Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-229

270 229. országol ilés április 15. 1888. delmet legalább a másodforunmál megadja. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Módosításom igy hangzik (olvassa): A 6. §. utolsó bekezdésének első sorához a „nyilvános" szó után tétessék: „és szóbeli,melyen a vádlott vagy védője megjelenhet és bizonyítékait érvényesítheti" ; a többi marad. Törs Kálmán jegyző {olvassa Orbán Balázs móäosítványát). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve: ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Latkóczy Imre előadó: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnak azon megjegyzésével szemben, mintha a panaszolt tisztviselőnek a fegyelmi eljárás folyama alatt nem nyilnék alkalma védelmét kellőleg kifejteni, bátorkodom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat szerint két ízben van rá módja és alkalma. Jelesen először a vizsgálat kezdetén, midőn a panaszolt tisztviselő kihallgattatik, másodízben pedig a tegnap elfogadott 5. §. negyedik bekezdése szerint a vizsgálat befejezése után. (Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur azon észrevételével szemben, hogy a fegyelmi hatóságok esetleges túlkapásai ellen nincs meg a kellő garantia, az a válaszom, hogy a garantia meg van a njilvános eljárásban és a jogorvoslatokban, melyeket a panaszoltaknak a jogsérelmekkel szemben bármikor igénybe venni módjában áll. Tekintettel tehát arra, hogy már tegnap is egy híisonló értelmű módosítvány elvettetett, valamint az imént említett indokokra, kérem a t. házat, méltóztassék a módosítvány mellőzésével a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöki Következik a szavazás; az 1., 2., 3. és 4. bekezdések nem támadtatván meg, elfogadtatnak. Az utolsó bekezdéshez Orbán Balázs képviselő úr adott be módosííványt Kérdem a í. házat, méltóztatik-e a beadott módosítványnyal szemben Ü bizottság szövegezését változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta és igy a módosítvány elesett. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 7—11. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 12. §-t); Latkóczy Imre előadó: T. ház! A 12. §. első sorában előforduló egy sajtóhiba kiigazítása czéljából bátor vagyok egy módosítványt benyújtani. Elnök (olvassa): „Kezelési személyzet" helyett e szó iktatandó : „kezelő-személyzet". T. ház! Azt hiszem, méltóztatik a 12. §-t e módosítással elfogadni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 13. j és 14. §-ókat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 15. § t). Vámos Béla: T. ház! (Halljuk!) A napirenden levő törvényjavaslat 15. §-a a törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet tagjainak büntetőjogi felelősségére vonatkozik. E felelősség szempontjából azon kétségkívül helyes elvet mondja ki, hogy azt a büntető törvények határozzák meg. A büntetőjogi felelősség, mint méltóztatik tudni, a büntetőjogi beszámítás eszméjéből ered. A büntetőjogi beszámítás azonban, a modern felfogás szerint, a mely felfogás a mi büntető törvényeinkben is érvényre van emelve, nem a belső romlottságot, elvetemültséget, hanem mindig az actiót, a cselekményt veszi tekintetbe, a mennyiben az a büntető törvénybe ütközik. Épen azért a büntetőjogi beszámítás eszméjét nem ez az ítélet fejezi ki: te bűnös vagy, hanem ez: te bizonyos bűntettben, vétségben vagy kihágásban, egy szóval valamely büntetendő cselekményben vagy bűnös. Mivel a dolog igy áll, én a 15. §, e kezdő szavait „Mikor válik bűnössé a tisztviselő" nem tartom kielégítőnek, hanem igy tartom kiigazítandónak: „Mikor válik büntetendő cselekményben bűnössé a tisztviselő". Továbbá kifogásom van az „elhanyagolás, vagy azzal való visszaélés" kifejezések ellen. Büntető törvényeink ott, a hol a büntetőjogi felelősség feltételeit megállapítják, az „elhanyagolás" kifejezést a cselekményekre sehol sem alkalmazzák. Méltóztatnak tudni, hogy büntető törvényeink az 1876-iki fegyelmi törvény megalkotása után keletkeztek. Kívánatos, hogy bármely törvényben, a mely ezentúl alkottatik, mihelyt abba büntetőjogi természetű dispositiók vétetnek fel, mindig oly kifejezések használtassanak, a melyek büntetőjogi törvények terminológiájának megfelelnek, azért én e kifejezést alkalmasnak nem tartom. Szó van arról is: „kötelességgel való visszaélés". Visszaélni, t. ház, lehet joggal, lehet hatalommal, a mi ránk bizatik. A visszaélés természetesen abból következik, ha a reánk bízott jog vagy hatalom nem kötelességszerűleg, hanem kötelességellenesen gyakoroltatik; de a visszaélés eszméje mégis nem a kötelességre, hanem leginkább a reánk bizott jogra, hatalomra vonatkozik. Ezekhez képest tehát én a „hatalommal való visszaélés" kifejezést kívánnám a szakaszba felvenni; (Helyeslés) de mivel a visszaélés inkább tényleges tevékenységet jelent és a visszaélés eszméje a dolosus cselekvényben van, már pedig a törvényhatósági tisztviselő — ugyan csak nagyon kivételes esetben — culposus cselek vénynyel is válhatik ugy bűnössé, hogy büntetőjogi felelősségre vonható és mert más cselekménynél is megállapít-