Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

332 234- országos filcs májas 5. 1S86. mely a stratégiai felvonulást kellő időben lehetővé teszi és el tudja érni azt, hogy mire a döntő pilla­nat előidéztetik, valamennyi hadosztálya nem egy­más mögött vagy egymással, hanem egytől egyig a tűzvonalban az ellenséggel álljanak szemben, olyan hadseregnek t. minister ur, nem támogatás kell, hanem okos vezénylet és jó élelmezés. Hadseregünknek magam is tagja vagyok, (Halljuk!) szerény, alárendelt tagja, de azért akar­nám, hogy ezt büszkén említhessem s mint ilyent, megvallom, ha el tudnám hinni, felháborítana az, hogy ez a nagy hadsereg fegyveres felkelők támo­gatása nélkül az ország megvédésére képtelen, hogy anélkül a győzelem kilátásával harczba nem vihető. Ha szenved a közös hadsereg organicus ba­jokban, a melyek aggódásra méltán adnak okot, ezek a nyilvántartás körüli rendetlenségek, ennek folytán a mozgósítás nehézkessége, meg az élel­mezés hiányos volta. Mindezen bajoknak a boszniai kis hadjárat elég kórtünetét hozta tanulságképen napfényre. Természetes azonban, hogy ezeket a kórtüneteket, aki magasból nézi, nehezebben látja meg; ahhoz nem pápaszem kellene, hanem sas­tekintet, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) a minek a mi katonai intéző köreink még idáig nem igen adták példáját, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugy a bizottsági jelentésnek, mint a ministeri indokolásnak egyik nagyon figyelemreméltó része az, a mely a közös hadsereg póttartaléki contin­gensének elégtelenségére utalva, ezt a körülményt is a népfelkelési törvényjavaslat védelmére hasz­nálja fel. Előttem felszólalt képviselőtársaim, különösen Thaly t. képviselőtársam, a kinek e részbeni fejte­getését az utolsó szóig magamévá tehetem, sokkal kimerítőbben és bővebben kimutatták egyfelől a czélszeríítlen, másfelől a közjogilag kárhozatos voltát a javaslat ezt tartalmazó 5. §-ának, hogy sem azzal hosszasabban foglalkozni, a t. ház figyelmével visszaélés ne volna. így tehát szavazatom indokolására csak még néhány szót. (Halljuk!) Fentebb kifejezett felfogásomból önkényt kö­vetkezik, hogy én a népfelkelést, másként, mint önkénytesekből megalakulva, a hogy ezt a 68-iki törvény is tervezé, összeállíthatónak nem tartom. Ha lehető volna is, ép a mozgósítási processus alatt, mely az államhatalom minden gondolható szervét teljesen igénybe veszi, összeterelni egy fegyelmezetlen tömeget, nem képzelhetek had­vezért, ki az ily kényszerúton összeállított felkelő sereget vezényelni nyugodt lelkiismerettel vállal­kozhatnék. Ha pedig olyan az ügy, melyért har­czolni kell, hogy az a népfelkelésre, a melyet fel­hívni mindig a válság merész koczkáztatäsával jár, bizható, akkor ugy sem kell ahhoz sem a tör­vény meghagyása, sem kényszer, hogy Magyar­ország lakosságát fegyverben találja a határon betörő ellenség. Én nem hihetem például, hogy ha ma élő királynak, kinek uralkodói jövője job­ban össze van nőve nemzetünk sorsával, mint bárkié vala elődei közül, kényszeríttetnék valaha a vég­zet hatalmától megtenni a kijelentést: hogy a had­sereg védelme most már nem elég, hanem minden hadképes férfiúra szükség van, mert végveszélyben a trón, vele együtt a nemzet és Szent István koro­nája, nem hihetem, hogy ily kijelentés után akad­jon Magyarországon férfiú, azoknak sorából, a kiket ez a nemzet joggal tekinthet fiainak, a kik­nek emlékezete büszkén száll meg pihenni annak múltján, a kiknek reménye várakozással csügg annak jövőjén, hogy azok közül, nem 42 éven belől, de a reszkető kezű aggastyánig akadjon csak egy is, aki ne sietne a haza védelmének hadi zászlói alá. Innen, hogy én a népfölkelési törvény súly­pontját nem abban helyezném, hogy a népföl­kelők nyilván tartassanak, mert a ki ismeri mily nehézségekkel jár magának az álló hadsereg tartalékának nyilvántartása is, az tudja, hogy meglevő közigazgatási hatóságainktól ezt várni képtelenség. De meg az által, hogy nyilvántar­tatik, még senki polgárból katonává ugyan nem lesz. Nem is abban, hogy paragrafus szabja meg, mikép minden férfi a fölkelésbe beállani tartozik, mert ennek a végrehajtásához a kényszer hatal­mával ugy sem rendelkezik háború idején az állam, a nélkül pedig az ily törvényszakasz haszon­talan irott malaszt marad; hanem abban keresném, a miről hallok eleget beszélni, de a törvény­javaslatban nem találok rá szakaszt, hogy már béke idején keretenkint alakittassék meg az organisatió, a vezénylet és a felszerelés és már az elemi iskolákban fordíttassák gond az ifjúság katonai nevelésére. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis­ter l Ez financialiter lehetetlen! Vadnay Andor: Ha ezt a minister ur financialiter lehetetlennek tartja, meg nem foghatom, hogy hogy véii lehetőnek e törvény­javaslat keresztülvitelét, a mely hasonlíthatlanul nagyobb terheket ró az államra (Derültség balfelől) mintha a már meglevő elemi iskolák a katonai nevelésre is némileg gondot fordítanának. Miként legyen ez keresztülvihető ? Erre a kérdésre válaszolni, mint az ellenzék egyik igény­telen tagjának, nem lehet hivatásom. Megvallom, nem is tartom magamat sem eléggé szakértőnek, sem eléggé alaposnak ahhoz, hogy ez irányban positiv javaslatot tegyek. De egyet tudok, t. ház, a mit szivem és eszem egyenlően diétáinak s azok uralma kimon­danom is kényszerít, és ez : hogy a honpolgárnak egy. sincsen szentebb és elvitázhatlanabb joga annál, mint hazájára szakadt végveszély esetén

Next

/
Oldalképek
Tartalom