Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-223

223. országos ülés április 8. 1886. 157 Zay Adolf képviselő nr tudniillik az első bekezdés 2. és 3. sorában előforduló ezen szavakat: „vagy meghallgatásával" törüitetni kívánja. Kérdem tehát a t. házat, fentartja-e a bizottság szövegezése szerint ezen szavakat: „vagy meghallgatásával", igen vagy nom? (Igen! Nem/) Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik fentartják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik,) A ház többsége fentartotta a bizottság szövegezését és igy Zay Adolf képviselő ur inódosítványa elesett. Ugyancsak Zay Adolf képviselő nr a második bekezdésben ezen szavakat: „A minister jóváhagyása" kihagyatni és ezek helyébe „a ministérnek teendő jelentés" szavakat kivan felvétetni. Kérdem tehát a t. házai, fentartja-e ezen szavakat, „a minister jóváhagyása" a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy azok is változatlanul fentartatnak s igy Zay képviselő ur ezen módosítványa sem fogadtatott el. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a VI fejeset cMmét, a mely észrevétel néllíül elfogadtatott. Olvassa a 62. §4). Petrich Ferencz: Azért vagyok bátor mindjárt az első paragraphusánál ezen fejezetnek felszólalni, inert tapasztalásból szaunázott meggyőződésem, hogy a 62. §-ban körülirt komoly teendőknek- leginkább a nagyobb községekben az elöljáróság soha sem fog megfelelni, azon elöljáróság, a mely e szervezet mellett lesz megalkotva. És miután én ezen fejezetet tartom a községi szervezetben a legfontosabbnak és ebben látom a községi szervezetre nézve a legtöbb sérelmet, e szempontból benyújtandó határozati javaslatomat legyen szabad indokolnom (Halljuk!) A ki ismeri a községi élet fontosságát és tudja, mi mindent várunk egy életrevaló községtől ; hogy az egészséges alapját képezi egész hazai kormányzatunknak, erkölcsiségünknek és minden fejlődésünknek és a ki azután összehasonlítja a VI. fejezet rendelkezéseit a meglevő községi törvény rendelkezéseivel, lehetetlen, hogy a meglevő törvénynyel szemben ezen VI. fejezet rendelkezéseiben haladást lásson, annak azt kell mondania, hogy itt a községek önkormányzata van megcsorbítva és hogy ez határozott visszaesést képez. Nem jogfosztással, nem a hatalom nyomásával, nem feleslep-es gyámkodással, hanem szerintem •A képzettséghez kötött önrendelkezési jog megtágításával, ; z önkormányzati jog megadásával és czélszerü vezetésével lehet csak egészséges községi állapotot teremteni. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ezen fejezet a közeégi szervezetnek legkomolyabb részét öleli fel, A törvényhozó-testület feladatát szerintem az képezi, hogy az eddig tapasztalt hiányokon gyökeresen javítani iparkodjék, ne pedig foltozgatásokkal, kísérletekkel foglalkozzék s ezen szempontból leszek bátor egy határozati javaslatot előterjeszteni. Ezen fejezetben, t. ház, az ellentétek az intézkedések között oly szembeszökők, hogy midőn egyfelől az önkormányzatnak elavult szokásait tüntetőleg kiméli e szervezet, másfelől a haladást oly térre vbzi, melynek a mi községeink alig lesznek képesek megfelelni. Nevezetesen a 65. §. azon községekre nézve, melyek 20—30,000 lélekszámból álló lakossággal bírnak, meghagyja azt az elavult szokást, hogy a nagyközségek bíráinak hivatalához semmi minősítést nem köt, de még fizetést sem állapít meg részükre, sőt a 71. §. ellenkezőleg még arra is kötelez minden községi lakost, minden különbség és minősítés megállapítása nélkül, hogy kötelesek a községi birói hivatalt 100 frt büntetés terhe alatt viselni. Ellenben a 67. §. oly túlzásba esik, hogy ha ugyanazon község a haladás terére akar lépni és helyzetén egy kissé művelődés dolgában j lendíteni akar, már akkor azt köti hozzá, hogy igenis megteheti, de a polgármesternek 1600frtot, a rendőrk ipitánynak 1600 frtot kell fizetni, sőt a mindenható főispán azzal is fogja boldogítani, hogy rendőrkapitányát élethossziglan nyakára nevezi ki a 69. §. szerint, ugy hogy még ezenfelül diplomaticus ügyészt,árvaszéket és tanácsot kell ezrekre menő .költséggel megállapítani. T. ház! Azt hiszem, hogyha e két fejezetnek két ellentétes intézkedését veszszük és hazánk nagyközségeinek azon nagyon primitív helyzetét, hogy azt lehet mondani, hogy a biró egy pár fejelés csizmáért dolgozik, én itt egy nagy űrt | látok, a melyet a törvény még eddig nem pótolt. I Hát képzeljünk, t. ház, egy 10, 15, 20, 30 ezer lélekből álló nagyközséget! Hol eddig a birót az eke melől fogták és onnan minden képzettség nélkül egy nagyközség érdekeit kell neki vezetni és ez a biró érezve, hogy helyzetének nem képes megfelelni, megszabadulni iparkodik. És alig tanulta meg némelyik a nevét aláírni, jő a másik. \ Már most, hogy feleljen meg kötelességének ilyen jj ember! Mert a 71. §. szerint a község minden ( tagja köteles vagy 100 frt birságot fizetni vagy I ezt az ál'ást elfoglalni. Ilyen fejetlenségnek kitéve j egy nagyközség, hogy fejlődjék természetes ala| pókon! Én ezt nem értem. Ily nagyközségben, 1 a hol az egymásba ütköző érdekek összeegyezI tetését csak emberi művelődéssel és tudománynyal I lehet létesíteni, a hol a közigazgatási felsőbbségi | parancsolatok, a község közrendészete, belügyei | a legtágabb képességi körrel biró egyén tehetI ségeit is igénybe veszik, hogy itt egy korlátolt j felfogású ember, legyen az bármilyen becsületes, | hogy legyen képes a község ügyeit vezetni, azt ! nem birom elképzelni. Azt látom, t. ház, e törvényI javaslat szelleméből, hogy itt igen nagy súlyt \ fektet a törvényjavaslat mindazokra a szegény,