Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

221. országos ülés április 6. 1881. 101 valószínűleg a ház által elfogadtatni nem fog; indíttatva érzem magam, hogy megtegyem módosítványomat, melyet különben is megteendő lettem volna. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy e módosítványt igen rövid pár szóval indokolhassam. (Ealljuk!) A 15. §-ban nincs intézkedés arra nézve, mi történjék, ha az idegen, helyesebben külföldi — mert ezt a kifejezést használja a büntetőtörvény, ezt használja a honosítási törvény is — mondom, nincs intézkedés arra nézve, hogy mi történjék, ha a külföldi a lakást be nem jelenti; vagy lakási engedélyt kérvény, azt meg nem kapja és távozni nem akar. A sanctio tehát teljesen hiányzik és mulhatlanul szükséges e tekintetben bizonyos intézkedés, a mint azt t. barátom Irányi Dániel és maga a t. belügyminister ur is már jelezte. (Ugy van!) Van még egy további észrevételem : tudniillik a 15. §-nak 3. sorában ez a kifejezés foglaltatik : „magát és családját fentartani képes". Azt hiszem, hogy a szövegnek az az intentiója, hogy a külföldi magát tartósan fenntartani képes legyen, mert itt nem arról lehet szó, hogy a külföldi néhány hétig vagy pár hónapig magát fentarthassa, hanem hogy tartósan fentarthassa magát és családját, vagy vagyona, vagy eszének és kezének munkája által. E két irányban kell tehát intézkedést tenni, hogy a t. barátom által felsorolt hiányoknak legalább egyik legfőbbike pótolva legyen. (Helyeslés balfelól.) Módosítványom tehát igy hangzik: „az első bekezdésben e szavak helyett „az idegen" tétessék „a külföldi". A második bekezdésben e szó után „családját" e szó teendő „tartósan". A második bekezdés után a következő új bekezdés iktatandó a szövegbe: „a külföldi, ha lakási szándékát be nem jelenti, a közigazgatási hatóság által büntethető kihágást követ el és ha lakhatási engedélyt nem kapván, távozni nem akar, az eltávozásra rendőri kényszerrel is szorítható. Lakási szándék vélelmeztetik, ha a külföldi három hónapon át a községben lakik". Meg kell még jegyeznem azt, hogy én a büntetés maximumát ki nem tettem, mert nem tartottam azt kitenni szükségesnek. Ha egyszer valamely mulasztás kihágásnak minősíttetik: egyszersmind alá esik a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv rendeleteinek, melyben világosan ki van mondva, hogy a maximális elzárás 2 hó és a maximális pénzbüntetés 300 frt. Ajánlom módosítványomat elfogadás végett. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Teleszky István I T. ház! Én a Horváth Lajos t. képviselőtársam által beadott módosítványhoz lényegében hozzájárulok. Nevezetesen helyesnek tartom azt, hogy a 15. §. első bekezdésében az „idegen" szó „külföldivel" cseréltessék fel; valamint helyesnek tartom azt is, hogy a családeltartás elé a „tartósan" jelző beillesztessék. Úgyszintén lényegileg hozzájárulok ahhoz, a mit új bekezdésként terjesztett be t. képviselőtársam. De bátor vagyok a t ház figyelmét felhívni arra, hogy ezen intézkedés nézetem szerint bizonyos irányban mégis pótlást igényel. Először is igen szigorúnak tartom csak ugy odavetve azt a rendelkezést, hogy ha a külföldi lakását be nem jelenti, már akkor kihágást követ el. Ez, tekintettel arra, hogy itt idegenekről van szó, kik a hazai törvényeket azonnal bejövetelük után alig tudhatják, bár tudom, hogy ignorantia legis non excusat, mégis meg kell adni nézetem szerint az idegennek a módot, hogy felhivatva legyen arra, hogy ebbeli kötelességét teljesítse rövid határidő alatt és csak ha a felszólítás daczára nem nyilvánította lakási szándékát — ugy, mint Irányi Dániel t. barátom elvileg javaslatába szintén felvette — csak akkor legyen a büntetés és esetleg az eltávolításra vonatkozó rendőri kényszer alkalmazható. E nélkül az intézkedés nézetem szerint csak zaklatásra, félreértésekre és igazságtalanságra szolgáltatna alkalmat. (Helyeslés jobbfelől.) Kibővítendőnek tartanám továbbá az indítványt a kihágásokra vonatkozó büntetésre nézve is. Mert habár igazsága van t. képviselőtársamnak abban, hogy a kihágásokról szóló büntetőtörvény egy generális maximumát a kihágásokra alkalmazható büntetéseknek megállapítja; de azért büntető törvénykönyvünknek rendszere az, hogy a minden speciális kihágási esetre alkalmazható generális maximumon felül a speciálisan alkalmazandó büntetési tételt is meghatározza és itt, minthogy csak szorosabb értelemben vett rendőri szabály áthágásáról van szó és minthogy a rendőri kihágásokról szóló büntető törvény értelmében a bé nem hajtható pénzbüntetés ugy is fogságbüntetéssé változtatható át, elegendőnek tartom a törványben megállapítani a 300 frt maximális büntetés alkalmazását, a mely be nem hajthatás esetében ugy is elzárássá változtatható. Ezen az alapon t. képviselőtársam módosítványa második bekezdésének első bekezdését érintetlenül hagyva, az utolsó bekezdést, mely a lakási vélelmet nézetem szerint is helyesen állapítja meg, elfogadom. A második bekezdésre a következő módosítványt vagyok bátor a háznak elfogadás végett ajánlani (olvassa): „A külföldi, ha a községben három hónapig való tartózkodás után az elöljáróság által előre kibocsátott felhívás daczára lakási szándékát a felhívásban kitűzendő 8 napi határidő alatt be nem jelenti, a községi hatóság által 300 forint pénzbüntetéssel büntetendő kihágást követ el és ha a felhívás daczára lakási szándékát be nem jelentvén