Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
258 228. «r»Eftgos Illés április 14. 18*6. a ministerelnök ur ezt csak egy perczig is a törvényjavaslatban. Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat e részben azon intézkedést tartalmazta, hogy ha a tisztviselőt felfüggesztik hivatalától, akkor fizetésének arra az időre járó részét teljesen elveszíti, még ha visszahelyeztetik is. A ministerelnök nr a bizottságban szíves volt némi engedményt tenni, a mennyiben azokra a tisztviselőkre nézve, a kik teljesen felmentettek és hivatalukba visszahelyeztettek, nem követelte azt, hogy a hivatalukkal járó fizetést elveszítsék, hanem beleegyezett abba, hogy az ilyeneknek a fizetés hátralevő része kiszolgáltattassék. Azonban megmarad még egy igen nagy igazságtalanság s ez az, hogy a ministerelnök ur azt követeli, hogy a tisztviselő teljesen mentessék fel, tehát megtörténhetik, t. ház, (Halljuk!) hogy valaki a felsőbb hatóság által — és pedig ez meglehetős sok van, mert hiszen most a községi tisztviselőkről is szólok — elhamarkodva függesztetik fel állásától; de az eljárás íolyamában kisül, hogy az illető tisztviselő talán egy igen esekély mulasztást követett el és a fegyelmi hatóság talán jónak találja dorgálásra vagy 5 forint birságra ítélni őt; (Mozgás bálfelől) ebben az esetben az illető el fogja veszíteni fizetését, esetleg több száz forintot, a mi a tisztviselő fizetésének nagyságától és a fegyelmi eljárás tartamától függ. Ellenben egy másik esetet hozhatok fel, midőn valakit nem íüggesztenek fel, de a fegyelmi eljárás során kitűnik, hogy az illető csakugyan súlyos fegyelmi vétséget követett el és akkor meglehet, hogy 100 forint birságra fogják ítélni, de a fizetését nem veszti el, tehát esetleg súlyosabban fog bűnhődni az, a ki kisebb vétséget követett el, mint az, a ki súlyosabb vétségben találtatott bűnösnek és ebben természetesen kirívó az igazságtalanság. (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobb/elöl.) Még csak egy momentum kiemelésére akarok szorítkozni, t. ház, és ez a fegyelmi eljárás. T. ház, mikor olyan fontos érdekekről van szó, mint a milyen a tisztviselő érdeke a jelen esetben, minthogy itt az ő jó hírneve, talán anyagi érdeke, talán hivatalos állása forog szóban, azt hiszem, megérdemelte volna az a közeg, a kire oly fontos, oly nemes állami feladatok megoldását bízzuk, hogy legalább annyi jogvédelmet engedjünk neki s módot az igazság kiderítésére, a mit minden más félnek, vagy minden más büntető eljárás alatt levő egyénnek a törvény biztosít. De ez nem történt meg. Aki megtekinti a törvényjavaslat 5. és6.§-át s azt látja, hogy mire van szorítva a megyei és községi tisztviselő akkor, midőn ily fontos érdekekről van szó, az el fog csudálkozni azon, hogy hát tulaj donképen miért történik kivétel ezekre a közegekre nézve, miért nem részesülnek hát mind azokban a jótéteményekben, a melyekben mások részesülnek ? Mert hiszen, ha az igazság kiderítése a czél.ha a törvényjavaslat czélja az, hogy az igazság kiderítésének biztosítékait megadja, hát hiszen akkor minden eszközzel törekedni kell arra a czélra, azokkal az ismert eszközökkel, a melyeket akár a polgári perrendtartásban, akár a büntető eljárásban feltalálunk. Vegyük csak a dolgot egészen gyakorlatilag. Itt csak az van megengedve a tisztviselőnek, hogy az ügyészi indítványt megtekinthesse és arra írásbeli nyilatkozatot tehessen. Hátha az a tisztviselő nem elég ügyes arra, hogy egy complicált jogi véleménynyel szembeszálljon és nem képes azt írásban megtenni? Vájjon nem volna-e sokkal egyszerűbb és az igazság kiderítésére nézve czélravezetőbb, ha egy közvetlen szóbeli eljárás által (Igaz! ügy van! a baloldalon) mód és alkalom nyújtatnék egyrészről a bíróság által hozzá intézett kérdésekre felelve, felderíteni a tényállást, másrészt pedig a vádlottnak épen ezen feleletei által felvilágosítani. De tegyük fel azt az esetet, hogy talán a tisztviselő arra sem képes, hogy magát szóval védje a fegyelmi bíróság előtt. Hát miért ne lehetne neki megengedni, hogy egy ügyvéd vagy jogképzett embernek jogi segélyével éljen, a ki őt az ő védelmével támogassa ? Ha egy öt forintos perről van szó, akkor a polgári eljárás megengedi a feleknek a formális eljárást és az igazság kiderítésére szolgáló feleseléseket; ha bármely gonosztevő áll a büntető törvény előtt, az állam hivatalból rendel neki védőt csak azért, mert az igazságérzete következtében irtózik mindenki attól, hogy valakit oly helyzetbe juttasson, hogy igazságtalan ítéletet hozhassanak fölötte és igazságtalanul bánhassanak el vele: hát csak a magyar községi és megyei tisztviselő legyen e jótéteménytől megfosztva, csak ő tőle tagadjuk meg a jogi segélynek és jogvédelemnek minden eszközét. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezen rövid fejtegetésből méltóztatnak látni, hogy nem voltam igazságtalan akkor, a midőn azt mondottam, hogy ezt a törvényjavaslatot az igazság szelleme nem lengi át. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Igazságtalan és nem is akarja megengedni, legalább a törvényjavaslat szakaszait tekintve, hogy itt az igazság érvényesüljön. T. képviselőház! Most térjünk vissza oda, a honnan kiindultam, oda tudniillik, hogy mi a tisztviselő hivatása és azt fogjuk látni, hogy ez a törvényjavaslat nemhogy előmozdítaná a hivatalos kötelességek és a tisztviselők hivatásának teljesítését, hanem azzal egyenes ellentétben áll, mert nem ébreszti fel benne azt az erkölcsi önérzetet, hogy a tisztviselő hivatását teljesítse; de ellenkezőleg ez a törvényjavaslat a tisztviselő megfélemlítését, erkölcsi megtörését idézi elő. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.)
