Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-222

222. országos ülé elkezdve az absolut elválhatatlanságtól, az ugy- [ nevezett erdélyi házasságokig, viszont a vegyes házasságok válási ügyeinek hosszadalmassága; a válás általában mindig igen sok időt vesz igénybe. Mindezek előmozdítói a vadházasságok szaporodásának. Akik ezen állapotokat nem tartják valami megbélyegzőnek, azok azt szokták mondani, hogy egyéni szabadságát használja az illető. Én azonban erre azt felelem, liogy az egyéni szabadságát — legalább az, a ki egy törvényesen megkötött házasságot önkényesen felold és mással törvénytelen házasságra lép — az egyéni szabadságát mondom, esküje által már lekötötte, felfogásom szerint a törvényhozásnak kötelessége az eskü szentségét védelmébe venni, (Helyeslés a szélső hátoldalon) mert tudok elég esetet, midőn a férj könnyelműen 5—6 gyermekkel ott hagyja feleségét, mert ezek fentartása nehezére esik és összeáll olyannal, a ki fiatal és gyermekek tartása gondját nem viszi hozzá. És az az ártatlan szegény elhagyott édes anya sem a törvénynél, sem a tár sadalómnál védelmet, gyámolt nem talál. Ha a törvényhozás komolyan fogja fel, mennyire belevág ez a nép erkölcsi érzületébe, lehetetlen feltenni, hogy ez ügy fontosságát el ne ismerné és lehetetlen kimondanunk, hogy az egyéni érdek, vagy szenvedély ne legyen kénytelen magát alávetni a közérdeknek, a közerkölcs pedig közérdek. (Ugy van!) A törvényhozásnak azért is bele kell szólania a kérdésbe, mert lényeges szempont a vadházasságból származó gyermekek kérdése is. Statistikailag bebizonyított tény, hogy ezek általában aránytalanul nagy számban halnak el, ezeknek életét tehát mintegy előzetesen praeventive védelmezi a törvény,hogy ha a vadházasságok megkötését és fenmaradását nehezíti. Az ily házasságból származott gyermek nemcsak vagyont nem fog örökölni, de apjától még csak nevet sem s előállhat az a jogi absurdum, hogy például a törvényes házasok szétválnak, a férj él mással itt Pesten, a nő él mással Pozsonyban, tiz évig nem látják egymásnak színét sem s azalatt a nőnek Pozsonyban mástól született valamelyik gyermeke fog örökölni a Pesten élő férj vagyona után törvény szerint. Ezen ügy tehát az öröklési ügybe mélyen belevág. Nagyon fontos azonban, hogy ily házasságból származó gyermeknek nevelése is már olyan, hogy szivébe oltja az elkeseredést az olyan állam és társadalom jogrendje ellen, mely elég könnyelmű és gyenge volt megengedni azt, hogy neki valaki ily életet adhasson s elég gyenge és könnyelmű nem kényszeríteni az apát arra is, hogy gyermekének nevet is adjon. Ezen körülményeken kivül még a községeket is nagyon közelről érdekli ezen kérdés megoldása, mert a törvénytelen házasságból származó gyér mekek eltartása és nevelése jórészt a községekre április 7. 1886. \±\ [ háramlik és legyen szabad ezen kérdés fontosságának kitüntetése végett egyetlen esetre hivatkoznom. 1884-ben Arad városának rendőrkapitánya ezt a kérdést komolyan elővette és a városban összeiratta a törvénytelen házasságban élő párokat. Ebben az egyetlen városban 367 ilyen párt találtak. "Kilencz év alatt 2,461 törvénytelen gyermek született. Évenkint a városnak az ilyenekre tett kiadása felrúgott 5—6000 forintra. A mint a rendőri intézkedés megtörtént és ki volt adva a parancs, hogy a törvénytelenül együtt élők, ha más akadály nincs, vagy egybekeljenek, vagy szétváljanak. A fele azonnal egybe is kelt és ezáltal a gyermekeket törvényesítették, a városnak költsége pedig 6000 forintról 2000 forintra szállott le évenkint. Ez mutatja egyszersmind gyakorlatilag azt, hogy ha egy kis gonddal, jóakarattal a közigazgatási hatóságok megteszik azt, mit tenniök lehet és mit tenniök kell, a bajt, ha meg nem szüntetik is, legalább minden esetre csökkentik. (Ugy van! a baloldalon.) Nem egyházi érdek ez, t. ház, hanem általános nemzeti, állami érdek. A közerkölcsiség, általában az erény és az erkölcs nemcsak egyházi tulajdon, sőt kívánatos, hogy tulajdona legyen minden állampolgárnak, felekezeti különbség nélkül. Hogy mennyire nem kizárólag egyházi érdek a családi élet tisztasága, tekintélyekre hivatkozhatom. Horatius Flaccus is, kiről pedig senki sem mondhatja, hogy valami nagyon finnyás volt az ilyen kérdésekben, azt mondta egyik legszebb ódájában, hogy a családi élet szentélyének bemocskálásából származott a birodalom legnagyobb veszedelme. „Hoc fonté derivata clades im patrícius populumqne fiuxit". Innen fakadt a végzetes gyász, mely a hazára borult s a népre. És egy magyar költő is, kit szintén nem lehet azzal vádolni, hogy ultramontán, túlságosan egyházias szellemű lett volna, az is megmondta az örök igazságot, a mely azóta nagyon sokak ajkán megfordult s vajha mindenkinek szivében is gyökeret verne „minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs". Ezen tiszta erkölcs megóvása érdekében vagyok bátor a t. belügyminister és igazságügyminister urakhoz a következő interpellatiót intézni (olvassa): Interpellatio a t. belügy- és igazságügy minister urakhoz Van-e tudomásuk a t. minister uraknak az úgynevezett vadházasságok nagymérvű terjedéséről? Szándékoznak-e és miféle rendőri és igazságügyi intézkedéseket tenni e haj ellen? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügy- és az igazságügy minister urakkal. Margittay Gyula: T. ház! [Halljukf) Egy nagyfontosságú s belügyeinkre igen szomorú