Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-215

'215. országos ülés márczins 28. 18&6. 379 res. Mi legyen abból a 607° zsidó orvostani hall­gatóból, hogy ha, a főispánok a megyékre nem oetroyálhatják egy részét és mi lesz másodszor a sorozásból, ha zsidó megyei orvos onnan ki talál rekedni. Kihez forduljon tanács és útbaigazítás végett azon zsidó hadköteles, ki a puskaporszaggal nem tud megbarátkozni. Hogy lenne képes a zsidó fajának missióját, az új honfoglalást, hol a csatamorajt a licitatió dob­pergése váltja fel, teljesíteni, ha ő is improduetiv exercirozással lesz kénytelen drága idejét tölteni, a helyett, hogy ideje korán megkezdene hadjára­tát a keresztények vagyona ellen. Az anyakönyvek, könnyű 50 kr. vezeték­név - változtatás és dupla előnév által előidézett zavarok daczára is nagyobbnak üthetne ki a zsidó hadcontingens száma, ha itt a faj szeretet nem szerepelne. Ez az általános közvélemény az ország­ban és nincs okom azt nem osztani. És most itt kizárólagosan zsidóérdekben vétetik el a jog a megyei közönségtől. Hogy leg­drágább kincsének, egészségének őreit maga vá­lassza, miután egynémely megyei bizottság, oly annyira visszaélt jogával, hogy nem a választott népből választotta orvosait. T. ház! Nem azt indítványozom én, a mit tán szeretnének, hogy szörnyülködhessenek intoleran­ciánkon, hogy zsidó megyei orvos ne lehessen, egyedül csak azt vagyok bátor indítványozni, hogy engedjék meg a megyei közönségnek, hogy mint eddig, ezentúl is magát saját módja szerint gyógyíthassa, hogy II. Frigyes szavaival éljek némileg — dass es nach seinen eigenen Facon gesund werde. Ha netán kedve volna a megyének zsidóorvost választani, nem lehet ellenvetésem, de igenis van ellenvetésem az ellen, hogy azon akár keresztény, akár zsidóorvos octroyaltassék a megyére, kinek csak kortes erényei vannak, de ki nem birja annyira a megye bizalmát, hogy meg­választódnék. Pártolom Bottlik képviselőtársam indítványát (Helyeslés túlfelől.) Thaly Kálmán: T. ház! A 80. §-ban és a 76., még szintén el nem fogadott szakaszban is contemplált tisztviselők közül, főkép a városi rendőrkapitányoknak, a főispánok által élet­hossziglan czélzatba vett kinevezése ellen szólalok fel. Az érvek pro és contra ezen kérdésben már annyira kimerültek, hogy valami újat mondani valójában nagyon nehéz. Az átlalános vitában is érintetett már meg ezen változás. Most pedig részletesen kifejtettek különösen a városok kép­viselői által azon indokok, melyeknél fogva ez az intézkedés a városokra nézve káros, hiányos és igaztalan, különösen pénzügyi tekintetben, a mennyiben ezen a főispán által kinevezett tiszt­viselőket általuk fizetettnek; kifejtetett továbbá a kinevezés méltánytalansága, a többi ideiglenesen választott tisztviselőkkel szemben. Azonban, t. ház, ámbár részemről engem és talán más egyes kép­viselőket, a kik elfogulatlan szempontból tekintik ezen intézkedést, capacitálhatnak is azon indokok, én nem gondolom, bármily világosan fejtse ki ezeket valaki, hogy a t. ministerelnök urat, a ki a törvényjavaslatában bizonyos irányzatot követ, meggyőznünk sikerült. Szerintem az egész vitat­kozás és érvelés, (Halljuk!) bármily világosan mutattatik ki a városok jogkörén ezen intézkedés által ejtendő csorba, fölösleges. Fölösleges azon oknál fogva, a melyre Bottlik Lajos előttem szó­lott t. képviselő ur mutatott, ki szerintem helye­sen jelölte meg a forrást, midőn azt mondotta, hogy ezen intézkedésnek, mint egyáltalában ezen törvényjavaslat szövevényeinek czélja a hatalom növelése, természetesen az önkormányzat rovására. Ezzel szerintem igen helyesen jelölte meg a szempontot és ez ellen hiába küzdünk; ha a t. belügyminister ur azt feltette magában és ha a többség őt ezen feltételében hiven, szokása sze­rint támogatja, napnál világosabb érvvel megvilá­gosíthatunk bármit, az mind sikertelen. Én tehát nem is szándékozom, t. ház, ismét­lésekbe bocsátkozni, sem azon érveket másokkal szaporítani, a melyek felhozattak; csak Tibád Antal képviselőtársamnak, ki a ministerelnök ur contemplált intézkedésének pártolására szólalt fel, kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy a rendőrkapitányoknak kineveztetése a fő­ispánok által azért szükséges, hogy az állami érdekek szempontjából a belügyministernek na­gyobb hatáskör és nagyobb betekintés engedtessék a városi ügyekbe. A betekintés, t. ház, már kel­leténél nagyobb mértékben adatott meg a belügy­ministernek azon hatáskör által, mely ezen tör­vényjavaslatban a főispán részére megállapitta­tott. A főispán a municipiumok összes intézkedé­seinek ellenőre, mert ugy az alispántól, mint a polgármestertől s más tisztviselőktől jelentést adathat magának ; szóval annyira beavatkozhatik a municipiumok ügykörébe, hogy ennél mélyebbre hatolni nem lehet. Igaz, hogy e szakasz még egy másik közeget is, a rendőrkapitányt is felhatalmaz erre, ki a főispánt fogja helyettesíteni ott, a hol az személyesen nem jelenhet meg. Azon szempontból sem fogadhatom el e sza­kaszt, melyet Tibád Antal t. képviselő ur hang­súlyozni jónak látott, mert ha a főispán az állami érdekeket akarja képviselni, képviselje ő maga s ne bízza meg a rendőrkapitányt az őt megillető beavatkozással. Az előzetes tárgyalás arról győ­zött meg, t. ház, hogy még a legigénytelenebb irályi módosítások sem fogadtatnak el csupán azért, mert ezen oldalról adattak be s mert azon hiedelemben méltóztatnak lenni, hogy ezen oldal­ról semmi sem tétethetik, a mi üdvös. Ezen okból 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom