Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
262 *&• országos ülés április 14. 1SS6. hogy a javaslat szerint, ebből, az által hogy a kérdés más alapra helyeztetik át, semmi megczáfolva nincs, kétségtelen az, hogy ha valaki kisebb bíínt követ el, nagyobb büntetést szenved s ellenkezőleg, ha nagyobb bűnös, kisebb büntetésben részesül. Épen igy áll a dolog arra vonatkozólag is, midőn a ministerelnök ur felhozta, hogy a szóbeli tárgyalást nem tartja czélszeríínek és pedig két szempontból. Egyik az, hogy minden apró dologra nézve sok időbe kerülne, hogy ott tárgyaltassék. Én is tökéletesen osztozom azon nézetben, hogy a szóbeli tárgyalás nem a gyorsaság szempontjából szükséges, hanem az alaposság szempontjából. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azzal pedig, ha ehhez nem járul, csak azt bizonyítja a ministerelnök ur, hogy a gyorsaságot az alaposságnak akarja feláldozni., hogy azon garantiát, hogy védhesse magát az illető kellőleg, hogy ez által a tény kiderítéséhez járuljon, nem akarja megadni a t. ministerelnök. Ebben kijelentette egyszersmind, hogy megannyi garantiáját sem hajlandó a tárgyilagos igazságnak ez eljárásban megadni és nincs szeme előtt más, mint a gyorsaság. Elhiszem, hogy nagyon elméleti dolog a ministerelnök ur előtt az is, hogy a bíróság szervezésében magában is garantiák nyújtassanak. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy teljesen ki van próbálva 10 év alatt a törvény. Ha csak gyorsaság kell az alaposság minden garantiája nélkül, megengedem, hogy e szempontból ki van próbálva. — De azt a következtetést nem fogadhatom el, hogy a kipróbálás s az legyen az általam felhozottak ellen a bizonyíték, hogy tudniillik a ministerelnök ur nem hallott panaszt erre vonatkozólag sem i tisztviselőtől, sem mástól. Ha nem hallott, tulajdonítsa azon hatásnak, a melyet a törvényjavaslatról szólva, a jelenlegi törvény hibáiról is előbb mondottam s a mi nincs falra festve, mert tanusága annak, hogy a fegyelmi eljárás, a hol szám- t talán jogsértés történik is,igénybe nem vétetik. Igyekeztem tárgyilagos maradni előtérj esz- I tésemben, óvakodtam bizonyos létező kormányra e tekintetben czélzásokat tenni, most sem teszem, bár tudnék felhozni eseteket, a hol a feleken jogi sérelem történt. Magamon is akárhányszor történt, ] hanem nem hozom fel, mert meg akarom tartani a j tárgyik;gosságot. De indokul, érvül azt felhozni, j hogy azért jó a törvény, mert 10 évig panaszt nem hallott a ministerelnök ur, nézetem szerint, nem [ lehet. Méltóztassék arra emlékezni, hogy voltak j idők, mikor még szigorúbb s borzasztóbb hely- i zetben volt az ország, de panaszokat nem hallottunk. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik érv, mit a t. ministerelnök ur felhozott, az volt, hogy ha egyszer igy ki van próbálva a törvény és látszik, hogy belőle semmi- j tele baj nem keletkezett, neki nincs szándékában | annak alapelvein változtatni. Nagyon sajnálom, mert a t. ministerelnök ur módjában volna. Abban az egyben igaza van, hogy ha ő jónak tart valamit és támogattatik a többség részéről, arra mindig rámondhatja, hogy : ime meg volt eddig. És ha tovább is fenn akarják tartani, mig a sors meg nem hozza, hogy helyeiket kénytelenek ott hagyni, rámondhatják ezentúl is intézkedéseikre, hogy jó, — de ebből az, hogy valami csakugyan jó — egyáltalán nem következik. A t. ministerelnök ur elméletinek tekintheti, midőn érveket hoznak fel, hogy helyes vagy helytelen, de ezzel azon érvek, melyeketfelhoznak,megczáfolva nincsenek. Sőt még tisztán elmélet sem, mit ezen oldalon teljesítünk, mert remélem, meg lesz ez a hatása, mint minden igazságnak, hogy ha nem is itt a házban, de kint az elméket fel fogja világosítani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem argumentálni kívánok, hanem a t. képviselő ur két állításával szemben kötelességemnek tartom egy pár szót szólani (Halljuk!) Az egyik az, hogy én a képviselő ur mondása szerint a gyorsaságiuk az alaposságot fel akarom áldozni. Éneztsohasemmondíam s nem is ismerem el, hogy^ a fennálló rendszer szerint a vizsgálat alapos ne lehessen. De még egyet megmondok s ez az, hogy a tisztviselő helyzetével talán nem is volna megegyezteíhető, ha ő ott a fegyelmi biróság előtt mintegy a vádlottak padjára ültettetnék. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik a mit meg kívánok jegyezni, arra vonatkozik, a mi olyan nagyon tetszett, hogy sokkal szigorúbb időkben volt panasz elég. (Egy hang a szélső baloldalon: A Bach-időben!)— a Bachidőben és minden absolutismus alatt — és fenn még sem hallották meg. De t. ház, volt akkor szabad sajtó ? volt akkor megyegyülés ? volt akkor képviselőház ? (Tetszés jobbfelöl.) Kern! Igen természetes tehát, hogy most, ha van panasz, azt meghalljuk, még ott is hallunk panaszt, a hol nincs ok reá. (Derültség, ügy van! jobbfelől.) Ajánlom a t, háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki, következik a szavazás. A javaslattal szemben Győry Elek képviselő ur és társai egy határozati javaslatot adtak be, a mely elleninclítvány, a mennyiben a javaslat elvetését, illetőleg annak a határozati javaslat szellemében való átdolgozását czélozza. Az első kérdés tehát az lesz: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot a közigazgatási bizottságszövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? Ha elfogad tátik a javaslat, a beadott határozati javaslat elesett. Mielőtt azonban a kérdést feltenném, méltóztassanak a határozati javaslatot még egyszer meghallgatni.
