Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

356 214. ország»s ülés márezins 27. 1886. latával álltunk szemben az egymásnak egészen ellentmondó dolgokkal. Hanem miután a t. ház méltóztatott a 19. szakaszt elfogadni, melyben a megye köteleztetik a kormányrendeletek feltét­len végrehajtására ismétlés esetében, valamint, méltóztatott ép most elfogadni a 64 ik §-t is, ennek természetesen eonsequentiájaként elis­merem azt, hogy szükséges arról gondoskodni, a miről a 65. §. gondoskodik, hogy tudni­ilik mi történjék a nem engedelmeskedő, a kormánynak és főispánnak ellenszegülő tiszt­viselővel. De nem találom helyesnek azt, í. képviselőház, hogy az mondassék ki, hogy a nem engedelmeskedő tisztviselőket véglegesen helyetesíti a főispán, azok a következő általános tisztújításig megmaradnak állomásukban. Mert igazságtalannak tartom a megye irányában, hogy ha az alispán bűne miatt történik meg az, hó; y rendkívüli hatalommal jár el a főispán, hogy akkor a megye esetleg Lat esztendeig — mert meglehet, hogy mindjárt a tisztújítás után kö­vetkezik be, vagy éveken át nélkülözze az ön­maga által választót alispánt, főszolgabírót, vagy bármely tisztviselőt. A megyét büntetni meg és pújtani, a mely talán nem is utasította az alis­pánt, nem is ért talán egyet vele, igazságos nem lehet. Én sokkal hasznosabbnak tartanám, hamar kell tenni valamit — pedig kell tenni, hogy mondatnék ki példának okáért az, hogy az oly tisztviselő, a kit a főispán elmozdított helyéről engedetlenség miatt, a legközelebbi közgyűlés alkalmával betöltendő helyére a candidatió­ból kimaradjon, vagy valami ilyen provisió té­tessék ; de azt, hogy a tisztújításig oly alispán, vagy főszolgabíró vigye a megye dolgát, ki iránt a megye bizalommal nem viseltetik, helyesnek, igazságosnak és magának az administratiónak érdekében állónak nem tartom. (Élénk helyeslés bálfelöl. Ennélfogva kérném, mert nem vállalhatom magamra, hogy eltaláljam a t. többség Ízlését, hogy ezen szakaszt ily értelemben leendő szö­vegezés czéljából a bizottsághoz visszautasítani méltóztassék. (Helyeslés halfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk!) Nekem azokon kivül, a mik itt mondatták, egy másik fontos észrevételem van, az tudniillik, hogy e sziskasz szerint el mozdíttatik az illető tiszt­viselő a nélkül, hogy részére, ha esetleg például a főispán talán nem elég körültekintőleg, vagy ta­lán egy kis czéizatosság;gal járt el, eorrectivum adatnék, az az ,hogy az illető tisztviselő a maga eljárását igazolhatná, vagy legalább kereshetné ;izon esetben, ha a főispán önkényt gyakorolt, vagy pedig a főispán járt el törvénytelenül és méltánytalanul az illető tisztviselővel szemben. De t. ház, véleményem szerint ezen egész szakaszra nincs is szükség. Mert mit tesz a 64, szakasz; feljogosítja a főispánt arra, hogy az illető tisztviselővel rendelkezzék. Ez már elfogadtatott. Vegyük az esetet. Az illető főispán ezen szakasz értelmében felhívja az alispánt vagy szolgabírót, hogy ezen 64. §. értelmében ráruházott jogánál fogva egy bizonyos dolgot végrehajtani óhajt vele és azt meg is rendeli. Már most az illető tisztviselő esetleg megtagadja az engedelmessé­get. Hát mi következik? Nagyon természetesen az, hogy a főispán él a maga jogával és felfüg­geszti az illető tisztviselőt; fegyelmi eljárás alá­vonja és a fegyelmi törvények intézkednek, hogy mint nem engedelmeskedő tisztviselő állásától rendes fegyelmi utón elmozdittassék. Nincs eset; legalább én nem képzelek esetet, hogy legyen oly fegyelmi hatóság, hogy egy ilyen nem en­gedelmeskedő tisztviselőt esetleg felmentsen. De utoljára is jelen törvényeink és intézményeink keretében a belügyininister a végelhatározó fó­rum; a fegyelmi eljárásnál tehát [az ő kezébe kerül az oly engedetlen tisztviselő. Nem félhet a kormány, nem félhet a hatalom, nem félhet a bel­ügyminister, hogy a 64. szakasz értelmében majdnem királyi biztosi hatalommal felruházott főispánoknak engedetlen tisztviselők a bün­tetésnek útját állják. Nem állhatják útját, mert fegyelmi utón elítéltetnek. És ha mégis a fe­gyelmi alsóbb forumok elnésők lennének, tudjuk, hogy a fegyelmi törvény értelmében a belügy ­minister a végelhatározó fórum; az ő kezében van ítélni és határozni véglegesen. Ezen okoknál fogva ezen szakaszra szükség itt egyáltalában nincsen. A törvény az engedetlen tisztviselő ellen előírja az eljárási módot. Én részemről, miután úgyis elég szigorúan intézkedik a törvény akár a hanyag, akár a vétkes, akár a nem engedelmeskedő tisztviselő ellen és intéz­kedik, hogy azok mily eljárás alá vonassanak, egy kivételes esetet itt nem tartok szükségesnek eontempíálni és azt, hogy mi czélból történik ez, én egyáltalában nem tudom belátni. Én kép­zelem, hogy a kormány a főispánt ily esetekben, borzasztó hatalmaknak akarja feltüntetni a közön­séggel és a megyével szemben. De erre nincs szükség, minthogy az ő hatalmának biztosítására minden eszköz meg van adva, az engedetlen tiszt­viselőkről pedig a törvény intézkedik, hogy kellő­leg bűnhődjenek. Tehát erre a kivételes intéz­kedésre nincs szükség s azért én ezt az egész szakaszt kihagyatni indítványozom. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Van egy indítvány, mely e szakasz kihagyását czélozza, van egy módosítvány és egy javaslat, hogy e szakasz a bizottsághoz utasittassék vissza. Ezekkel szemben kötelességemnek tartom, igen röviden nyilatkozni. (Halljuk!) Én a tett indítványok és módosítványok közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom