Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés márczius 27. 1886, 353 kormányválságok következtében mindig 70 főispán nyugdíjaztass ék, az mégis túlságos teher lenne az államkincstárra négye. Ez volt — gondolom — az egyik, a mit felhozott. T. ház! Ezen szakasz gondoskodott arról, hogy a teher semmi esetben se legyen ily nagy, mert először megmondja, hogy ha valaki más hivatalból lépett át a főispáni állásba s a midőn a kormányválság beállott, azon nem politikai hivatalba, a mi tehát politikai meggyőződéssel nem ellenkezhetik, visszaléphet és ha nem teszi elveszti nyugdíjigényét. Másodszor pedig megmondja, hogy ha épen a gyakori kormányválságok következtében ismét azon párt kerül kormányra, melynek bukása miatt a főispán hivataláról leköszönt és állását ismét elfoglalhatja; ha nem teszi, nyugdíjigényét elveszti. Ebben tehát meg van a gondoskodás az iránt, hogy 70 nyugdíjazott főispán az országban ne létezzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik, a mit megkívántam jegyezni. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy, a mint előttem szólott képviselő ur mondotta, ha a főispánság .hivatal, nyugdíj szempontjából minek a főispán és más hivatalnok közt különbséget tenni? T. ház, azért, mert a helyzet különböző. Épen ugy, miként a törvényhozás — tudom, hogy a t. túlsó oldal ellenzésével — a ministerek és államtitkárok nyugdíjazására nézve kivételes intézkedést tett, szükséges a kivételes intézkedés a főispánokra nézve, akkor, mikor politikai okok idézik elő a hivatalvesztést; inert más tisztviselőt, ha nincs is törvénybe iktatott pragmatica, rendes fegyelmi eljárás nélkül nálunk elmozdítani nem lehet, ellenben a főispán teljesen önhibáján kívül egyik napról a másikra hivatalát elvesztheti. Ha tehát azt akarjuk, a mit ismétlem, mindamellett, hogy óhajtom, hogy vagyonos és magasrangú egyének is legyenek főispánok, akarom, hogy mások is lehessenek olycinok, a kik vagyon és születés által szerzett nagy név nélkül saját érdemeik által tűntek ki: akkor ezen intézkedés okvetlenül szükséges. Én tehát kérem a t. házat, ezen szakaszt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom s minthogy az előadó ur sem kivan szólani, következik a szavazás. Az 59. §. kihagyását indítványozta Goda képviselő ur. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 59. §-t a bizottság szövegezése szerint változatlanul fentartani, igen vagy nem ? A kik fentartani kívánják, azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A ház többsége fentartja az 59. §-t.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 60. § t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa a 61. §-t). KÉPVH. NAPLÓ. 1884-—87. X. KÖTET. Bernáth Dezső: T. ház! Ha a törvényjavaslat 61. §-ának szövegét átnézzük, mindenek előtt azon visszásság tíínik szemünkbe, hogy itt egy hivatalnoki állomás rendszeresittetik a nélkül, hogy az ezen állással összekötött kötelmek és kötelességek körvonalo^tatnának a törvényjavaslat akár ezen szakaszában, akár máshol, ugy hogy gondolkozni kell rajta, hogy vájjon minő állást fog elfoglalni az illető, nem a rangfokozatot értve, mert ez meg van határozva, hanem kötelességeit értve. Azt nem lehet feltételezni, hogy ugy van contemplálva, hogy a főispánnak helyettese legyen az ügyek elintézésénél, mikor ő akadályozva van, mert hiszen ministeri segédfogalmazói ranggal ezéloztatik szerveztetni és így alig képzelhető, hogy az alispán, vagy főszolgabírót ellenőrizze, azok működéséi; a főispánok helyett vizsgálat tárgyává tegye. Ha a törvényjavaslat ezen szakaszának eö'véb intézkedéseit átnézzük, abból az látszik, hogy nemcsak, hogy nincs rendszeresítve hatásköre, de hogy nem is mindenütt lesz kinevezve a titkár. Az mondatik a szakaszban, hogy a főispáni titkár a belügyminister által neveztetik ki és oly számban és azon törvényhatóságokban, a hol épen szükséges és ez iránt évenként az államköltségvetés útján tétetik esetről - esetre intézkedés. Ezen rendelkezéséből a törvényjavaslatnak azt lehetne következtetni, hogy a főispáni titkárt a minister oly helyekre nevezi ki csak, a hol a ministor talán nem teljesen bízik meg az illető főispánban. Azt azonban még sem lehet feltételezni, hoarv egy megyében két bizalmi embert akar a kormány azért, hogy egyiket a másik által ellenőriztesse és így csak arra kell visszatérni, hogy a titkár a munkában segédje lesz a főispánnak és ha csakugyan olyan lesz, akkor nincs szükség arra, hogy az ő kinevezéséről már e törvényjavaslatban most intézkedés történjék, elkülönítve a törvényjavaslat többi szövegétől, mert hiszen eddig is voltak főispáni titkárok, a nélkül, hogy ezért törvényhozási intézkedésre lett volna szükség. Az indokolásban a minister ur maga felemlíti, hogy már as eddigi költségelőirányzatokban is 8000 frt volt ilyenek számára felvéve. így tehát nincs semmi akadály", hogy azon esetekben, miden a főispánok mellé munkídialmozottság miatt segédre, lesz szükség, kineveztethessenek és díj áztathassanak ugy, a mint eddig történt. Hanem az ilyen állásnak egészen természetes következménye, folyománya az, hogy a bizalmi ember magának a főispánnak, bizalmi embere legyen és ha az ő bizalmi embere, kell, hogy általa is neveztessék ki, ne pedig a minister által. így volt ecldig is; miután pedig ezen eljárás és ezen kinevezési rendszer ellen, a munkaerőnek ezen pótlása ellen, magának a minister urnak kifogása nem volt, nem I látom be egyáltalában, mi szükség van erre a 45