Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

340 213- országos ülé {Halljuk! Halljuk! Nagy zaj, felkiáltások: Helyre^ Talán méltóztatnak megengedni, hogy lehető rövidséggel még egy pár szót szólhassak, [Halljuk!) Igyekezni fogok tárgyilagos lenni és ha nem lehetek egész tárgyilagos, oka egyszerűen az, hogy az egész vita folyama alatt tárgyilagos érv volt az, a mely legkevesebb hozatott fel; de biztosítom az előttem majdnem közvetlenül szólott képviselő urat, hogy valamint az ő beszédje alatt — hogy az ő parlamentáris kifejezését ismételjem — nem vigyorogtam, (Derültség jőbbfélöl) ugy most nem haragszom, csak constatálom a túloldalról annyiszor kitört haragot, mely mint egy régi példabeszéd mondja, annak jele, hogy érzik, hogy nincs igazuk. [Ugy van! jobb jelöl. Mozgás balfelöl.) Mielőtt, t. képviselőház, egy pár a mai napon elmondott dologra refleetálnék, kötelességemnek tartom két dolgot felemlíteni, miket előbbi felszólalásaimban feledtem, de a mik azt hiszem, a mostani szakasz megítélésénél mégis bizonyos fontosságot érdemelnek. (Halljuk!) Az egyik az, hogy egy t. képviselő ur ékes beszédében figyelmeztetett a socialismusnak íenyegető veszélyeire és consequentiául azt hozta ki belőle, hogy nem kell az államkormánynak hatalmat adni. Bocsásson meg Ugron Gábor t. képviselő ur, sajnálom, hogy nincs itt, de ebben azután logikát nem találok. A socialis bajok létezését tagadni ma senki sem fogja. Oly imminens veszélyét, mint ő festette, hála Isten, nálunk még nem látom; de minél közelebb lenne azon kép a valósághoz, annál kevésbbé lehetne megtagadni az államkormánytól azon eszközöket, melyekre annál inkább szüksége van, minél inkább fenyegetnek zavaros események. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A másik az, hogy emlékébe akarom hozni a t. képviselő uraknak, a nélkül, hogy mint egy túloldali t. képviselő ur kezdeményezése folytán történt Mátyás király idejéig, Ulászlóig, vagy csak 1723 ig visszamenni akarnék, azok, kik ismerik Magyarország megyei életét; nemcsak a szűkebb értelemben vett Magyarországon, de ismerik az akkori Erdélyben, nem fogják kétségbe vonhatni, hogy 1848 előtt egészen 1848-ig a főispánoknak admínistrativ hatásköre sokkal több volt, sokkal jobban belenyúlt a megyei administratióba, mint ezen törvényjavaslat szerint. Szederkényi Nándor: De felelősséggel! Tisza Kálmán ministerelnök: Mindjárt megmagyarázom azt a felelőséget. És senki sem fogja mondhatni, hogy ezen főispáni hatáskör abban az időben megakadályozhatta azon megyéket abban, hogy az alkotmányosságnak, a szabadságnak, a szabad nézetnyilvánításnak gyülpontjai, hivatalos helyei ne lehessenek. (Ügy van/ jobb felől.) De azt mondja a t. képviselő ur: „felelősséggel". Ugyan kérem, hogy állunk a felelősséggel? A mi törvényes felelősség meg volt akkor, az meg van ma, kiterjesztett alakban, csakhogy márezius 26. 1886. akkor az a főispán kineveztetett egy nem felelős kormány által, egy kormány által, mely megmarad, ha 20 esztendeig kisebbségben volt is; ma pedig kineveztetik oly kormány által, mely nem állhatna meg, ha a törvényhozásnak és főleg a képviselőház többségének bizalmát nem birja. Ez a különbség a felelősség szempontjából. (Helyeslés. Ugy van! jőbbfélöl.) Ha ezt a tapasztalatot fontolóra veszszük, azt hiszem, be kellene látni, hogy csakugyan az a politikai és szabadságveszély, melyet némelyek felállítottak, ezen intézményben ugyan lefektetve nincs.

t (Helyeslés jobbfelöl.) És hogy mindjárt ezzel végezzek, azt mondja egy képviselő ur, hogy ítélni fog, hogy nekik volt-e igazuk, vagy nekünk, a közvélemény. Bizonyos, hogy ítélni fog és a közvélemény is akkor fog majd igazán ítélni, bár a mai ítéletétől sem félek, ha előtte lesz a tapasztalat. Ezen tapasztalat be fogja bizonyítani, hogy a jelen törvényjavaslatban mindazok a veszélyek, a melyeket felemlítettek, nincsenek benne, hogy azokból csak egy is bekövetkezni nem fog, mint a hogy bebizonyította minden eddigi javaslataim ellenében tett ily jóslatokkal szemben eddig is, mint a hogy bebizonyította — elismerem, a saját feltevéseimmel szemben — az 1870 : XLII. törvényczikkre nézve. Csakhogy elismerni a tévedést, ez, ugy látszik, némely emberek szerint, legalább is gyengeség, sőt némelyek szerint talán jellemhiány. Én nem ugy értem. És itt hivatkozom Anglia összes nagy államférfiaira, a kik például, ha valamely megalkotott törvényről a tapasztalat bebizonyította, hogy nem nekik volt igazuk, hogy a törvény nem lesz jó, vagy legalább az a veszély, a melyet benne láttak, nincsen meg benne, azt férfiasan elismerték és csak azért, hogy saját személyükre nézve a következetlenség vádját elhárítsák, nem léptek sorompóba olyas valami ellen, a mit a tapasztalat az ország érdekében levőnek mondott. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, egy képviselőtársam, hivatkozva az előtte elmondott beszédekre, ma azt mondta, hogy az a különbség, hogy a mi oldalunkról is hivatkoznak az administratióra, az államhatalom szükséges voltára, de nem beszélnek a szabadságról, mig azp oldalukról kifejtették az államhatalom igényeinek a szabadság igényeivel való megegyeztetését, mert hiszen a szabadság és szabadságszeretet tartotta fenn Magyarországot annyi idő óta. Hogy a szabadságszeretet tartotta fenn Magyarországot annyi idő óta, azt kétségbe vonni senki sem fogja; de midőn a szabadságszeretet szempontjából állíttatunk szembe és az mondatik, hogy az a különbség, hogy mi nem beszélünk a szabadságról és annak megvédéséről, eszembe jut egy régi eset. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Akkor ugyanis, mikor a ma már fennálló szabad Görög-