Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-215
'215. országos ülés márczins 28. 18&6. 379 res. Mi legyen abból a 607° zsidó orvostani hallgatóból, hogy ha, a főispánok a megyékre nem oetroyálhatják egy részét és mi lesz másodszor a sorozásból, ha zsidó megyei orvos onnan ki talál rekedni. Kihez forduljon tanács és útbaigazítás végett azon zsidó hadköteles, ki a puskaporszaggal nem tud megbarátkozni. Hogy lenne képes a zsidó fajának missióját, az új honfoglalást, hol a csatamorajt a licitatió dobpergése váltja fel, teljesíteni, ha ő is improduetiv exercirozással lesz kénytelen drága idejét tölteni, a helyett, hogy ideje korán megkezdene hadjáratát a keresztények vagyona ellen. Az anyakönyvek, könnyű 50 kr. vezetéknév - változtatás és dupla előnév által előidézett zavarok daczára is nagyobbnak üthetne ki a zsidó hadcontingens száma, ha itt a faj szeretet nem szerepelne. Ez az általános közvélemény az országban és nincs okom azt nem osztani. És most itt kizárólagosan zsidóérdekben vétetik el a jog a megyei közönségtől. Hogy legdrágább kincsének, egészségének őreit maga válassza, miután egynémely megyei bizottság, oly annyira visszaélt jogával, hogy nem a választott népből választotta orvosait. T. ház! Nem azt indítványozom én, a mit tán szeretnének, hogy szörnyülködhessenek intoleranciánkon, hogy zsidó megyei orvos ne lehessen, egyedül csak azt vagyok bátor indítványozni, hogy engedjék meg a megyei közönségnek, hogy mint eddig, ezentúl is magát saját módja szerint gyógyíthassa, hogy II. Frigyes szavaival éljek némileg — dass es nach seinen eigenen Facon gesund werde. Ha netán kedve volna a megyének zsidóorvost választani, nem lehet ellenvetésem, de igenis van ellenvetésem az ellen, hogy azon akár keresztény, akár zsidóorvos octroyaltassék a megyére, kinek csak kortes erényei vannak, de ki nem birja annyira a megye bizalmát, hogy megválasztódnék. Pártolom Bottlik képviselőtársam indítványát (Helyeslés túlfelől.) Thaly Kálmán: T. ház! A 80. §-ban és a 76., még szintén el nem fogadott szakaszban is contemplált tisztviselők közül, főkép a városi rendőrkapitányoknak, a főispánok által élethossziglan czélzatba vett kinevezése ellen szólalok fel. Az érvek pro és contra ezen kérdésben már annyira kimerültek, hogy valami újat mondani valójában nagyon nehéz. Az átlalános vitában is érintetett már meg ezen változás. Most pedig részletesen kifejtettek különösen a városok képviselői által azon indokok, melyeknél fogva ez az intézkedés a városokra nézve káros, hiányos és igaztalan, különösen pénzügyi tekintetben, a mennyiben ezen a főispán által kinevezett tisztviselőket általuk fizetettnek; kifejtetett továbbá a kinevezés méltánytalansága, a többi ideiglenesen választott tisztviselőkkel szemben. Azonban, t. ház, ámbár részemről engem és talán más egyes képviselőket, a kik elfogulatlan szempontból tekintik ezen intézkedést, capacitálhatnak is azon indokok, én nem gondolom, bármily világosan fejtse ki ezeket valaki, hogy a t. ministerelnök urat, a ki a törvényjavaslatában bizonyos irányzatot követ, meggyőznünk sikerült. Szerintem az egész vitatkozás és érvelés, (Halljuk!) bármily világosan mutattatik ki a városok jogkörén ezen intézkedés által ejtendő csorba, fölösleges. Fölösleges azon oknál fogva, a melyre Bottlik Lajos előttem szólott t. képviselő ur mutatott, ki szerintem helyesen jelölte meg a forrást, midőn azt mondotta, hogy ezen intézkedésnek, mint egyáltalában ezen törvényjavaslat szövevényeinek czélja a hatalom növelése, természetesen az önkormányzat rovására. Ezzel szerintem igen helyesen jelölte meg a szempontot és ez ellen hiába küzdünk; ha a t. belügyminister ur azt feltette magában és ha a többség őt ezen feltételében hiven, szokása szerint támogatja, napnál világosabb érvvel megvilágosíthatunk bármit, az mind sikertelen. Én tehát nem is szándékozom, t. ház, ismétlésekbe bocsátkozni, sem azon érveket másokkal szaporítani, a melyek felhozattak; csak Tibád Antal képviselőtársamnak, ki a ministerelnök ur contemplált intézkedésének pártolására szólalt fel, kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy a rendőrkapitányoknak kineveztetése a főispánok által azért szükséges, hogy az állami érdekek szempontjából a belügyministernek nagyobb hatáskör és nagyobb betekintés engedtessék a városi ügyekbe. A betekintés, t. ház, már kelleténél nagyobb mértékben adatott meg a belügyministernek azon hatáskör által, mely ezen törvényjavaslatban a főispán részére megállapittatott. A főispán a municipiumok összes intézkedéseinek ellenőre, mert ugy az alispántól, mint a polgármestertől s más tisztviselőktől jelentést adathat magának ; szóval annyira beavatkozhatik a municipiumok ügykörébe, hogy ennél mélyebbre hatolni nem lehet. Igaz, hogy e szakasz még egy másik közeget is, a rendőrkapitányt is felhatalmaz erre, ki a főispánt fogja helyettesíteni ott, a hol az személyesen nem jelenhet meg. Azon szempontból sem fogadhatom el e szakaszt, melyet Tibád Antal t. képviselő ur hangsúlyozni jónak látott, mert ha a főispán az állami érdekeket akarja képviselni, képviselje ő maga s ne bízza meg a rendőrkapitányt az őt megillető beavatkozással. Az előzetes tárgyalás arról győzött meg, t. ház, hogy még a legigénytelenebb irályi módosítások sem fogadtatnak el csupán azért, mert ezen oldalról adattak be s mert azon hiedelemben méltóztatnak lenni, hogy ezen oldalról semmi sem tétethetik, a mi üdvös. Ezen okból 48*