Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-215
372 215. országos ülés márezius 2*. 1886. deklö ügyek elintézésében részt nem vehet. — (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom e módosítványomat elfogadás végett. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Szathmáry György jegyző (olvassa). Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház ! Én mindazoknak fejtegetésébe, a melyeket t. képviselőtársam felhozott, bocsátkozni nem szándékozom. Én azt, hogy ki az önkormányzati joggal biró városokban a rendőrség ügyeit vezati, kineveztessék, igen fontos dolognak tartom, a melyet természetesenföntartani óhajtok; de még annak a szakasznak, mely erről rendelkezik, sorsa el nem dőlt. Én tehát arra volnék bátor kérni a t. házat, hogy miután t. képviselőtársam módosítványát azon reményben tette, hogy a 80. §. szerint a városi főkapitány ki fog neveztetni, méltóztassék ezen módosítvány felett a döntést függőben hagyni addig, mig a 80. §. sorsa élnem dől. (Helyeslés.) Elnök: Métóztatik a t. ház abba beleegyezni, hogy a 76. §. függőben tartassék addig, mig a 80. §. sorsa el nem dőlt? (Igen/) Tehát a 76. §. függőben hagyatik. Már a 3. §-t is függőben méltóztatott hagyni. Ez és a 76. §. tehát a 80. §. után fog tárgyalás alá vétetni. Következik a 77. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 77. és 78. §-t és a VI. fejeset csímét, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 79. szakaszt.) Szathmáry György jegyző (olvassa a 79. §-t.) Gulner Gyula: T. ház! A 79. §. következőleg hangzik: „A tisztviselők a 80. §-ban felsorolt kivételekkel, a törvényhatósági bizottsági közgyűlés által és hat évre választatnak". Nem akarok e szakasz alkalmából ismét elvi vitát provocálni arra nézve, hogy választassék-e, vagy kineveztessenek a tisztviselők és élethossziglan választassanak-e, vagy csak bizonyos cyclusra vagy időtartamra és mennyi legyen ez az időtartam, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy az elv, mely itt a 79. §. szövegében kimondatik, az általános vitánál eldőlt annyiban, hogy a választás elve a törvényjavaslat egyik sarkalatos tételét képezi s ezért e részben újabb vitát provocálni nem tartanék helyes eljárásnak. Nem terjeszkedem ki tehát arra, hogy itt bizonyos kivételekre történik utalás, hanem veszem a dolgot ugy mint van és a mint szerintem elvileg eldőlt, tudniillik, hogy a tisztviselők hat évre választatnak Indítványom, melyet a t. háznak elfogadásra ajánlani bátor vagyok, azt tartalmazza, hogy a törvényhatóságok jogosíttassanak fel arra, miszerint a választás módját szabályrendelettel állapíthassák meg. T. ház! Ma az 1870: XLII. törvényezlkk alapján, de az újabban contemplált törvény alapján is nyilvános szavazás utján történik a tisztviselők választása. Azok, kik a kinevezési rendszer barátjai, nagy érvet faragnak abból, hogy a törvényhatóságokban a választások alkalmával, mennyi pressio, mennyi illetéktelen befolyás kerül felül; ép ugy lehetetlen, hogy — kik a választás mellett érvelnek és buzgólkodnak — azok is elzárkózhatnának azon tények elől, melyek a választások alkalmával e részben felmerülnek, akár hivatalos pressio akár a társadalmi téren gyakorolt befolyás, hogy ne mondjam intimidatio alakjában. Ennek t. ház, csak egy óvszere, egy orvossága van és ez az, ha a törvény kimondja, hogy a törvényhatóságok feljogosittatnak, hogy szabályrendeletben állapítsák meg a választás módját; vagy is lehetséges lesz a választást titkos szavazással is végrehajtani. Végre is, a mely törvényhatóság szükségesnek fogja tartani, az mondja ki, hogy titkos szavazás utján történhessék a választás. Nem terjeszkedem ki azon okokra, miért nem akarom azt a törvényjavaslatban imperative kimondatni, azt hiszem, érti a t. ház minden tagja, hogy miért nem volna helyén imperative kimondani. Azonban, hogy azon törvényhatóságokat, melyekben oly körülmények fen nem forognak, miért zárják el attól, hogy a választások alkalmával a közvélemény függetlenül nyilatkozhassék, azt nem értem. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a titkos szavazás főkép oly elemeknél, melyekből a törvényhatósági bizottságok megalkotva vannak, védi a gyöngébbet az erősebb ellenében, azokat, kik hivatva vannak részt venni a választásoknál a hatalmasok ellen, i például a főispán az alispán, szolgabíró ellen, kik,más utón nyomást gyakorolhatnak rá, sőt esetleg a hivatalos nyomásnak is ki vannak téve. Ezen és más befolyások nyomása elől csak is akkor térhetnek ki, ha szavazati jogukat titkosan gyakorolhatják. Nem egyszer lett itt a ház kebelében is felhozva, hogy a választások tulajdonképen most is egyesek vagy családi érdekek vagy érdekszövetkezetek vagy mint nevezni szokták, bizonyos cliquek szempontjából intéztetnek és hajtatnak végre. Én állítom, hogy a ki a gyengébb, befolyásolható és függőbb helyzetben lévő, főkép hivatalos alkalmaztatásánál fogva, függő helyzetben lévő bizottsági tag, függetlenségét meg akarja öviű, a ki ezeket megakarja az illetéktelen befolyás ellenében védelmezni, nem zárkózhatik el az elől, hogy a titkos szavazás kimondása a tisztviselők választásánál minden körülmények közt helyes és czélszeríí fog lenni. Ha azt akarjak, hogy azon, sok esetben túlzott, de jogosult panaszok, melyek egyes törvényhatóságokban egyes családok clique-ek és érdekszövetkezetek túlságos befolyása, nyomása és hatalmi positiójuk túlságos kihasználása ellen a választások menetére nézve felmerülnek és