Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

208 225- országos ülés április 10. 1886. illik Románia egyik előkelő vezérférfiának és államférfiának saját levelével, a melyben úgy­szólván kikaczagja a magyar kormányt azért a tájékozatlanságért, a melylyel az 1876-iki romá­niai szerződés magyar szempontból köttetett. {Igaz ! Halljuk! a szélső haloldalon.) Azon államférfiú, t. ház, nem volt más, mint Ghyka János, a ki 1876. április 10-én kelt, grófMacdonald Londonban levő angol államférfiúhoz intézett levelében, a mely az Anglia és Románia közt folytatott szerződési tár­gyalásokra vonatkozott, a következőket mondja, részint szóról szóra, részint rövidítve fogom fel­olvasni (olvassa) : „Románia a magyarországi eredeti közönsé­gesebb iparczikkekre saját ipari érdekei meg­védése szempontjából kétszeres, sőt háromszoros értékű speciíicus vámokat vetett az osztrák eredetű finomabb ipari gyártmányokkal szemben s ezen a réven az Angliával kötendő szerződés esetére többrendbeli felhozott példákkal, számszerinti ada­tok feltüntetése mellett bizonyítja, hogy Anglia kicsiny súlyban nagyértéktí iparczikkeket termel­vén, ép azon előnyöket élvezné specificns vámok esetén az osztrák s magyar iparczikkekkel szemben mint minőket jelen szerződés értelmében az osztrák iparezikkek a magyar iparczikkekkel szemben élveznek." így tehát ezen román államférfiú által lett constatálva az, hogy a magyar iparczikkeknek az érdeke az 1876dki vámszerződésben egyáltalán kellő figyelembe nem vétetett. (Igás! a szélső bal­oldalon.) Az indokolja az én interpellatiómnak egyik pontját, a mely szintén erre a kérdésre vo­natkozik. Mindezek nem akadályozzák a románokat ab­ban, hogy ugya törvényhozásban, mint a törvény­hozás termén kivül a legélesebben, a legszenvedé­lyesebben ne agitáljanak Magyarország ellen, hogy az összes gazdasági bajokat, mindazon kö­vetkezményeket, a melyeket az 1876-iki szer ződés ő rájuk vonatkozólag előidézett, Magyar­országnak tulajdonítsák és mindazokért terjesztik a gyűlöletet a magyar nemzet ellen. Hát, t. ház, én nem óhajtok a nemzetiségi kérdéseknek a bonezolgatásába bocsátkozni, de a t. ház engedelmével, mivel ezen kérdés a romániai parlamentben rellenes szempontból szóba hozatott, óhajtom a románoknak az eljárását az 1876-iki szerződés keretén belül néhány példával illustrálni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azok a románok, a kik nekünk szemünkre vetik, hogy mi nem tartottuk meg ővelük szemben a szerződést, különösen a szarvasmarha-behoza­talra vonatkozólag, mit cselekesznek? Hozatott például egy phylloxera-törvény. Azon phylloxera­törvény kapcsán kimondták azt, hogy nemcsak az olyan szőlővesszők, a melyek phylloxera-gyanú­sak, nem hozhatók be, nemcsak ezek tiltatnak ki a román határról, hanem kitiltatnak mindenféle oly növények, a melyek azon gyanú alatt állanak, hogy azokkal phylloxera fog becsempésztetni. Ennek a révén, ennek az örve alatt azt kezdték, hogy Magyarországnak megtiltották a burgonya­bevitelt, hogy az itt termelt gyümölcsöket, növénye­ket, főzelékeket kitiltották Románia területéről. De egész a botrányosságig mennek egyes esetek, melyek hivatalosan constatáltattak, mint például a predeali vámhivatalnak egy esete. Egy erdélyrészi iparos Predealon keresztül Erdélyből bevisz egy kocsin cserépedényeket. E cserépedé­nyek szalmába voltak becsomagolva és egy szőlő­vesszőkből font kassal befedve. Mikor a vámhiva­talhoz jött, azt mondták: első sorban az edényekért és a szalmáért kell a vámot megfizetni, azután azt mondták: ez a kas itt a kocsin szőlővesszőből van, tehát phylloxera-veszedelmes és igy azt le kell dobni. Mikor a szalmáért a vámot megfizették, mikor a szőlőből font kast ledobták, azt mondja az iparos: de kérem, én igy az edényeket nem vihetem be, hiszen eltöröm az úton! Inkább visszamegyek a nélkül, hogy a romániai piaezot láttam volna; méltóztassék nekem visszaadni a pénzemet! Arról szó sincs! mondák neki. És igy nemcsak, hogy megfizettették vele a vámot a szal­máért, nemcsak, hogy ledobták kocsijárói a kast, még a pénzét is ott kellett hagynia a derék romá­niai vámhivatalban! (Mozgás a szélső baloldalon.) Aztán hoztak, t. ház, Romániában egy pátens­törvényt. Ártatlan dolog, szabadalmi törvényeket hoz­nak mindenütt. De hogyan alkalmazták ezt ? Mikor különféle árúczikkekkel Erdélyből át akartak menni a romá­niai piaczokra, a vámhivatalnál megnézték a ezik­keket és minden olyan czikkért, mely esetleg patentirozott czikk volt, más országból is meg­vették a patent-illetéket. Ily körülmények közt a forgalom és kereskedelem teljesen meg van akasztva. Azt hiszem, méltóztatik tudni a t. minister ur­nak, mily nehézségekbe ütközött a román ke­reskedelmi szerződés végrehajtása a vasutak tekintetében is. Még azt sem birta a magyar államvasutak igazgatósága keresztülvinni, hogy a predeali vonalon más, mint közönséges omnibus vonat járjon, hogy ugyanazon kocsiban lehes­sen a határon átmenni, inig ez az osztrák vasutak­kal kapcsolatos lemberg-csernowitzi vonatokon minden akadály nélkül megy. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek csak csekély szemelvények, t. ház, a panaszok óriási halmazával szemben a Romániá­ban a vámhivataloknál történt erőszakoskodások­ból. Csak néhányat kívántam felhozni, jellemzéséül annak, hogy mennyire jogosult a romániai érde­kelt körök vádja, hogy Magyarország az, mely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom