Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

20!. országos ülés »ár«aíms 11. ISSf. 81 denunciánsnak tekintik, másrészt, mert ezen ut igen költséges és hosszadalmas, sőt ha pártérdek forog szóban, eredménytelen is. A mi végre azon érvet illeti, hogy a magyar állameszme kinevezett tisztviselők által czélszerűbben megvalósítható, ez épenséggel nem áll, sőt én épen az által vélem azt könnyebben megvalósíthatónak, hogy a törvényhatósági és állami közigazgatást a nemzetiségi vidékeken oly tisztviselők közvetítik, kik azon a vidéken birtokaik, családi összeköttetéseik, képességeik s egyéni tulajdonaik által oly közkedveltségnek örvendenek, hogy őket a tiszti állásokra megválasztják,mert ezek a körülmények ismerete mellett sok félreértést és ellentétet kiegyenlíthetnek sa magyar állameszmét megkedveltethetik, mig a kinevezett, de az illető vidéken nem kedvelt, talán nem is ismerős, összeköttetés nélkül álló egyén idegenül tekintetvén, minden intézkedése — habár jogos lenne is — balul magyaráztatnék s ez által a magyar állameszmét is veszélyeztetnék. És ezzel, azt hiszem, beigazoltam, azt hogy a kinevezett tisztviselők által még nem jobbittatnék közigazgatásunk, mert választott tisztviselőkkel is elérhető ugyanazon eredmény, a miért én a nemzet hagyományos előszeretetét e részben bolygatni feleslegesnek tartanám. De nem ez a döntő kérdés jelen javaslat bírálatánál és a túloldalon ülő tisztelt képviselő urak, kik a kinevezési rendszer mellett keltek síkra s ez okból üdvözölték e javaslatot, ugy látszik érezték állásuk tarthatlanságát, mert rendesen megbővítették beszédjeiket azon óhajokkal, hogy bár lenne szolgálatipragmaticánk bár lenne közigazgatási bíróságunk, stb., s minthogy ezen óhajaik megvalósítását jelen törvényjavaslat nem tartalmazza — tehát semmit sem tartalmaz abból, a mit jónak és szükségesnek tudnak — megszavazzák azt, miért? . . . bizalomból a kormány iránt. Hát t. ház, az én véleményem az, hogy midőn egy oly szerves törvény alkottatik, mint ez, mely hivatva van tsz egész állam közigazgatását rendezni, nem szabadna a kormányba vetett bizalom kérdésének elhatározásunkra befolyással lennie, mert egy ily törvény nem egy kormány számára, hanem hosszú időre, tehát esetleg oly kormány részére is hozatik, mely majdnem fogja az illetők bizalmát birni; itt csakis azon meggyőződés lehet szavazatunkra döntő súlyú, hogy a javaslatot minden körülmények között olyannak tartjuk-e, mely a jó közigazgatást megvalósítni hivatva van; — s vájjon találnak-e benne elegendő biztosítékot a közszabadság s a polgárok egyéni jogai megvédése szempontjából. És épen azért lássuk a közigazgatási bizottság álláspontjából, mint a mely egészen magáévá tette a ministeri javaslat álláspontját, különösen < KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. X. KÖTET. a jó közigazgatás szempontjából megvédhető-é a javaslat? A mondottak után alig szükséges talán kijelentenem, hogy ugy a ministeri, mint a közigazgatási bizottság által kidolgozott javaslat azon részét, melyben a bizottságokat a népképviseleti és érdekképviseleti alapon szervezi s melylyel a legtöbb tiszti állások betöltésére nézve a választási rendszert megtartja, a nyugdíj szabályok megalkotását elrendeli, helyeslem, mert osztom a bizottság jelentésében kifejezett azon meggyőződést, hogy „önkormányzatunk ezen rendszere mellett a hivatalos hatalomnak kezelői, nem képezvén az általuk kormányzottak érdek- és létkörétől különvált hierarchiát, az államérdekek érvényesülését is ekkép sokkal biztosabb alapra véljük fektetni", azonban ez képezi a határt, a hol véleményem ugy a kormány, mint a bizottság javaslatában kifejtett elvektől eltér. A ministeri javaslat azt mondja, hogy „csakis a fejlettebb kör- és államélet gyakorlati igényeinek kielégítését czélozza" s mégis felelősségére utalással, a főispánokat oly hatáskörrel kívánja felruházni, hogy azok netáni bajok orvoslása iránt önáliólag intézkedhessenek; a bizottság is jelen törvény alkotását azért tartja szükségesnek, hogy „az állami kormányzás súlyos felelősségének érzete és tudata mellett a központi kormánynak legkiterjedtebb ellenőrzési felügyeleti és rendelkezési jog Isiztosittassék, tehát mind a kettő a kormányhatalom biztosítását czélozza; holott én ezekkel szemben azon határozott meggyőződésben vagyok, hogy ha törvény alkotására szükség van, az nem a kormány ellenőrzési, felügyeleti és rendelkezési jogának kitágítása és nagyobb biztosítása czéljából, hanem egyedül csak a megcsonkított önkormányzati törvényhatósági jogkörnek fejlesztése, a közszabadság és a polgárok magánjogai védelmére szolgáló biztosítékok megszerzése szempontjából szükséges. Én ezen szempontból vévén bírálat alá a szőnyegen levő törvényjavaslatot, én csak akkor szavazhatnék arra, ha az egyrészt a jelzettem irányban haladást képezne az 1870. évi XLII. törvényczikkhez képest és ha másrészt az abban olvasható módosítások a jó közigazgatás nélkülözhetién feltételei lennének. T. ház! Midőn a közigazgatási javaslat fölötti enquéte tartatott, azt reméltem, s egy enquéte összehívását, azt hiszem, csak ez indokolhatja, hogy a kormány egy az egész közigazgatási rendszert, a közigazgatási bizottságot s egy alkotandó közigazgatási és közjogi bírósági intézményét is felölelő szerves törvényt óhajt előkészítni, mely ugy a fejlettebb államélet igényeit megszabná, mint a törvényhatósági önkormányzat jogkörét körülírná; de elolvasva ezen javaslatot, vajmi nagy H