Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

200. országos ülés márczins 10. 18S6. 45 kormányt ne idegemtse el, mert jól tudja, hogy a főispánnak csak egy szavába kerül az ő előléptetése. Azt mondja Horváth Lajos t. képviselőtársam, hogy csakis a jurisdictiót gyakorló tisztviselőket óhajtja kinevezni. Engedelmet kérek, de ez még sokkal szigorúbb, mint a mi a törvényjavaslatban van tervezve. Mert itt legalább csak az alsó, a segéd- és kezelő személyzet van kiszemelve a kinevezésre, ott pedig azo n személyzet, melynek kezében a végrehajtás van. És akkor mégis azt mondja: hogy ő nem nyúl az önkormányzathoz, sőt ki akarja szélesíteni annak körét. Hogy miként szélesíthet ki valamit akkor, midőn a legfontosabb functiót, a végrehajtást kiveszi a kezéből, nem értem. Eddig ugy volt, hogy a rendelet a megyéhez mén és ez hajtatja végre a maga közegei által. Most a kormány közegei lennének a végrehajtók és a megye csak tudomásul venné eljárásukat. Ezt aztán nem lehet betöltési módozatnak nevezni; ez a lényeget változtatja meg, ez az igazi állami közigazgatás, ez az igazi centraiisatio. De azt mondják: mi nagy garantiákkal akarjuk körülvenni az új intézményt és a garantiák élén látom a közigazgatási bíróságot. Jó, tehát, én is óhajtom a közigazgatási bíróságot, sőt figyelmeztetem a t. házat, hogy e bíróság behozatalának szükségessége ezelőtt 10—12 évvel legelőször e padokról lett hangoztatva. Igenis, óhajtjuk azt és abban az egyes polgárokra nézve minden esetre nagy garantia rejlik ; de azt soha sem hallottam, hogy a közigazgatási bíráskodás a központi hatalomnak is akadályul szolgálhatna. Hiszen ott az első példa, Franeziaország. A lehető legszélesebb alapra fektetett közigazgatási bíróság van ott és vájjon akadályozza-e az a hatalmat a legmerevebb centralisatióban. A t. képviselő urak nem mondták ki világosan, habár Horváth Lajos t. képviselő ur arra is czélzott, hogy tulajdonképen mily szerepet szánnának ők a főispánnak'? Abból, hogy a t. képviselő nr szemrehányást tett a kormánynak azért, hogy nem állítja a főispánt egyenesen, közvetlenül az administratio vezetésének élére; azt kell következtetnem, hogy a t. képviselő ur terve szerint a főispán csakugyan administráló közeg. (Horváth Lajos igenlöleg int.) Azt mondja, hogy igen. Jó, ha tehát a főispán a kormány főközege, tényleg vezeti az administratiót, sőt a mint tovább kifejtette, azt óhajtja, hogy a főispáni és alispáni teendők egy személyben összpontosuljanak; ha óhajtja, hogy a főközeg vezesse az administratiót, a kormány által kinevezett tisztviselők pedig hajtsák végre: akkor, megvallom t. ház, nem értem, hogy mégis tiltakozik az ellen, hogy ez állami közigazgatás, hogy ez centraiisatio. Hivatkoznak annak bizonyítására, hogy kinevezett tisztviselőkkel is lehet önkormányzat, Angliára. Ez engem meglep. Én ugy ismerem a t. képviselő urakat, hogy sokat foglalkoztak az idegen törvényhozásokkal s azokat alaposan ismerik. Nem értem tehát, hogy hozhatnak fel ily példákat? Hiszen miként áll a dolog Angliában? Ott a békebirói intézmény működik. Áz igaz, hogy a békebirák a kormány által élethossziglan kineveztetnek, de kineveztetik egy megyében 100—150, van rá eset, hogy 200 és minden előkelő ember a magasabb gentryből, sőt az aristocratiából is belejut okvetlenül épen ugy, mint voltak nálunk például a táblabírák. Ezek a békebirák testületileg — méltóztassanak jól megjegyezni — testületileg választatnak meg a gentryből. Ennélfogva az a kinevezés Angliában nem olyan, mint a minőről itt szó van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Továbbá ott a békebirák ingyenes szolgálatot vállalnak. (Közbeszólás a balolda'on: Fizetik!) Fizetik a városok azon néhány napra, a míg a sessio tart; de máskülönben ingyen szolgálnak. És áthelyezhetlenek; annyira áthelyezhetlenek, hogy a törvényben egyenesen ki van mondva, hogy csak oly valaki lehet békebiró, a kinek fekvő birtoka után legalább is bizonyos összegű jövedelme van — ha nem csalódom í 00 font sterling. Hogyan lehet tehát ezeket összehasonlítani, oly, az állam által kinevezett tisztviselőkkel, a kik áthelyezhetők és minden tekintetben kétségtelenül a kormány hatóságának vannak alávetve ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Lajos igen t. képviselő ur elősorolta a bajokat, miket a mi administratiónk feltüntet Én azokat figyelembe vettem. Tudom, hogy a t. képviselő ur igen alapos ismerője a megyei életnek, tehát azokat feltétlenül elfogadtam. De azután felvetettem magam előtt azon kérdést: hol vannak azon bajok, miket az ő tervezete szerint gyógyítani lehet? Talán a választási rendszer keretében? Nem. Ily bajt ott nem találtam; mert a mit ő felhoz, tudniillik a közigazgatási bíróságokat, ezt épen oly jól lehet felállítani a választási rendszer mellett is. Talán a járások, kerületek felosztása? Ezt épen oly jól lehet a mi rendszerünk mellett is, sőt sokkal jobban keresztülvinni. {Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Fenmarad tehát a megbízhatóság és haza fiság kérdése, mire okvetlenül nagy súlyt kell helyeznünk mindnyájunknak. De vájjon az által, hogy valaki kineveztetik, már eo ipso megbízhatóvá, hazafivá válik? Száz és száz példa az ellenkezőt bizonyítja. (Igaz! Ugy van! a széls'ó baloldalon.) És vájjon nem világos-e, hogy az a választó nép, mely a maga embereit gyermekkoruktól ismeri, jobban tudja megítélni azok meg-