Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
228. M-ízágos ülői április 14. 1386. 251 valóságos megbízhatóságnak, tudománynak és képzettségnek. (Derültség a szélső báloldalon.) No már, t. ház, sajnálom, hogy ezt méltóztatott feltalálni, nem is nevezhetem felfedezésnek, hanem valóságos találmánynak, (Derültség a szélső balon.) mert akkor igen csudálom, hogy a t. közigazgatási bizottság nem tett egyszersmind meg egy módosítást is, a mely abból az elvből folyik, hogy azok között, a kik e szerint igy meg vannak dicsérve és egyedüli kellékeit és biztosítékait képezik a tárgyilagos igazságszolgáltatásnak, minden esetre a legelőkelőbb állású a főispán. A főispántól a törvény szakértelmet sem követel; de hát miután mindezen fényes tulajdonságai megvannak, miért nem méltóztatott indítványozni, hogy a fegyelmi választmány csupa főispánokból álljon? Akkor elérte volna ezen tárgyilagos igazságot a t. kormány és a bizottság, a melyet itt hangsúlyoz és melyet az által el akar érni. De épen ugy vagyunk ezzel, mint az eljárás gyorsaságának hangoztatásával. Igenis elismerem, hogy a fegyelmi eljárás helyességének egyik lényeges feltétele az, hogy lehetőleg gyors legyen; elismerem azt is, hogy épen e szempont egyike volt azoknak, a miért a fegyelmi bíráskodás a rendes bíróságoktól a közigazgatás keretébe volt illesztendő. De ezt kizárólagos szemponttá tenni t. ház, a gyorsaságot az alaposság rovására kívánni, az többé nem fegyelmi eljárás, hanem egyszerű elbánás, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyszerű elbánás, ugy hogy, mert ez nekem tetszik, igy bánok vele, mert nem tetszik, ismét amúgy bánok vele. Magában az institutióban kell garantiákat keresni, hogy mind a jogi elemnek, mind a közigazgatással ismeretes szakelemnek kellő befolyása legyen. Meg kell szerezni a részrehajlatlanságnak és a kellő függetlenségnek biztosítékait és akkor biztosítva lesz a tárgyilagos igazság s azon kivül nem szabad oly rettenetesen irtózni az alakiságoktól, mert a mint az alakiságok túlzása mindent megronthat, ugy azok mellőzése teljesen meghiúsíthat minden jogvédelmet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nézzük, miként határozza meg a t. kormány és a közigazgatási bizottság ezek után még a fegyelmi eljárásnak és a fegyelmi hatóság feladatának gyakorlatát. Az mondatik, hogy a feladat a közszolgálat érdekeinek megóvása. Ha ez alatt azt értenék, a mit kell érteni, ez eddig meglehetősen helyesen volna formulázva. De, hogy mit ért a közszolgálat érdekei alatt a t. bizottság, az kitűnik a későbbi bekezdésből, hol azt mondja: „Minthogy a czélba vett módosítások a fegyelmi eljárás által megóvatni szándékolt feladat sikeresítését lényegesen elősegítik és ezen fölül a a köztisztviselők méltányos és emberiességi szempontokból támadható, eddigelé nem kellően gondozott igényei a közszolgálat igényeivel összhangzatos figyelemre méltathassanak és a többi* a ki ezt elolvassa, mindenki meggyőződhetik arról, hogy a tisztviselők méltányos és emberiességi igényeit a közszolgálat érdekében benfoglaltnak a közigazgatási bizottság nem tekinti, mert szerinte ez azon fölül van és összhangzásba hozni a kettőt csak azon szempontból akarja, hogy erre is bizonyos súly fektessék, lehetőleg összhang létesíttessék. De e közt és a közt, hogy miként kell helyesen fölfogni a feladatot, igen nagy különbség van, mert ott azon tisztviselők emberiességi és méltányossági érdekeinek kellő figyelembe vétele, de azon felül még egy valami, ami abban sehol sincs meg, a magán feleknek jogsérelmek ellen való védelme egyaránt jogosult szempontoka fegyelmi eljárásnál, ott kizárólagosságot helyezni a közszolgálatra, épen oda vezet, hogy az egész közigazgatás valóságos dróton rángatott figurává változzék ; holott, ha a tisztviselők méltányos érdekeit egyenlő rangúaknak tekintjük s a magánfelek érdekeit is hasonló fontosságúnak ismerjük el, akkor a jog eleme fogj a áthatni a fegyelmi eljárást, akkor lesz az helyes. (Ugy van! Ugy van! á szélső baloldalon.) Ezek után mégis azt mondani, hogy e téren nincs egyéb dolgunk ez országban, mint holmi aprólékos hézagokat pótolni, mint foltozgatni, ebbe a t. ház bele nem nyugodhatik és ezt a törj avaslat elfogadásánál magára nézve irányadóul nem tekintheti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem az a fő, hogy csupán a közszolgálat érdekei foglaltassanak bele azon feladat, keretébe, hanem, mint mondám az, hogy egészen egyenjogú és összhangzatos érvényesülésre jussanak a többi egyenlő fontosságú érdekek és másodszor a mint mondatik, hogy a feladatnak sikeresítése meglegyen; arra nem elég az, hogy a rendes bíróságoktól a közigazgatás keretébe hozatott a fegyelmi bíráskodás, hanem azt hiszem, a mint szerencsém lett volna kimutatni, annak egészen más feltételei és garantiái vannak, a melyeket a törvényjavaslatban, a mely pedig az eddigi törvényeket is fentartja, hiába keresünk. A feladat, t. ház, a fegyelmi eljárásnál, felfogásom szerint az, hogy előmozdítva a hivatali kötelesség hű és pontos teljesítését és a hivatásszerű magaviseletet, a közigazgatás törvényes és rendes menetének, továbbá a törvényesen eljáró tisztviselő jogos érdekei megóvásának és a magánfelek jogsérelmek ellen való hatályos védelmének egyik biztosítékát képezze. Szükségestehát, hogy ugy a fegyelmi felelősség meghatározása, valamint a fegyelmi hatóság szervezete, valamint az eljárás is kellő biztosítékot nyújtsanak ez érdekek összhangzatos érvényesítésére és ezáltal a
