Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-224

|32 224* országos ülés van. Kifogásom van mindjárt a rendőrkapitányok kinevezése ellen. Ez állás bármely városban is a legfontosabbak közé tartozik, minthogy a rendőrkapitánynak minden órában, minden perczben az egész lakossággal kell érintkeznie és vele mindenkinek egyaránt dolga van. Ha tehát a város a maga érdekében lelkiismeretesen választ meg valakit, akkor a rendőrkapitánynál még inkább ügyel arra, hogy az csakugyan jól legyen választva. Ha tehát megengedhető, hogy a többi tisztviselők választassanak, ezt semmi körülmények között a választásból kizárni nem szabad, épen a városok érdekénél fogva, mert ez őket leginkább érdekli; ennélfogva a választást mindenkor a leghelyesebben fogják eszközölni. De a mellett, hogy kinevezés által a polgárok joga megcsonkittatik, károsnak, sőt mondhatom, szerzett tapasztalatok után veszélyesnek tartom a kinevezést. Példákat mutathatok fel. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Alig hozatott meg a törvény, mely szerint a megyei esendbiztosokat nem a megyék választják, hanem a főispán nevezi ki, már is az történt Hevesmegyében, hogy egy csendbiztost, a ki minden körülmény közt megfelelt nehéz kötelességének, mert alatta az egész járásban sem rablás, sem csendháborítás, sem egyáltalában kifogás elő nem fordult, a betyárokat rögtön elfogta — megjegyzem, hogy az illető baloldali volt — azonnal elmozdítottak hivatalából és egy korhely, haszontalan embert neveztek ki helyette. (Zaj jobbfelöl.) A mint ez a kinevezett ember hivatalba lépett, a rablások, kihágások kezdtek rögtön lábrakapni s nem volt orvoslás. De ez még nem elég. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mikor a választások elkövetkeztek, ez a kinevezett csendbiztos a kormánypárt embereinek élére állt, pandúrjaival csak az ellenzékieket üldözte, azt hánytorgatva, hogy „nekem a vármegye nem parancsol, engem a kormány nevezett ki" és garázdálkodott tovább. Hát erre a czélra, elhiszem, hogy hasznát veheti neki a főispán, de hogy a közjóra csak káros és veszélyes az ilyen ember, az bizonyos. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De tovább megyek. A jegyzőkre nézve a községi képviselő-testület szabad választásának megszorítását szintén nem tartom jónak és helyesnek, mert ha például a biró és tanácsbeli választása szoríttatnék meg, a kik 3 évről 3 évre választatnak, ezen megszorítás nem volna annyira kifogásolandó, bár én a választásnak mindennemű megszorítását helytelennek tartom, de mert a községi jegyző élethossziglan választatik, ennél ez a megszorítás fölötte sérelmes. Ennek következtében én az idevágó módosítást sem fogadom el, hanem hozzájárulok a Petrich t. barátom által beadott módosítványhoz. És kérem önöket a túlsó oldalon, április 9. 1886. hogy ezen módosítványt fogadják el s oly ecelatans módon ne czáfolják meg a szabadelvű párt elnevezést, mert hiszen itt mindenütt lépten-nyomon a nép jogait csorbítják önök, a népet jogaitól fosztják meg éspedig az államnak, sőt egyenesen magának a főispánnak javára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos í T. ház! A 69. §. első bekezdése szerint a jegyzők kis- és nagyközségben ugy, mint rendezett tanácsú városokban élethoszsziglan választatnak. T. ház! Gyakran tétetett már azon észrevétel szemben ezen javaslattal, hogy e javaslat nincs kellő tekintettel azon nagy különbségre, mely a kis- és nagyközségek és rendezett tanácsú városok közt fenforog. Itt is be van bizonyítva ezen észrevételnek helyessége, mert itt egy cathegoriába helyeztetik a falusi jegyző a városi jegyzővel, a kik pedig sem állásuknál, sem hivatali functiójuk természeténél, személyes viszonyaiknál, személyes qualificatiójuknál fogva egy cathegoriába nem sorozhatok. A falusi jegyzőség, tudjuk, hogy valóságos külön szak, arra mutat az is, hogy a falusi jegyzőnek külön vizsgát kell tenni a törvényhatóság egy bizottsága előtt, hogy a falusi jegyzőkre nézve külön nyugdíjalapról van gondoskodva, mig a városi jegyzőkre nézve erről szó sincs. A városi jegyzőség egyáltalában nem olyan hivatal, mint a falusi jegyzőség. Az ritkaság, hogy a falusi jegyzőből más valami is legyen, mint falusi jegyző és hacsak üzlettel nem akar foglalkozni, vagy más valami czélból ő maga nem akar állásától megválni, marad falusi jegyző. A városi jegyzők azonban többnyire fiatal emberek, a kik magasabb állásra törekednek és nem akarnak egész életükben városi jegyzők maradni. Arra nem tudok példát, hogy városi jegyző hivatalát, mint valóságos szakmát, kenyérkeresetet tekintette volna. De nem tartanám az élethossziglan való választást a rendezett tanácsú városok jegyzőire nézve azért sem helyesnek, mert nem akarom, hogy azon szűkebb testületből, mely a városok ügyeit intézi, egy valóságos quodlibet legyen. Ott van a választott polgármester és a többi választott tisztviselő, ott van az élethossziglan választott jegyző, továbbá a kinevezett rendőrkapitány: ez egy valóságos quodlibet. Én pedig szükségesnek tartom, hogy azon testület, mely meg van bizva a városok ügyeiben intézkedni, egyöntetű legyen. Nem fogadom el az élethossziglani választást mindenekelőtt azon érvnél fogva, melyet Horváth Lajost, képviselőtársam felhozott, nem fogadhatom el tudniillik az élethoszsziglani választást azért, mert itt a választás előnyei megszűnnek, mert az élethossziglani választás mellett lehetetlen kijavítani a hibát, a mely a választás alkalmával egyáltalán megtörténhetik. Teljesen osztom ezen nézetét és csak azon csndálkozom, hogy Horváth Lajos t. képviselő ur ezt nem vette tekintetbe a kinevezésnél, a hol e hátrány ugyan-