Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-222
126 222. országos ülés április 7. 1886. T. ház! Ha szintén birt is erre a lélekszám bizonyos befolyással a régi törvény szerint és bir a jelen törvényjavaslat szerint is, még sem tekintetett ez sem a törvényhatóságokról, sem a községekről szóló törvénynél egyedül, vagy legfőbb irányt adónak. Mert hiszen a megyéknél is 600 a maximum; pedig igen jól méltóztatnak tudni, hogy vannak egyes megyék, a melyekben, ha minden 500 lélek után vettetnék ki egy-egy képviselő, a bizottságnak 1,000 és 1,200 tagból kellene állania, (Ugy vem! jobbfelől.) Ez az egyik, a mit meg kívánok jegyezni. A másik pedig az, hogy én nem hiszem, hogy czélszerű volna ott, a hol legnagyobb részben vagyoni dolgokról van szó, a gyűlések tagjainak számát túlságos nagy számban állapítani meg, különösen akkor, mikor a dolog természete szerint a községek igen nagy részében az a közönség, mely a gyűlést alkotja, nem áll annyira művelt elemekből, hogy nagy számban együtt kellő renddel és haszonnal tanácskozni tudjon. Vannak —tudom— egyes községeink, melyekben egyfelől a nép száma nagy, másfelől a vagyoni helyzet is jó és bizonyos intelligentia is létezik; de ezeknek módjukban van, ha akarják, megszabadulni ezen negyvenes számú képviselettől az által, hogy éljenek a törvényben adott joggal: alakuljanak át rendezett tanácsú városokká, a midőn aztán azonnal lehetővé válik, hogy képviselő-testületük több tagból álljon. (Helyeslés jobbfelől.)] Én tehát a módosítványt, mely a képviselőtestületek tagjai számának növelését czélozza, mint olyant, melyet a gyakorlati szükség szerintem nem indokolt és a melytől jó eredményt nem várok, el nem fogadhatom, (Helyeslés jobbfelől.) A másik módosítványt Horváth Lajos t. képviselő ur nyújtotta be. Többször hangsúlyoztam már, t. ház, hogy a rendezett tanácsú városok s a kis- és nagyközsé gek közt ezen törvény javaslat is tesz különbséget, még az ellenőrzés és felügyelet szempon.jából is, a mennyiben ugy, mint eddig is volt, az ellenőrzés és felügyelet gyakorlatát magasabb állású tisztviselőkre bizza, mint a kis- és nagyközségeknél. Ha tehát az ellenőrzés és felügyelet az ilyen, erre állásuknál fogva képesített tisztviselők részéről sikeresebbé tétetik — én ellenkező meggyőződésben vagyok, mint Horváth Lajos t. képviselő ur — tudniillik, hogy ez nem kárára, de igenis előnyére fog válni a rendezett tanácsú városoknak. Nem lehet az összes rendezett tanácsú városokat egyes példák után ítélni meg. Valamint a többi községek, épugy nem egyformák a rendezett tanácsú városok sem és a legtöbb esetben, midőn mozgalom indul meg — és néha oly erővel, hogy törvény szerint annak nem lehet ellenállani — a rendezeti tanácsú városnak nagyközségi ; visszalakulása iránt, ez épen onnan keletkezik, mert a kellő hatósági ellenőrzést nem tapasztalván, azon városok lakosainak egy része saját érdekeit a hatalom birtokában lévő rész által kellően figyelembe véve és kiméivé nem látja. Én tehát ellenkezőleg nem rossz, de jó hatást várok ezen intézkedéstől a rendezett tanácsú városokra nézve. A mi magát a módosítványt illeti, tegnapi nyilatkozatom — igaza van abban a képviselő urnak — és a szavazás jelezték azon álláspontot, melyet elfoglalok. És én nem tartanám helyesnek, hogy ott a képviseleti jog kizárassék. Végre is a rendezett tanácsú városok költségei még nagyobbak, mint más községekéi és igen sok eset van, hogy ezen rendezett tanácsú városok költségeit — nem akarok sokat mondani — egy negyed, vagy néha harmadrészben egyetlen egy ember viseli és ha most ez történetesen ott nem lakik, vagy ha másutt lévén jogai gyakorlatában érdekelve, személyesen nem jelenhetik meg, azt kizárni abból, hogy jogát, melyet neki atövény enged,gyakorolhassa, nem tarranám egyfelől igazságosnak, de nem tartanám másfelől magának a rendezett tanácsú városnak is érdekében levőnek. Mert, ismétlem, a legtöbb baj, mely sokszor egy rendezett tanácsú városnak nagyközséggé való visszaalakulására vezetett, épen abban gyökeredzik, hogy az ily érdekelt elemek nem tudván megvédeni saját anyagi érdekeiket, csatlakoztak azokhoz, kik arra törekedtek, hogy a rendezett tanácsú város, mint ilyen megszűnjék inkább, semhogy túlterheltetésnek legyenek kitéve. (Ugy van! jobbfelől.) Egy észrevétele a t. képviselő urnak, hajói fogtam fel, abban áll, hogy az mégis különös helyzet, hogy egyfelől a férj legyen jelen, mint virilista, másfelől pedig a feleségének megbízottja is gyakorolja e jogot. Megvallom, t. ház, hogy részemről a dolog így contemplálva nem volt. Igaz, egy későbbi szakasz azt mondja, hogy a férj adójába a nőé beszámítandó. Horváth Lajos: Ha a férj kezeli a vagyont. Tisza Kálmán ministereinők: Igenis, ha a féri kezeli a vagyont. Erre is rátérek. Ismétlem, hogy intentióm nem ez volt és rendszerint nem is áll elő az említett eset, mert — a mint jól tudjuk — rendesen ugy történik, hogy a nő legalább Magyarországon nem kezelteti külön a vagyonát. Egyébiránt ezen eset kizárásához szívesen hozzájárulok és semmi kifogásom nem lenne, ha az mondatnék, hogy férjnél nem lévő nagykorú nő, azaz oly nő, a ki vagy nem megy férjhez vagy özvegy. Ismétlem, a szövegnek ilynemű módosítása ellen nincs kifogásom. (Helyeslés.) A harmadik, vagyis Bezerédj Victor képviselő ur által beadott módosítványranézve megjegyzem,
