Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

U4, 221. országos ülés április 6. 1886. Szederkényi Nándor: T. ház! Hogy mennyire visszaesést foglal magában e törvényjavaslat az 1871-iki községi törvénynyel szemben, mutatja ezen egy szakasz és az abban foglalt intézkedések. Az 1871 iki törvényben ily provisio nem volt fölvéve. Ezt a külön intézkedést tehát, hogy fentartatik a megye i észére, hogy közigazgatási, vagy közbiztonsági kérdésekben beleszólhasson minden tekintet nélkül a községek és városok ügyeibe, abelügyminister urconcipiált;;. Hogy ez az önkormányzatra nézve visszaesés, azt mondanom sem kell és mindenesetre szomorú tünete a lefolyt 15 évnek az, hogy Magyarországon ezen idő alatt a közszellem a közigazgatás, az önkormányzati erő oly kevéssé fejlett, hogy végre is ilyen reaetionárius intézkedéssel kell gondoskodni arról, hogy a községek és városok autonómiája, azon csekély mérvben is, a melyben meghagyatik, bizonyos általános intézkedéssel — igazán azt lehet mondani — semmivé tétetik. Mert előttem szólott Horváth Lajos t. képviselőtársam helyesen magyarázta meg, hogy minden fontosabb ügyre nézve illesse az akár a községi háztartást, akár a községi közvagyont, akár az állami administratiót, e paragraphusokban intézkedés történik a hatályos ellenőrzés, felülvizsgálat és felfolyamodásra nézve. Mi marad tehát még ki, a mi oly nagy veszélyt rejtene magában, hogy egy sorral kimondassék, hogy mindezen felül a megye, mikor jónak látja a közbiztonság, vagy közigazgatás érdekében beleavatkozhatik a község Ügyeibe ? És kérdezem a t. belügyminister urat, hogy ő olyan tapasztalatokat tett csakugyan 15 év alatt, hogy annak a régi törvénynek intéz kedését meg kell változtatnia? Ha igy van, akkor én ezt szomorú tapasztalatnak tartom és Magyarország közigazgatására és politikai tekintetben is az ország öntevékenységi szellemére migyon rossz — lehet mondani — megbélyegező bizonyítványt látok e szakasz intézkedésében. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen t. képviselőtársam Horváth Lajos ez intézkedés hatása köréből a városokat ki kívánja vonni és bebizonyította azt, hogy tulajdonképen ez intézkedésnek értelme nincsen, ha csak ki nem akarjuk tenni a városokat vagy községeket annak, hogy a megye illetéktelenül is, vagy talán — nem tudom micsoda szempontból — folytonosan oly intézkedéseket tegyen, a melyek a községeket és városokat öntevékenységi körükben zavarják. A mi, a mint t. képviselőtársam előadta, azután azon sajnálatos nisus elősegélését fogja előidézni, a mely ma is meglehetősen ki van fejlődve a városoknál, hogy tudniillik azok igyekeznek a megyei gyámság alól szabadulni. Én részemről azt, hogy a városok a megyei gyámság alól szabaduljanak, nem csak perhorrescalom, hanem az ellen teljes erőmből küzdök. Mert nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha a városi elem, a mely a democratiát képviselni igazán hivatva van, megyei tényezők ellen állást foglalva működnek a közéletben. Én e két elem összeegyeztetett működésétől várom és remélem az igazi erős democratia kifejlesztését Magyarországon. Tehát minden oly intézkedést, a mely a városi és megyei elem közt széthúzást vagy viszályt idézne elő, mellőzni óhajtok. És csakugyan igaza van Horváth Lajos t. képviselőtársamnak, hogy ez az intézkedés ezt nagy részben előmozdítani van hivatva. De azt kérdem Horváth Lajos igen t. képviselőtársamtól, hogy ha a rendezett tanácsú városokra nézve ez csakugyan igazán érthetetlen intézkedés, mi értelme van ennek a nagy- és kisközségekre nézve ? Hiszen a nagy- és kisközségek a megyétől egészen más függési viszonyban vannak, mint a rendezett tanácsú városok. A rendezett tanácsú városok külön polgármester alatt állanak, mely külön politikai hatóságot képez; de a kis- és nagyközségek a megyei szolgabíró felügyelete, ellenőrzése — lehet mondani — administratiója alatt állanak. Tehát az összeköttetés a megye és a kis-és nagyközségek közt sokkal közvetlenebb, mint a város és a megye közt. És ha még valami fontos aggályok merülnének fel, melyek következtében csakugyan kell ilyen intéz kedést tenni, még akkor inkább megengedhető volna a rendezett tanácsú városokra nézve, mint a kis- és nagyközségekre, mert azok máiteljesen a megye rendelkezése és közvetlen intézkedése alatt s a szolgabíró administratiója alatt állanak. A szolgabíró ellenőrzi, felügyeli őket minden ügyben; a szolgabíró felelős admb nistratiój akért; módja van azt ellenőrizni és felügyelni arra, hogy ott oly dolgok ne történjenek, melyek akár a közbiztonság, akár a közigazgatás magasabb érdekeivel összeütköznek. Én azonban a rendezett tanácsú városokra nézve szintén elfogadom Horváth Lajos t. képviselőtársam érvelését, hogy tudniillik a rendezett tanácsú városok már magasabb intelligentiájuknál fogva is, ha ott valamely államellenes intézkedések, vagy oly dolgok történénnek, melyek az itt körülirt törvény erejénél fogva ugy is korlátolt eseteken kivül akár a közvagyon, akár az administratio tekintetében veszélyesek lehetnek, képesek akár felfolyamodás, akár más úton-módon a felsőbb hatóságok beleavatkozását és intézkedését kieszközölni. Én ezen okoknál fogva a 26. §-nak ezen neheztelt intézkedését teljesen törültetni óhajtom. (Helyesl's balfelől.) Én a régi törvénynek álláspontjára helyezkedem azon meggyőződésben, hogy Magyarországon sem a városok, sem a községek — ha egy-két olyan eset történhetett is, abból í következtetést vonni nem lehet, nem szabad —