Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-224

224. •Esságos ti ebből sem az államra, sem a szegény községekre érezhető teher ne háromoljék. Az igaz, hogy azt is mondtam, miszerint tekintettel arra, hogy a községi jegyzők nagyrészt állami functiókat is teljesítenek, tehát az államérdekében működnek, miután pedig az állam érdekeket Gajári Ödön t. képviselőtársam is oly igen hangoztatta, méltányosnak tartom, hogy az állam ennek fej ében a fizetésben beálló ezt a csekély különbözetet esetleg maga is viselje. De azt hiszem, hogy ez által az államra újabb teher hárulni nem fog, ha az ngy fog eszközöltetni, mint azt én contemplálom, az által tudniillik, hogy a t. kormány ezentúl jobb gazdálkodást folytatva, takarékosság által fogja az erre megkívánt fedezetet megszerezni és nem fogja minduntalan túllépni a megszavazott budget keretét és nem lesz kénytelen ezen folytonos túllépései és hibás gazdálkodása folytán, minduntalan milliókra menő, mint legújabban is, húsz milliónyi póthitelt kérni a törvényhozástól. És igy különösnek találom, hogy sem midőn a kormány ezen húsz milliónyi túlkiadást tette ; sem pedig, mikor a főispánoknak a kedvezményezett nyugdíjat a t. többséggel megszavaztatta, nem esett meg a szive a t. ministerelnök urnak az adózó nép sanyarúságán; csak most egyszerre esik meg a szive,midőn a szegény jegyzőkről van szó, hogy ezt a csekély összeget nem viselheti el az adózó nép, mikor pedig az, mint kifej'tettem, kellő gazdálkodás mellett semmi új terhet sem hárítana az adózó népre, mig amaz igen is érzékeny terheket rak annak vállaira s azokat a t. ministerelnök ur még sem ellenezte. És én, mint mondám, legkevésbé sem akarom a jegyzői fizetés pótlásának terhét a szegény adózókra hárítani, hanem azt óhajtom, hogy ezen csekély különbözetet fedezze a kormány oly módon, hogy a pénzügyek terén ezután jobb gazdálkodást kövessen. Különben elismerem, hogy némi javítás van a Gajári Ödön t. képviselőtársam indítványában is, a mely az én indítványomnak is egyik részét képezi; de én ezt egymagában kielégítőnek nem találom, még pedig azért nem találom, mert épen ott nem segít kellőleg, a hol leginkább van szükség segítségre, tudniillik azon a szegény jegyzőkön, a kik mellékjövedelemmel alig rendelkeznek ; az ilyen segélyezésről azután majdnem azt lehet mondani, hogy olyan, mint a magyar közmondás tartja: nesze semmi, fogd meg jól. De hajavaslatom el nem fogadtatnék, mégis, mint valami csekély javítást, elfogadom ezt is; de, mert ez felfogásom szerint nem elegendő és a saját indítványom a helyzetnek megfelelőbb, annál fogva ismételve ajánlom határozati javaslatom elfogadását, mely, mint a gyorsírói jegyzetekben hibásan van felvéve, nemcsak a körjegyzőkre, hanem általában a jegyzőkre, tehát ugy a községi, i áprlIU S. 1886. j 73 mint körjegyzőkre nézve kívánja az 500 forint minimum megállapítását és ezért ismételve kérem a t. házat, utasítsa vissza a szakaszt megfontolás czéljából a közigazgatási bizottsághoz. Végül még csak egyet jegyzek meg Gajári Ödön t. képviselőtársamnak arra, hogy inconsequentiával vádol bennünket akkor, mikor a jegyzői fizetés emelését az ajánlottam módozat mellett javaslatba hoztuk. Kérdem, vájjon kiket lehet inconsequentiával vádolni, bennünket-e, kik nem akartuk kihagyni a törvényhatóságokból a jegyzőket, mint ezt tévesen mondta t. barátom, de kik egyszersmind a jegyzők anyagi megélhetését is akarjuk biztosítani, avagy pedig azokat, kik a jegyzői tekintélyt emlegetik folyton, de midőn a megélhetés eszközeiről van szó, azt. tőlük megtagadják. (Ugy van! abaloldalon.) Ennélfogva ismételve kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. {Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! Egy pár rövid szóval kötelességemnek tartom válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én tudom azt és tudtam tegnap is, hogy a képviselő ur az általa javaslóit módozatokat csak példaképen hozta fel, mint a melyeket lehetségeseknek, czélszerüeknek és a bajokon segítőknek tart. De azért tartottam szükségesnek azokkal szemben nézetemet elmondani, hogy megvilágosítsam, hogy hitem szerint ma csakugyan nem lehet a fizetés minimumának felemelését elfogadni.Mert hiszen igen szép a képviselő úrtól az, hogy a közigazgatási bizottságról felteszi, hogy a mi ő neki nem sikerült, azt a közigazgatási bizottság fel fogja találni; de azt hittem, hogy ha rámutatok arra, hogy azon módozatok, melyeket egy mély belátású férfiú javasolt, nem czélszerüek, ez által már bebizonyítottam, hogy ily módokat találni nem lehet. Nem megsérteni, vagy szavait félremagyarázni, hanem mély belátása iránti tiszteletemnek akartam kifejezést adni. A mi különben azt a bizonyos kifejezést illeti, melyet állítólag használtam volna, hogy tudniillik a jegyző azért nyúzza a népet, hogy a zsebét töltse, erre nézve már én mondhatom, hogy szavaimat félremagyarázta a képviselő ur, mert azt én soha sem mondtam, hogy akár az állami, akár a községi adók miatt nyúzza a népet a jegyző; hanem igenis, mert tudom, miket szoktak mondani oda künn a vidéken, gyakran eltanulva némely itt hangoztatott szavakat, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) épen azért akartam rámutatni, hogy a jegyzőt nem szabad kitenni annak, hogy vele szemben ily szavakkal élhessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt még egyet akarok megjegyezni s ezzel bezárom beszédemet, mert a módosítványokra nézve csatlakozom az előadó ur által mondottakhoz. Hogy a fizetés minimumát ma még emelni nem lehet, ennek legpraegnansabb kifejezése az,