Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-235
48 235. »THárM flés májú 6. ISII, déere, mely szerint az első osztályú népfelkelés határozatlan mennyiségben a póttartalék kiegészítésére fog használtatni. A t. honvédelmi ministel* ur ezen intézkedésnek alapeszméjét egy képletben, egy hasonlatban fejezte ki. Azt monda ugyanis, hogy ezen népfölkelést reservoirnak kell tekinteni — magyarban gondolom tartály, gyűjtő — melyből a hadsereg szükségletét lehessen fedezni. A mennyire én a reservoir szerkezetét ismerem, annak tartalma világosan meg szokott határozva lenni. A képzelet világában, a görög hitregében van olyan reservoir, a milyen ugy látszik a honvédelmi minister ur előtt lebegett. Ott van például amaz ismeretes reservoir, a Danaidák hordója, melyet sem ki nem lehetett meríteni, sem tele nem lehetett tölteni, mert feneketlen volt. (Derültség a baloldalon.) De már a valóságos életben, a hol ennek a reservoirnak a tartalma az állampolgárok existentiája, mégis csináljunk ennek a hordónak feneket, mert azt csak még sem lehet kívánni, hogy mi folytonosan töltögessük, a t. honvédelmi minister ur pedig folytonosan merítsen belőle anélkül, hogy tudnók, mikor ér véget ez az érdekes operatió. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélső balolda'on.) Hát, t. ház, „der langen Rede kurzer Sinn." Ha ugy méltóztatik találni, hogy a póttartalék nem elégséges, jó, de akkor méltóztassék megmondani : mennyire van szükség, milyen számra kell azt felemelni? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert én azt hiszem, meg lehet határozni, hogy egy 800 ezer főből álló hadseregnek háború alkalmával milyen nagyságú póttartalékra van szüksége. (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) És itt, t. képviselő urak igen kérem önöket, ne méltóztassanak magukat félrevezettetni azon tetszetős érvek által, a miket tegnapelőtt hallottunk, a miknek ha egyáltalában volt bizonyító erejük, csak az volt, hogy maga a létszám nem emeltetik, de a consequentiát a honvédelmi minister ur maga sem merte levonni. A miket a t. honvédelmi minister ur elmondott a mellett, hogy a póttartalék nem elégséges, azok mitsem bizonyítanak. Ennek tulajdonképen teljes bizonyítékát csak az szolgáltatta volna, hogy ha egy háború alkalmával kitűnt volna, hogy a póttartalék nem elégséges. Mert voltaképen a póttartalék a háború veszteségeinek pótlására szükséges, mint a hogy neve is mutatja. Én azt merem állítani, hogy ezen az alapon meg lehet határozni, hogy a monarchiának mennyi póttartalékra van szüksége. Azt illetőleg, hogy háború alkalmával milyen veszteség lehet, lehet, ha nem is biztos, de approximativ számítást tenni. Jól tudjuk, hogy a mostani háborúk nem szoktak sokáig tartani és t. barátom Pulszky Ágost tegnap épen igen jól hozta föl a franczia-porosz háborút 1870-ben. a melyet typus, zsinórmérték gyanánt e tekintetben föl lehet hozni. Mert én nem hiszem, hogy ezen monarchiának véresebb, vagy hosszabb háborúja legyen, mint az volt. Hát hogy állnak a veszteségek az 1870-dikiháborúban? Az adatokat, melyeket itt fel fogok hozni, Kolb statistikai munkájából vettem, ő pedig Puttkammer minister hivatalos jelentéséből merítette, ott nagyon részletezve van a dolog, én csupán a főbb számokat említem. (Halljuk ! Halljuk! bal felől.) 1870-ben összesen mozgósittatott 1.350,787 ember. Természetes ezek nem egyszerre voltak mozgósítva — a számítás maximális — hanem successive. Ebből tényleges szolgálatot tett 936,915 ember. Méltóztatnak tudni, hogy tegnapelőtt igen szépen megmagyarázta a t. honvédelmi minister ur, mi a tényleges és mi a nem tényleges szolgálat, A népfölkelést épen arra akarják használni, hogy segédszolgálatot teljesítsen, a háttért biztosítsa stb. Csatában volt — ismét nem egyszerre, mert hiszen a háborút csak 450,000 emberrel kezdték — 887.876 ember. A veszteség pedig mindössze 127,867 ember. Az összes veszteség, halott van köztük 28,000, a többi sebesült és a mit ugy hivnak, hogy vermísst. Ez mindössze 14%. Már most, hogy ha Pulszky Ágost t. barátom számítási kulcsa szerint ki akarjuk számítani a monarchia póttartalékának szükségét, miután 10% már megvan, még csak 4%-ra van szükség, tehát 32,000 emberre. így szólnak a tények és számok. Jól tudom, t. ház, hogy a hadügyi kormányzat máskép szokott számítani. Ugy vagyok értesülve, hogy az osztrák honvédelmi minister szintén tett egy számítást, nem tudom a részleteket, a hol ő 27%-et vett föl. Ez tehát volna 800,000-re 216 ezer ember. Ezen az alapon méltóztassanak kívánságaikat formulázni éfe indokolni és én nem kételkedem, hogy a ház ezt a legelőzékeuyebb consideratio alá fogja venni. De hogy minden alap, minden számitás nélkül Hübele Balázs módjára csak neki menjünk és megszavazzuk, azt tőlünk követelni nem lehet. (Elénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Én ezen contingens meghatározását annyival inkább szükségesnek tartom, mert igy el lehet kerülni ennek a törvényjavaslatnak azt az igen súlyos consequentiáját, hogy az állampolgárokra terhet ró anélkül, hogy annak a tehernek mennyiségét és minőségét előre meghatározná, (Ugy van! balfelöl) mert e javaslat szerint 37 éves koráig senki sem tudja, hogy mivel tartozik: népfölkelési kötelezettséggel-e vagy a rendes hadseregben való kötelezettséggel. [Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez pedig t. ház, ellene van a kormányzat primordialis elveinek nemcsak alkotmányos államban, de absolut
