Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

200. országfts ülés márczins 10. ISS6. 39< nemzet a nemzetiségek által meg van támadva, J veszélyeztetve van, hogy a magyar nemzet, magyar faj assimilálódik a többi nemzetiségekben s ezért kell a nemzetiségek ellen valami külön intézkedést tenni. Én azt hiszem, önök sem hiszik el ezen állítást, mert ha elhinnék, ez végelemezésben annyit jelentene, hogy a magyar fajban nincs elég szívósság, nincs elég életerő, hogy maga magát conserválhassa. De nem ez az igazi indok. Legyünk őszinték. Én azt hiszem, hogy őszinteséggel sokkal többre megyünk. (Halljuk/ Halljuk!) Azért, t. ház, hogy népünkben annyilélekerő, annyi erkölcsi erő van, hogy annyira ragaszkodik nemzetiségéhez, nyelvéhez, hogy assimilälódni nem hajlandó, ezért mindenféle intézkedést kell teremteni, hogy gyengítsük? És történik ez mind azon indokból és azon téves hiszemben, hogy a nemzetiségeket lehet assimilálni s ez által ezen polyglott államból nemzeti államot alkotni. Sokan vannak, kik azt mondják, hogy nálunk nemzetiségi kérdés nincs, nemzetiségeket sem ismerünk, mások meg azt mondják, hogy van ugyan, de nem szeretjük, ha e házban halljuk emlegetni. Az elsőre nézve legyen szabad azt felelnem, hogy ezt megczáfolják maguk a tények, a másikra nézve pedig őszintén kimondom, hogy én sem szeretem hallani és nagyon szeretném, ha nálunk oly viszonyok volnának, hogy senki sem volna kénytelen e házban ezen kérdést felvetni. De bármennyire kellemetlen ezen kérdés, mindaddig, t. ház, míg a nép panaszai orvoslást nem nyernek, addig a consolidatio és egyetértésről szó nem lehet; mig a jogegyenlőség és szabadság az állam minden polgárával szemben, legyen bármelynemzetiségű és vallású, egyenlőbiztosítékot nem nyer, mig a törvényhozás által alkotott törvények hűséges végrehajtást nem nyernek, addig az elégületlen panaszokat rossz néven venni nem lehet. Hiszen, t. ház, mi jobban sajnáljuk tán, mint önök, hogy e haza több nemzetiségből van alakulva. (Derültség.) Legyenek mind magyarok, legyenek mind németek, vagy legyenek mind románok. (Égy hang: Elhissszük!) De legyen egy nemzet, mi azt sajnáljuk, hogy nincs igy. De ha a természet, a sors ugy dictálta, az államiéi-fiúnak kötelessége számot vetni ezen viszonyokkal és a nép, a társadalom életét az állam czéljaival egybe kell vetni. De a most űzött politikai irány, engedelmet kérek, egészen eltér a természetes, az ethnographxai viszonyoktól. Magyarországon egy czéltévesztett experimentatio folyik, mert tévednek, a kik azt hiszik, hogy ilyen kivételes intézkedések által minket megfélemlítenek. Nekünk nincs mit félnünk ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések hatásától sem, mert először: törvénytelenséget nem tűrünk, másodszor, ezen intézkedések, visszaélések eddig is voltak nálunk, a hol nemzetiségek voltak és ezek most törvénybe inauguráltatnak; harmadszor nekünk hivatalnokaink nincsenek. Hogy egy pár példát hozzak fel erre nézve, Alsó-Fehérmegyében,a hol a románság 80 százalék, van egyetlen egy román segédszol gabiró; Huny a dmegyében, a hol a románság 85 százalék, van hat kis hivatalnok; Araclmegyében, a hol 72 százalék a románság, van Qgj segédszolgabiró és egy árvaszéki ülnök, a ki román nemzetiségű. Ebből láthatja a t. ház, hogy nekünk hivatalnokaink nincsenek s azokat féltenünk sem kell. Hanem az ilyen kivételes intézkedéseknek az lesz az eredménye, hogy majd észlelni fogjuk, hogy egyéni és politikai jogaink napról napra csökkennek, de a nemzetiségekkel a czélt, melyet önök kitűztek, nem érik el. Nem félünk ezen törvényjavaslat hatásától, épen ugy, a mint nem félünk a különféle culturegyletektől, melyek hatáskörüket minden irányban kiterjesztik; nem, mert a nemzetiségek, különösen a román nemzetiség, századokon át megpróbált nép. Hogy a legrégibb időbe ne menjek vissza, a XVI. században üldöztettek a reformatio által. Azután a katholicismus s végre a szerb hierarchiába lett beosztva, a mely erőszakkal akarta a románokat a szlavismusba belevonni; neveket változtatott meg, a templomi misét átváltoztatta. Történtek ezek akkor, midőn mi a feudalismns nehéz igája alatt áilottuk, midőn még személyi szabadságunk sem ismertetett el. Daczára ennek mi elmozdíthatlan ragaszkodással voltunk hazánk, nemzetiségünk és nyelvünk iránt és minden eszköz, melylyel minket ezektől megfosztani czéloztak, eredménytelen maradt. És mi nem is azért rosszaljuk a culturegyleteket is, hogy talán félnénk tőlük, hanem csak azért, hogy azt a drága időt, melyet anyagi és szellemi előhaladásunkra kellene fordítanunk, ezen culturegyletek működésének ellensúlyozására vagyunk kénytelenek fordítani. Nem vonom kétségbe, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé fog válni. De ez által sem nyernek önök, t. ház, több hatalmat ellenünk. Hiszen eddig is az egész hatalom, a végrehajtó, a törvényhozó hatalom és az igazságszolgáltatás az önök kezében volt, a mint van jelenleg is, azt joggal felhasználhatják ellenünk; de az érzést és meggyőződést lehet lenyomni, lehet megfojtani, de megölni soha sem. És még akkor is tántoríthatlan ragaszkodással fogunk maradni hazánkhoz, nemzetiségünk és nyelvünkhöz, nemcsak, hanem küzdeni is fogunk, hogy magyar honpolgártársainkkal egyetemben ezen közös hazában mi is otthonosak legyünk.