak a messénekkel háborúba keveredtek. A háború igen sokáig tartott, de a spártaiak megfogadták, hogy addig haza nem mennek, mig ezt a háborút győzedelmesen be nem fejezik. Azonban a köztársaság sorsa aggodalomba ejtette őket s ott a csatatéren, a háború színhelyén vállalkozó fiatal embereket, a kiket ezen fogadalom nem kötött, ajánló levelekkel küldtek haza nejeikhez, lelkükre kötve, hogy addig is, mig ők hazatérnek, a köztársaságot ki ne hagyják halni. (Hosszas élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha valamely javaslat elfogadásához bizalom kell a kabinet iránt, ezen javaslat per excellentiám olyan. Hiszen a kormánytól függ, hogy ezen javaslat érvényesíttessék; tőle függ, hogy a népfölkelést mikor mozgósítja és mily részben osztja be a közös hadsereg első soraiban az első harczvonalba. Én pedig, t. ház, ezen kabinet iránt bizalommal nem viseltetvén, már csak ezen okból sem szavazhatnám meg a javasI latot. De azt hiszem, hogy a hadsereg csak eszköze i a diplomatiának, csak eszköze a külügyi politikának, tudnillik,a mely a mi érdekeinket megvédeni van hivatva. A midőn pedig azt látjuk, hogy külügyünket, illetőleg hazánk ügyeit olyan ferde irányban vezetik; amidőn azt látjuk és mindenki elismeri, hogy Oroszországgal a keleten a mi álláspontunk merőben ellentétes, mégis hagyjuk magunkat orrunknál fogva vezettetni: akkor ezen külügyi politika iránt bizalommal nem lehetünk. Még Metternich herczeg is, a ki pedig Magyarországnak és a magyar fajnak valami nagy barátja nem volt, Törökország í'enmaradását és a statusquot vallotta külügyi politikája egyik axiómájának. A mi államférfiaink eltértek ettől és érdekszövetségesünket, Törökországot feláldozták Oroszországnak. De a másik eszköze egy sikeres háborúnak, t. ház, a pénzügy. Hogy ez a eabinet a pénzügyek rendezésének terén ugyszólva semmi eredményt sem mutathat fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mostani eabinet pénzügyi politikájában a pénzügyek elrendezésének három alapelve van, illetőleg három oszlopa az adóemelés, államjószágok elidegenítése és az adósságcsinálás; pedig jó financiák nélkül t. ház, sikeres háborút viselni nem lehet. Hiszen sokszor ismételték Nagy Frigyesnek azon mondását, hogy a háborúhoz mindenek előtt pénz kell, (Felkiáltások: Montecucculi mondta!) hogy az nyeri meg az ütközetet, a kinek az utolsó tallér a zsebében marad. Mondom, sem a pénzügyek tekintetében, sem a külügyek tekintetében az eredménynyel megelégedve nem lehetünk és nem akarom Magyarország ifjúságát, egész Magyarországot a glédába állítani, (Helyeslés a szélső baloldalon) a minister urakat generálisaivá tenni ezeknek a százezereknek és esetleg millióknak. Hiszen a ministerelnök ur úgyis érdemes generálisa már a szabadelvű pártnak. (Derültség a szélső baloldalon.) És én óhajtanám t. képviselőház, ha a t. ministerelnök ur már egyszer a táborát igazán ütközetbe vinné Magyarország jogai, anyagi érdekei igaz ügye mellett; s igen kérem, hogy térjen magához, mert hisz a szentírás mondja, hogy többet ér egy megtért bűnös, mint száz igaz. (Derültség.) És én azt hiszem, hogyha az ő táborát Magyarország igaz ügye mellett ütközetbe viszi, hogy ő győzni fog, de ha nem győzne is, akkor sem fogja az ő emlékét, nevét az idő futó és sivár homokja elfedni, hanem az utókor hálásan fog megemlékezni róla. Csak akkor mondhatná el magáról joggal, a mit egyik beszédjében elmondott, hasonlítva magát azon angol admirálishoz, a ki ugyanezt mondotta Trafalgar-nál: Kötelességemet megtettem! Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom a Thaly t. képviselőtársam által be* 45*
