Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-233
310 23S- országos ü sőt a nagy Napóleon is hányszor tönkretette kisebb seregével, de kitűnő tábornokaival az egyesült porosz- osztrák- orosz hadseregeket? És említsem-e t. ház, a szabadságért lelkesülő névtelen hősöket, a kik az isaszeghi és komáromi csaták után az imposans osztrák hadsereget maguk előtt kergetve, Ausztria határán állottak meg? (Ugy vem! a szélső baloldalon.) Hogy egy hadsereg jó szelleme és ügyes vezénylete minő eredményeket tud teremteni, annak meglepő példáit láttuk a most lefolyt szerb-bolgár háború alkalmával. {Igás! a szélső baloldalon.) Az államok hatalmi törekvéseinek súlyát tehát nem a milliókra menő tömegek képezik, hanem azon viszonylagos erkölcsi érték és erő, mely bennük feltalálható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én meg vagyok győződve, bogy ha AusztriaMagyarországnak 1.200,000 kotonája bir is azon tulajdonságokkal, melyekkel ma egy modern hadseregnek birnia kell és ha ezen 1.200,000 katonának érzülete át is van hatva attól a tudattól, hogy a trón és a haza veszélyben van: én, t. ház, nem aggódom és nem félek azon idegen államok mondvacsinált millióitól, a melyek, megengedem, megvannak ma papiroson, de nem lesznek ott a hareztérén. Ebben a meggyőződésben nem is tehetem magamévá a t. minister urnak azon aggodalmát, hogy a többi európai államok hadseregei számban a mienket felülmúlván, e miatt a trón és a haza veszélyben volnának és ezt az aggodalmat én a törvényjavaslat létrejöttének indokául el nem fogadom; ellenkezőleg sokkal veszélyesebb jelenségnek látom azon európai mozgalom csiráit, mely az általános anyagi válság képében fenyegeti a társadalmat, sokkal veszélyesebbnek látom azon mozgalmat, mely a lét és nem-lét kérdése képébe fenyegeti a társadalom minden rétegét. (Ugy van! Ugy van! a szüs'ö baloldalon.) És ha ily megdöbbentő jelenségek közt az államok és kormányaik a helyett, hogy akár a közvetlen adózás, akár az egyéb közterhek módosítására és leszállítására gondolnának, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ilyen, csak az egyéni és a családi, valamint a társadalmi békés együttlét és munkásság megbontásával létesíthető, katonaszaporító javaslatokkal állanak elő a nemzetek megmentésére, az ilyen államférfiúi bölcsesség és tapintat egy anyagi válsággal küzködő nemzet hálájára és elismerésére alig számíthat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, Európa nagyképű politikusai azt állítják, hogy Európa sorsának kerekei a három nagyhatalom kezében forognak; Ők a béke és háború urai, ők az álló csillagok, melyeknek fénye a többi bolygó államoknak világosságot kölcsönöz és azoknak átját megvilágítja. Ha tehát az államok és nemzetek sorsa az ő kezükbe van letéve, én i május 4. 1SSI. * - s nem tudom t. ház, nem volna-e balgaság azt várnom, hogy például Montenegró fejedelme, vagy talán Monacco nagyherczege teszi meg a kezdeményezést az általános béke és lefegyverkezés ideájának megvalósítására! (Derültség a szélső balon.) Mert én csakugyan azt hiszem: ha az általános béke, vagy legalább a biztosított béke és a lefegyverkezés eszméjének reményteljes olajágát sem Skiernevicze, sem Kremsier a nemzetek számára meghozni nem voltak képesek: meg fogja hozni azon tanulság, a melyre a történet tanít, hogy nagy eseményeket, világra szóló dolgokat kevesebbszer maguk az uralkodók és államférfiak, de többször maguk a nemzetek és népek hoztak létre. És hogy ily esetben a nemzetek és népek azon akadályokat, a melyek czéljaik kivitelének útjában állanak, eltávolítani iparkodnak és az eszközöknek megválogatásában, melyekkel ezen akadályokat eltávolítják, valami nagy kíméletet nem ismernek, azt annál kevésbé lehet csudálni, minél terhesebb azon intézmény, a mely az egyéni, társadalmi békés munkálkodást és culturalis törekvést absorbeálja. (Helyeslés a szélső balon.) És hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása csak ezen az utón létesíthető, azt én előttem legalább valószintívé teszi már azon őszinteség hiánya is, a mely ezen törvényjavaslat és annak indokolásából kiviláglik. Kár is volt, mélyen t, minister ur, ezen törvényjavaslatnak a népfölkelési titulust adni, hanem sokkal őszintébben és sokkal igazabban hangzott volna ekként czímezve: „Törvényjavaslat a védkötelezettségnek 10 évvel való meghosszabbítására". (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor azután mindnyájan tisztában lettünk volna az iránt, hogy itt nem egyébről van szó, mint egy óriási álló hadsereg részére egy óriási reserva, egy tartaléknak a megteremtéséről. Mert egyrészről a kedélyeket azzal megnyugtatni akarni, hogy hiszen ez csak egy harmadrendű haderő lesz, a mely helyi és belbiztonsági szolgálatokat fog végezni s másrészről pedig a legfőbb haduri jogból és a hatalmi érdekhez képest tetszés szerint variaiható feltételekbe burkolva azt mondani, hogy: de szükség esetén a hadseregben beállható hézagok pótlására is fog szolgálni, ez, t. képviselőház, az én felfogásom szerint nem jelenthet egyebet, minthogy nem akarták a gyermeket a maga nevén megnevezni, nem akarták a törvényjavaslat valódi czélját megmondani, már pedig az én hazafiságom egy ily kendőzött bálvány számára újabb áldozatot hozni nem hajlandó. T. képviselőház, befejezem felszólalásomat. (Halljuk!) A történetíró számára, a ki a 19. század második fele történetének megírására fog vállalkozni, hálás feladat vár. Az emberi ész kutatásai nyomán létrehozott csodás alkotások nagy határvonalakat fognak húzni az elmúlt és a jelen század