Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

30 iSS j . országos ülés márert** 9. 1886 ez oly bírálat, a mi sem logicailag, sem érdemileg meg nem áll. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, itt nem áll meg gróf Apponyi. Azt mondja, az önkormányzat szabadsága veszélyez­tetve van a főispánnak oly hatásköre által, mely e javaslatnak különböző szakaszaiban és különö­sen az 57. §. i) pontjában le van téve. És e tekin­tetben bámulatos összhang van Mocsáry t. kép­viselőtársam és gróf Apponyi közt, valamint az ellenzéknek majdnem minden szónoka közt. A javaslatnak azon pontjaiból való idézetet, melyekkel már Tibád Antal t. képviselőtársam érdekes és szép beszédében foglalkozott, én nem fogom birálat alá venni. Én szorítkozom tisztán arra az i) pontra, mert igen t. képviselőtársam oly bámulatos előszeretettel bírálja ezt, mint a byzanci theologusok, oly üldözőbe veszi annak még a pontját is: hogy azt gondolná az ember, hogy abban valami ördöngösség van. (Közbeszólása szélső balon: Aligha nem ! Derültség.) Én azt mondom a t. képviselő urnak, hogy ha neki az ellen van kifogása, hogy az az i) pont szerkezetében, szövegében nem híven adja vissza azon gondolatot, mit én kiolvasok belőle, hogy tudniillik a főispánnak joga legyen a megyének központi közegére nézve, a mennyiben az állam­ellenesen cselekednék, vagy törvényes intézkedé­seinek ellenszegülne, vagy kivételes állami érdek szempontjából sürgős intézkedésével, a közegek jelen nem létében helyettük közvetlenül is intéz­kednek, ha ezen gondolatnak talán csak a tág, vagy szabatosság nélküli kifejezés ellen van ki­fogása, azt a részleteknél érdemlegesen meg lehet vitatni. De hogy a gondolat helyes-e, bebizonyítom egy pár kérdéssel. (Halljuk!) Nem tartja-e lehető­nek azt, hogy azon közeget, a mely a törvényes intézkedéseknek ellenszegül, mellőzni kell, nem tartja-e tehát szükségesnek, hogy ily intézkedhetés tekintetében gondoskodva legyen, miszerint azon intézkedés az állam feltétlen érdeke szempontjából megtörténjék ? Én azt hiszem, a mennyire ismerem az ő fogalmait az állami érdekekről és az állami administratióról, ő ezen kérdéseimre nem-mel fe­lelni nem fog. Beszélhet ő arról és elismerem, hogy ezt kifogásolhatja, hogy nem így kell ezt meg­oldani ; azt mondhatja, hogy ezt nem igy kell fogalmazni, hogy ez az ő rendszeréhe nem vág bele, ez mind tökéletesen helyén van. De azt mondom, hogy egy ilyen intézkedés, a melynek szükségessége felől nem kétlem, ő is meg van győ­ződve, ne legyen benne a törvényjavaslatban, mert ez a szabadságot veszélyezteti, mert ez tönkre teszi az önkormányzatot, ez, bocsásson meg a képviselő ur, határozottan túlzás (Mozgás balfelöl. Igaz! Vgy van ! a jobboldalon) és legkevésbé van helyén azok részéről, akikhez gróf Apponyi is tar­tozik, tudniillik, a kik az állami közigazgatásnak, a kinevezési rendszernek hívei, egyszerűen azért, mert tulajdonkép mindazok a dispositiók, melyek e pontban és a javaslat más pontjaiban és a fő­ispánra vannak bízva, a t. képviselő ur rendszere szerint egyenesen a ministerre lennének bizva. Hogy tehát ez a változtatás az önkormányzatnak és szabadságnak mennyire válik javára, hogy ez az önkormányzati hatáskört és a szabadságot mennyire tágítja és bővíti, tt zt én felfogni nem tudom. (Helyeslés és tetszés jobb f elöl.) Ellenkezőleg azt hiszem, hogy a mennyiben bizonyos latitude van még itt is az önkormányzati ellenőrzésben és a rendelkezések megbirálásában, ez épen a fő­ispáni hatáskör ezen szabályozása által van a me­gyének megadva, mert a mit a minister közvetlenül tesz, azt sokkal kevesebb alkalommal, sokkal kisebb hatáskörrel bírálhatja a megye, mint azt, a mit maga a főispán tesz. (Helyeslés jóbbfelől.) De azt mondja,t. képviselőtársam, hogyha már kinevezés kell, {Halljuk/) akkor neveztesse­nek ki azok, a kik jurisdictionális hatáskört gya­korolnak és minek az, hogy orvosok, számvevők, hogy az árvaszéki nyilvántartó és könyvelő ne­veztetnek ki a főispán által és minek az, hogy a rendőrkapitány neveztetik ki? Hát bocsánatot kérek, miről hallunk legtöbb panaszt az ország­ban? Legtöbb panaszt hallunk a megyei sikkasz­tásokról, egészségügyi miseriákról és a közbizton­ságnak hiányairól.Erről van a legtöbb panasz.És mit csinál ez a törvényjavaslat ? E törvényjavaslat épen azokat a közegeket adja át a kinevezési rendszernek, a melyek ezen ügyeknek ellenőrzé­sével és vezetésével vannak a megyében meg­bízva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát azt akarjuk, hogy a panaszok meg­szűnjenek és a hiányok orvosoltassanak, úgyhogy az illető felelős közegnek állandósítása és ennek következtében minden helyi befolyás alól való fel­szabadítása biztosítva legyen, akkor lehet dispu­tálni a felett, hogy ezeket ne a főispán, hanem a belügyminister nevezze ki; de nem lehet vitatkozni a felett, hogy ez az önkormányzatot rontja meg, hogy ez tökéletesen indokolatlan és helytelen in­tézkedés, (ügy van! jóbbfelől.) És mikor a részletekből és a bizonyításból gróf Apponyi t. képviselőtársam kifogy, akkor átmenekül egy magasabb régióba és kezdi bírálni a szellemet. (Tetszés jobbfelöl. HaUjuk! Halljuk! Mozgás a baloldalon.) Én soha szellemidéző nem voltam (Derültség jobbfelöl) és a szelíemidézőkben sohasem biztam. (Tetszés a jobboldalon.) Ennek kö­vetkeztében itt már nagyon kevéssé megfogható és megragadható gróf Apponyi t. képviselőtársam. E tekintetben csak felidézem a t. képviselőház tárgyilagos bírálatába azt a két pontot, a melyben ő a szellemet bírálja e törvényjavaslatban, hogy meggyőződjék a t. képviselőház arról, milyen erőtetett és milyen túlzott birálat az ilyen. (Halljuk!) T. képviselőtársam tudniillik azt mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom