Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

201. országos ülés márezins 11. 1886, 65 egyik az, hogy magának a közönségnek igen nagy garantiája fekszik abban, hogyha saját maga köréből maga választja tisztviselőit; hogy ha e tisztviselők az ő befolyásával foglalják el hivatalukat és az a körülmény, hogy in ultima analysi, maga a közönség felel tisztviselőiért, előidézi, habár nem is közvetlenül, hogy az egész municipium egyöntetű közigazgatást képez. És van még egy, a mit igen sokszor hallottam hangoztatni, hogy ma már minden civilisált államban a kinevezési rendszer dívik. Én ezt készségesen elismerem, de miért? azért, mert a kinevezési rendszertől nincs többé visszatérés. A választási rendszertől egy lépés csak az átmenet a kinevezéshez, de a kinevezéstől visszamenni rettentő áldozatok nélkül nem lehet. Ki fogna jót állani azért, hogy a közönség azt, a kit élethossziglan kineveztek, meg is választja, holott egy átmenetnél természetszerűen követelhető az a belátás az illető kormánytól, hogy az egyszer alkalmazott embereket, a mennyiben használhatók, kenyér nélkül hagyni nem fogja. Ezeket kívántam előterjeszteni. Ha még csak pár perezre méltóztatnak kegyes türelmükkel megajándékozni, (Sálijuk!) egy pár megjegyzést kell tennem Grünwald Béla t. képviselőtársamnak elmondott nagyszabású beszédére. A t. képviselő ur, nem elég, hogy a tárgyilagos argumentumokat felhozta, hanem magából a választás fényéből kifolyólag a választásoknál előfordult visszaélésekből következtetve,igyekezett bennünket elriasztani a választási rendszertől. A t. képviselő ur is volt egy megyének vezérférfia, én is voltam egy megyének tisztviselője s annyit tudok s felteszem a t. képviselő úrról, ő is felteheti rólam, hogy ha ugy kellett volna azon állást elfoglalni, ha o'y módon lehetett volna az álláshoz hozzájutni, mint ő azt beszédében festette, akkor arra az állásra mi ketten nem concurráltunk volna. (Tetszés jobbfélöl.) Hisz van visszaélés t. ház mindenütt, de azt mondani és annyira menni, hogy az egész választás nem egyéb mint szavazatkunyorálás és hogy a megválasztott tisztviselő annak, a ki rászavazott, örökre lekötelezettje marad, ez oly testimonium paupertatis volna a tisztviselői karra, a mely ellen nemcsak mi ketten, de azt hiszem azok, kik Magyarországon ma a legmagasabb állásokat betöltik és kik majd mind a megyékből kerültek fel, méltán protestálhatnának. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Különben a t. képviselő ur, azt hiszem, beszédében egy kissé túlment a határon, a mennyiben például annyira ragadtatta el magát, hogy be akarta nekünk bizonyítani, hogy a kinevezési rendszer azért szükséges, mert Magyarországon 37 oly megye van, a hol az országbomlasztó elem többségben van. Azt hiszem, ennyire még Bach sem ment a statistikában, hogy azt igyekezett volna KÉPVH. NAPLŐ 1884—87. X. KÖTET. bebizonyítani, hogy Magyarországon nem a nyelv, de a széthúzó elemek tekintetében 37 törvényhatóság léteznék, a melyekben kisebbségben vau az összetartó elem. Azt mondja azután a t. képviselő ur beszédében : „Megmarad a kormány tehetetlensége a közérdek megvalósítására, megmarad az önkormányzat korlátozására s a közszabadság biztosítékainak hiánya; megmarad a törvények komoly végrehajtásának minden akadálya, megmarad a zavar és visszaélés, megmarad az államellenes tényezők befolyása s beszivárgása a közigazgatás szervezetébe." Én, t. ház, ezt egyenes pessimismusnak tartom, mert, ha ez nem volna pessimismus, akkor nem volna egyéb, mint negatiója mindennek, a mi van s ha azután a t. képviselő ur tovább megy s azt mondja, hogy járt Poroszországban s ott beszélt a liberálisok legkitűnőbb embereivel, kik azt mondották neki, hogy legnagyobb szerencsétlenségük az, hogy a porosz administratió oly jó, hogy szinte valóságos csapás a liberálisokra nézve: akkor e pessimisticus nézetekkel szemben bátran elmondhatom, hogy Magyarországon nincs ember — a t. képviselő urat kivéve — ki oly közigazgatást tudna teremteni, a melyre fiichter szavait a t. képviselő ur alkalmazhatná. T. képviselőház! Tegnap Szilágyi Dezső t. képviselőtársain beszédét nagy élvezettel hallgattam;; megvallom s utólag átolvasva, azzal részemről sokban egyetértek ; egyet azonban nem hallgatok el, tudniillik azt mondta a t. képviselő ur, Hegedűs Sándornak felelve, hogy a compromissum el nem érhető és folytatólag azt mondja, hogy mégis a kinevezéseket az alispánokon kellett volna kezdeni. E két állítást összekötve akarom tárgyalni. (Halljuk!) Ha t. képviselőtársam, Szilágyi Dezső, ugy mint én, csak módozatnak tekintené a kinevezési rendszert, akkor a compromissum elérhető volna s nem hiszem, hogy ha egy új, előttünk ismeretlennek nevezhető rendszert akarunk életbe léptetni, akkor egyes kísérletek tekintetében a pártok közt való kiegyezés lehetetlen volna. Azt hiszem a t. képviselő ur sem így értette, mert hiszen, maga magát czáfolta volna meg. ha így értette volna, midőn azt mondja, hogy szerinte nem kellett volna a főorvos kinevezése, hanem egyenesen az alispáné. Szilágyi Dezsői Ezt nem mondtam! Török Zoltán: De hivatkozott rá a képviselő ur, hogy Horváth Lajos mondta! Szilágyi Dezső: Nem is hivatkoztam rá! Török Zoltán: Mindegy, annyi tény, hogy , itt mondatott s én azt mondom, hogy ha a kinevezési rendszert az alispánon kezdjük, akkor el van vetve a koczka, attól többé visszalépnünk nem 0