Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-225
194 225. orseágM tlós ipriüs 10, 18S6. népnek lehet és kell, de jogoktól megfosztani a népet, mindig veszélylyel és visszahatással jár. Minthogy ezen törvényjavaslatban mindenütt csak jogfosztást látok, nem tehetem, hogy ne figyelmeztessem a t. házat, különösen pedig a kormánypártot arra, hogy ne csorbítsa a nép jogait azon zászló alatt, a mely alatt a szabadelvííséget hirdetve megválasztatott; mert midőn e törvényjavaslatot az államiság nevében nyújtják be, vihart vetnek az országban, mert jogokat elvenni, melyekbe a nép már beleélte magát, mindig veszélylyel jár s annak veszélyes gyümölcsei szoktak lenni, (ügyvan! a szélső baloldalon.) Már tegnap a 68- §-szal elvettük a községektől a választási jogot, bizván azt egyedül a képviselő-testületre. Most e szakaszban a eandidatióval egészeu lehetetlenné tennénk a szabad választást és a kijátszások ezer meg ezer nemére tág tért nyitnánk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kikre bizatik ugyanis a községekben a candidatio ? A szolgabirókra. Még a városokban a főispáni eandidatio mellett remélni, hinni lehet, hogy arra való egyének fognak eandidáltatni. De nem igy áll ez a szolgabiráknál,, a hol száz meg száz egyénre bízatván e jog, annyiféle nepotismus, sógorság, elzüllött atyafiság behozatala fog ott szerepelni, hogy a választás csak képzeleti lesz, mert a választók még arról sincsenek biztosítva, hogy jóelőre megtudhassák, kik lesznek candidálva. Hát nem gúnyja-e az a választásnak, hogy csak reggel, midőn a választásra megjelennek, tudják meg a választók esetleg három idegen, ismeretlen ember candidálfatását s igy rögtönösen kell nekik azok közül egyet választani. Lehet-e erre azt mondani, hogy ez választás ? Nem; ez csak zsarnokság és kijátszása a választóknak, mert még az sincs kimondva, hogy 2 — 3 héttel előbb tudattassék a választó-közönséggel, hogy kik eandidáltattak, hanem csak a választás napján egy vagy félórával a választás előtt tudhatják meg a kandidatiót. Lehet-e ily rövid idő alatt a választó-közönség tájékozva arról, hogy kit válaszszon ? Bár erre elég éles elmével és belátással bir a választó-közönség, arra azonban, hogy hosszabb id ' alatt kiismerje, kit lesz helyes megválasztani már nem képes ? {Ugy van! balfélöl.) Én csupán csak azért szólaltam fel, hogy figyelmeztessem különösen a szabadelvű pártot azon programmra, a melylyel magát megválasztatta és oly nagy töbgséget biztosított magának, figyelmeztessem — mondom —arra, hogy ne azzal jutalmazzák meg a választóikat, hogy jogaikat napról-napra csorbítják. Pártolom aQ-rünwald Béla és Lázár Ádám t. képviselőtársaim módosítványait. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szabó László: T. ház! Nálunk a törvényjavaslatokat mindig azon szempontból kell bírálat alá venni, vájjon szabadéivtiek-e azok és megegyeznek-e, vagy sem a kormányelnöknek, mint az ellenzék egykori vezérének elfoglalt állásával. Ezen két szempont nálunk mulhatlan postulatnma a törvénykészítési kritikának. Múlhatatlan postulatuma azért, mert a többség, a domináló párt magát szabadelvűnek nevezi; s múlhatatlan postulatuma azért, mert a kormányelnök ellenzéki vezér korában vallott elveinek keresztülvitele czéljából ezt határozottan kifejezve jutott a ministerelnöki székbe. De ha minden egyes törvényjavaslatnál e két szempontot kell figyelembe venni, annál inkább kell olyan törvényjavaslatnál, mint a j elenlegi s e törvényjavaslat olyan szakaszánál, mint a jelenlegi, mely magát az alkotmányt, az ország összes lakosainak beléletét annyira intentive érinti, mint a jelenlegi törvényjavaslat; ugy hogy az ország rendezett tanácsú városai késztetve érezték magukat, hogy a törvény intentiója ellen leghatározottabb liberum vétót kiáltsanak. Vizsgáljuk meg tehát, t. ház, hogy a törvényjavaslat ezen két szempontból milyen világítás alá esik, különösen a rendezett tanácsú városokban. Én megvallom, t. ház, hogy a polgármesteri állás qualificatióhoz kötésének nem vagyok barátja s ezt előre bocsátom. Nem vagyok pedig nagy barátja azért mert tudom s ezt tagadni nem lehet, hogy nálunk a polgármesteri állás a kisebb rendezett tanácsú városokban még mindig inkább tiszteleti, mint kenyérkereseti állás. Nem vagyok barátja azért, rnerta polgármester nemcsak a törvényeknek, a törvényes rendeleteknek végrehajtója, hanem inkább és eminenter önkormányzati közeg, ki a község vagyonát kezeli s ki a község szellemi, anyagi és helyi érdekeinek képviselője, ki a társas életben góczponttá lenni van hivatva. De miután, t. ház, ez máitörvény által szabályozva van, ehhez többé szólani nem kívánok. Azt azonban határozottan kénytelen vagyok ellenezni, hogy a polgármesteri állásért, kik azt el akarják nyerni, folyamodjanak. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy az imént általam elmondottakból mennyire kitűnik az, hogy a polgármesteri állás mily fontos, hogy ne mondjam magasztos, ugy okvetlenül foly ebből az a következés, hogy ha az a polgármester nem csak a választás esélyeinek, de annak is ki van téve, hogy habár folyamodik, még csak nem is candidáítatik, vájjon elérhetjük-e azt, hogy a város színe-java, a város azon polgárai, a kik csakugyan közbecsülésnek kell, hogy örvendjenek, kik előkelő állást foglalnak el az illető városban, fognak ezen állásra folyamodni ? Ezt ugy hiszem, bővebben magyarázni nem szükséges. Kétségtelen tehát ezek folytán, hogy a törvény ezen része határozott visszaesést jelent az előbbi törvénynyel szemben. Én kiolvasom a törvény magyarázatából a
