Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

200. országos ülés mircziws !0. 1886. 43 említve az indokolásban, hogy mutatkoztak bizonyos hiányok, de azoknak pótlását hiába kerestük a törvényjavaslatban. Fel van említve, hogy a köz- és államélet igényei annyira fokozódtak, hogy a jelenlegi törvény többé meg nem felel. Az igaz, hogy az állam- és közélet tetemesen fejlődött; de ebből nem az következik, hogy a centrumot erősítsük, hanem az, hogy tágítsuk az önkormányzatot, hogy segítsen mentül több igényt kielégíteni. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Megígértem, t. ház, hogy ezzel a javaslattal keveset fogok foglalkozni, mert hiszen csak ismétlésekbe kellene esnem. De nem tehetem, hogy ennek kapcsán egy pár reflexiót ne tegyek a t. kormányelnök ur múlt héten tartott beszédének egy igen nevezetes passusára azért, mert ez a nyilatkozat szerintem igen sokat magyaráz meg. Megmagyarázza azt is, a mit a t. kormányelnök ur nem mindig ért meg, hogy tudniillik miért van annyi támadás intézve e házban épen az ő személye ellen, miért nincs nagyobb tárgyilagosság, vagy mint ő fejezte ki magát, hogy némelykor a beszédek főtárgyát nem a törvényjavaslat, hanem az ő személye képezi. Erre magyarázatot találok beszédének passusában, melyre reflectálni akíirok. A t. ministerelnök ur ugyanis, ha nem csalódom, tegnap múlt egy hete tartott igen szép beszédében nagy lelkesedéssel védelmezte az önkormányzatot, a, választási rendszert, oly gyönyörűen, oly lelkesítőén, hogy az akár Bartha Miklós t. barátom határozati javaslatának indokolásául is szolgálhatott volna. A végén azonban mégis arra a kijelentésre jutott, hogy ő meg van győződve, hogy a választási rendszer az, mely legjobban megfelel a mi viszonyainknak, legjobban megfelel a magyar nép jellemének, szokásának, hajlamainak, de ha mindazonáltal oly viszonyok állanának be, hogy arról győződnék meg, hogy az ország kára nélkül ezt a rendszert többé fentartani nem lehet, akkor elfogadná, esetleg a kormányon megvalósítaná a kinevezési rendszert. Engedelmet kérek, a parlamentaris rendszer legel ementárisabh alapja az, hogy a politikai pártok kitűzik a kérdések zászlóját, igyekeznek e zászló alá minél több polgárt megnyerni, azután megindul a küzdelem és ha az egyik párt győzött, ha elveinek többséget birt szerezni, kezébe ragadja a kormányt és addig marad a kormányon, mig felmerül egy másik nagy elvi kérdés, melyben a másik párt nyeri el a többséget. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, hogy egy kormányelnök azt jelentse ki: az én elvem a választási rendszer, de, ha megtörténik idő jártával, hogy a többség az országban megváltozik és a kinevezési rendszer felé hajlik, akkor nem azt mondja, én visszalépek és átengedem helyemet azoknak, a kik a rendI szert védelmezték, de elenkezőleg azt mondja, j akkor én fogom azt megvalósítani, (Derültség a | bal- és szélső baloldalon) az legalább is különös. j És ez nem véletlenség, én nem szoktam egyszeri nyilatkozat miatt valakit olyan könnyen vádolni, mert végre is bármily jeles szónok legyen valaki, kicsúszhat a száján egy nem jól formulázott nyilatkozat ; de a ministerelnök urnái ez megállapított rendszer (TJgy van ! a bal- és szélső baloldalon) nem csak a jelen kérdésnél, de a legnagyobbaknál, a, nemzet életbevágó kérdéseinél mindig ugy állítja fel a thésist. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha szó van a nemzet közgazdasági életéről, ott áll a merőben ellentétes két rendszer: az önálló és a közös vámterület. Mit mond a ministerelnök ur? így szól: én kedvező feltételek közt szeretem, óhajtom a közös vámterületet, ha azonban beállana azon perez, hogy azon feltételeket el nem érném, melyeket azonban nem praecisiroz, sőt fentartja magának, hogy majd akkor ítéli meg: akkor ráállok az önálló vámterületre is. Xem az a következés, hogy akkor visszalépek és azoKnak engedem át a tért, a kik kezdettől fogva azt hirdették, hogy Magyarország közgazdasága csak önálló vámterület mellett emelkedhetik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott van az önálló magyar nemzeti bank kérdése. Hasonló eset. A ministerelnök kijelentette, ho<ry meg van győződve az önálló nemzeti bank helyes voltáról, de azután megalkudott s elfogadta a másik rendszert, ott van a felsőház kérdése. Meg volt, győződve, hogy Magyarországon szükséges egy felsőház, a mi merő ellentéte a főrendiháznak és mikor nem bírta azt keresztülvinni, elfogadta a f őrendiházat.( Ugy van '. a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, ezek után ne méltóztassék zokon venni, ha az ellenzék azt mondja, hogy csakugyan meg akarja örökíteni maga magát a kormányon és hogy a személyi uralmat akarja meghonosítani.(Ugy van! a bal- és ssélső baloldalon.) És ennek méltóztassék tulajdonítani azt, hogy daczára annak, hogy velem együtt bizonyosan mindnyájan becsüljük, tiszteljük a ministerelnök ur egyéni tulajdonait, fényes tehetségeit, mi e taeticában, e rendszerben látjuk a veszélyt, mert ez megrontja, meghamisítja a parlamentarismust. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igenis, el van keseredve az ellenzék. Jogosan és alaposan, de reménytelenül küzd nem azért, mert az országban nincsen kilátása arra, hogy többségre jusson. Van igenis ennek a pártnak, a melyhez tartozni szerencsés vagyok erre is kilátása. De azért nincs reményünk, mert tudjuk, hogy ha a többséggel meg tudjuk kedveltetni a mi eszméinket, akkor előáll a ministerelnök u * es azt mondja: most én fogom azokat valósítani. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ez annyira megy, hogy én még azért sem állok jót, daczára