Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-201
20 i. oTáiiásos ülés ságnak és egyáltalában a jogállam követelményeinek. Hatályos jogi garantiát csak ott látok, ha contentiosus ügyekben, a hol a honpolgárok vagyoni vagy közigazgatási érdekein jogsérelem ejtetett, a sérelem azonnal első fokon a megyei válaszmäny elé, ha pedig itt orvoslást nem talál, a második közigazgatási hatóság, azaz a közigazgatási bíróság elé kerül. Szerintem Magyarország 13 milliónyi lakossága számára 12, vagy 14 közigazgatási kerület és e szerint ugyanannyi közigazgatási bíróság volna szükséges. Hogyan kellene már most összealkotni ezen bíróságot? Én ugy képzelem, hogy egy bírói tagot és egy magasabb közigazgatási tiszviselőt az állam nevezne ki, de mind a kettőt a birói függetlenség minden garantiájával és a birói felelősség teljes mértékével. E két kinevezett tag mellett ott ülne a megyék által választott három autonomicus tag. így tehát a bíróság, két kínevezett és három választott, összesen öt tagból állana, valamennyi tagra azonban kiterjedne a birói függetlenség garantiája és a birói felelősség teljes mértéke. E közigazgatási bíróság eollegialiter tárgyalná és véglegesen elintézné az összes hozzá intézett contentiosus ügyeket. T. ház! Ha megvolna az autonóm hatáskör e hatályos szervezése és functionálása. ha megvolnának a jogvédelemnek e garantiái: az autonómia érvényesülése semmi csorbát nem szenvedne egyes hivatalnokok kinevezése által. Meri köztünk csakugyan nem lehet vitás kérdés, hogy. ha egyáltalában be kell hozni a közigazgatási második forumokat, azok csak a kormány kirendeltségei lehetnek, csakis kinevezett, de minden esetre qualifieált, pragmatica mellett kinevezett állami tisztviselőkből állhatnak. Én egy hasonló elveken alapuló, tisztán tárgyilagos czélokra törekvő, a mi történelmileg fejlődött viszonyainkar kellőleg figyelembe vevő alkotásban látnám azt, a mit Mában keresünk a jelen törvényjavaslatban ; látnám annak lehetőségét, hogy az állam összes ereje, ugy a kormánynak központi ereje, mint az egyes honpolgároknak önkénytesen ajánlkozó közreműködése harmonice funetionuljanak, ugy a mint a nagy czél elérésére, a mint az állam feladatainak teljesítésére és valósítására megkívántatik. Én ezen czélnak elérését, sőt, fájdalom, megközelítését sem látom a jelen törvényjavaslatban, azért azt általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon. Gróf Bánffy Béla elfoglalja ae elnöki széket.) Busbach Péter: T. ház! Ha az előttem szólott képviselő urnak szavaira tüzetesen és behatóan reflectálni akarnék, körülbelül három szempontból kellene az általa mondottakat tárgyalnom, tudniillik bizonyos állításait kellene felemlítenem, a miket ő hisz, de én nem hiszek, máreisinä 11. 1886. 75 másokat a miket meg én hiszek, de ő nem hisz s végre olyanokat, a miket egyikünk sem hisz. (Halljuk!) Többek közt, midőn azt mondja a képviselő ur, hogy ugyanazon zsarnokság uralkodik ma, a mely uralkodott az 50-es években s a nép és a kormány közt ugyanazon viszony van, a mely volt akkor, hát én megengedem, hogy a képviselő ur ezt hiszi, de akkor elfelejti azt, hogy az akkori időkben nem volt parlament, a mely ellenőrizze a kormány tevékenységét, nem voltak megyegyülések . . . Zay Adolf: Nem panaszkodtam! Busbach Péter: 0 nem panaszkodott! Megengedem, hogy ő nem panaszkép említette, mert az ily híreket szeretjük a törvényhozásban hangoztatni azért, hogy higyjék el kívülről azt, mit, ha magánúton mondva nem hisznek — higyjék el, ha a törvényhozásban panaszkodunk miatta. Azt állította továbbá a képviselő ur, hogy reactionárius rendszert akarunk alkalmazni; hiszen ezzel csak idegen fajok ellen lehet szándékunk élni. Én azt tartom, a képviselő ur nem hiszi, hogy ez komolyan igy állana, hogy akár innen, akár a kormány részéről reactionárius intézkedések alkalmaztatnának és nem hiszi egyikünk sem, hogy az idegen fajok ellen lenne alkalmazva vagy irányozva. A t. képviselő ur, épen ugy, mint — tegm.p mindnyájunk hallatára—- Truciaképviselő | ur, azt állítá, hogy a magyar faj az idegen fajokkal j szemben milyen ellenséges állást foglal el: hogy | vezérelem akar lenni a magyar és hogy az idegen | nemzetiségeket nem tekinti magával egyenjogúakj nak, hogy a törvényjavaslatban contemplált intéz| kedések mind az idegen nemzetiségek ellen vanS nak irányozva. Hát, t. haz, ezt sem ő nem hiszi, j sem én nem hiszem. A törvényjavaslatba letett | intézkedések egyformán szólanak mindenkire. Ha törvénynyé válnak, köteleznek mindenkit és azon j esetben, de csakis azon esetben fognak az idegen | nemzetiségek és azoknak azon törekvései ellen | szólani, ha az egyik vagy másik a törvényt megj tartani nem kívánná. (Helyeslés a jobboldalon.) j Azt mondja a képviselő ur, hogy a magyar I faj sokkal erősebb, semhogy új eszközökre t szüksége volna. Én is azt hiszem Hanem a kép\ viselő ur szájából ez a dolog egy bizonyos mesére j emlékeztet, melyben valaki a sajtra áhítozott és | ékesszólását dicsérte annak, a kinél a sajtott látta; ez utóbbi producálni akarta ékesszólását és a sajtot kieresztette. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, mi nem fogjuk a sajtot oly könnyen kibocsátani. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Még erre rá fogok térni, t. képviselőház és még foglalkozni fogok e kérdéssel. A t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy ők, tudniillik a Királyhágón túli szász képviselők a 10*
