Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

216. országos ülés máresrtus 30. 1886. 23 alapján a főispánnak direct intézkedési joga nincs | és így nagyon természetes, hogy ha nem volt alkalma intézkedni, nem is juthatott azon helyzetbe, hogy intézkedései által valakinek kárt okozzon. Azonban egészen megváltozik a főispán helyzete az előttünk fekvő törvényjavaslat által. (Igaz! ügy van/ a baloldalon.) Az 57. §. i) pontja ugyanis, habár kivételesen, de mégis felruházza a főispánt azon joggal, hogy bizonyos esetekben intézkedést tehessen és igy most már beáll annak lehetősége, hogy intézkedése által egyeseknek kárt is okozhasson. Ha tehát a főispánnak állása e tekintetben annyira megváltozott, hogy a kormány jónak látta, hogy a főispánnak az 1870 : XLIL törvényezikk értelmében ne csak ellenőrzési és felügyeleti joga legyen, hanem egyszersmind direct intézkedési joga is, igen természetes, hogy ezen változásnak egyszerű logicai consequentiája az, hogy a főispán azon helyzetbejutván, hogy intézkedései által kárt okozhat, a kártérítési elv rá is alkalmaztassák s ő oly intézkedésekért, melyekkel másoknak kárt okoz, tényleg felelőssé tétessék s ellene kártérítési kereset is indítható legyen. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ezen elvnek ki nem terjesztése a főispánra megszakítaná a felelősség lánczolatát, mely jogállamban a jogok egyik fő garantiája. Ezen szakasz intézkedése nemcsak azt eredményezi, hogy a főispán a saját személyére nézve nem tartozik kártérítéssel oly esetben, midőn intézkedései által valakinek tényleg kárt okoz, hanem felmenti a kártérítési kötelezettség alól azokat is, a kikhez ő a saját hatáskörében meghagyásokat intézett s a kiknsk cselekvénye által tényleg kár okoztatott. (Igaz! JJgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék csak combinálni a 89. és 90. §-ok tartalmát és világosan kitűnik az, hogy e szakaszok a főispánnak alárendelt közegeiknek egész sorozatát felmentik a vagyonjogi felelősség alól, azon esetben, hogy ha hozzájuk ily értelmű és hatású meghagyásokat intéznek. Mert a 90. §. azt mondja: „ha a tisztviselő illetékes meghagyásból és a meghagyás szerint járt el,] a kártalanítási keresetek mindig azok ellen intéz endők, a kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték". Vegyük a dolgot egészen gyakorlatilag. (Halljuk!) Egy szolgabíró, vagy községi előljáró vagy bárki, a ki a főispánnak alárendelt közege, ha cselekvése által kárt okoz, mit fog mondani az esetben, ha a fél ellene fordul kártérítési keresettel? Azt mondhatja a 90. §-ra támaszkodva: Én tőlem kéred károd megtérítését ? Hiszen itt van a főispán meghagyása és én az ő meghagyása szerint jártam el. A fél ekkor a törvény szerint keresi, hogy ki az, a ki illetékes meghagyást intézett a tisztviselőhöz és látja, hogy az új törvény értelmében a főispán az, de ugyanakkor constatálhatja azt is, hogy ez a fejezet nem vonatkozik a főispánra, tehát rája nézve elveszett a lehetőség, hogy kártérítési keresetet intézhessen a főispán ellen. így tehát nemcsak a főispán menekül, hanem mindazok, a kik meghagyása értelmében jártak el. Azt hiszem, hogy az oly világos, hogy e tekintetben köztünk véleménykülönbség nem lehet. Itt csak egyről van szó: vájjon komolyan akarjuk-e ezen fontos elvet a főispánra is alkalmazni. Ha akarjuk alkalmazni, akkor kell, hogy ennek nyíltan és őszintén határozott kifejezést adjunk a törvényben. Ha nem akarjuk alkalmazni, akkor a helyzet természetesen egészen más, de akkor azt mondottuk ki, hogy mi képzelhetőnek tartjuk közigazgatási organismusunkba egy oly közegnek beillesztését, a kire nem lévén a vagyoni felelősség kimondva, egyenesen fel van jogosítva arra, hogy büntetlenül okozzon kárt bármely állampolgárnak. Én ezt lehetetlennek tartom, lehetetlennek tartom, hogy a ministerelnök ur ezt akarja. És ezért, ha már a ministereluök ur a törvényjavaslat értelmében a főispánnak egyenes intézkedési jogot ad, akkor vonja ki ebből a logicai consequentiát, akkor terjeszsze ki a vagyoni felelősség elvét reá épen ugy, mint az bármely más intézkedési joggal biró tisztviselőre ki van terjesztve. Ennélfogva a következő módosítványt ajánlom. Az első bekezdés szövege elé a kövekező szavak tétessenek: „A főispán és a" ; a bekezdés többi része változat lanul marad (Helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a beadott módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Gáll József: T. ház! A tárgyalás alatt levő szakaszhoz én is bátor vagyok egy módosítványt beadni, körülbelül ugyanazon irányban, a melyben Irányi Dániel képviselő ur már előterjesztett egy módosítványt, de bizonyos toldásokkal. En ugyanis azon meggyőződésben vagyok, hogy azon megszorítás, melyet ezen szakasz tartalmaz a kártérítési keresetekre nézve, a czélon túlmegy, mert nemcsak, hogy meg fogja akadályozni az alaptalan kártérítési keresettel való zaklatást, a mi valóban helyes volna, hanem nézetem szerint az alapos kártérítési keresetet is lehetőleg megakadályozhatja és pedig azért, mert a fegyelmi eljárás jelenlegi szervezete szerint és azon közegek mellett, melyek ezen ügyben ítélnek, előadhatja magát az az eset, hogy például egy oly intézkedés által okoztatott kár, a mely ha nem is közvetlenül, de közvetve egy felsőbb hatóságnak az utasítása folytán teljesíttetett. Már most azon alsóbb hatóságok ellen a fegyelmi eljárásbanépen ez a felsőbb hatóság van hivatva határozni. Tegyük fel, hogy a közigazgatási bizottságoktól vagy magától a ministerriumtól eredt az az utasítás, melynek folytán a sérelmes intézkedés történt;