Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-199
28 199. országos ülés márczins í). 1S86. ügyeket visz át a ministeriumhoz, a melyek azelőtt nem voltak a ministeriumhoz tartozók, vagy a melyekben azelőtt a ministeriumnak befolyása nem volt. És bocsánatot kérek, én nem is hallottam, hogy e téren meg is kísérelték volna a bizonyítást, így vádjuk teljesen alaptalan. Rá fogok térni, hogy a mi az admimstratio ellenőrzését illeti, itt milyen a változás. Azonban, mielőtt ezt tenném, bátor vagyok egy egészen igazságtalan és nézetem szerint méltánytalan eljárás ellen szót emelni. (Halljuk. 1 ) Ha a hatáskört fejtegetnék és bírálnák, amit e törvényjavaslat a főispánoknak ad, meghajolnék eljárásuk előtt. De itt e helyett már divatba jött és az egész vita alatt arról volt szó, hogy milyenek a főispánok. Hát személyi kérdéseket tárgyalunk itt, vagy a főispánok jellemét tárgyalja e törvényjavaslat? Azt mondják, nem állanak feladatuknak színvonalán, nem értenek a dolgukhoz. És ezt még oly tárgyilagos szónokok is, mint Horváth Lajos t. képviselőtársam. Bocsánatot kérek: ha ini szervezni akarunk administratiót, vagy hivatalt akarunk szervezni, akkor igenis beszelhetnének arról, hogy a főispánoknak qualificatiot kell kikötni, vagy bármiféle correctivumokat teremteni, esetleges tévedésekkel, esetleges mulasztásokkal szemben. Ezt helyeselném. De ha nem érdemleges rendelkezéseket követelnek egy törvényjavaslat tárgyalásánál, hanem belerántják ide a személyeket, a főispánokat és azokat ilyen és olyan gyanúsításokkal illetik, tehetetlen, képtelen embereknek tüntetik fel: ez sem nem méltányos, sem nem igazságos, sem a tárgyhoz nem illő. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfeUl. Felkiáltások : Hiszen Pulszky mondta /) És most t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy előadjam, minő követelésekkel lépnek fel a törvényjavaslat ellen, mert e követelések szempontjából már helyesen lehet kiindulni a bírálatban és egészen tárgyilagosnak lehet maradni. Horváth Lajos t. képviselőtársam négy hiányt fedezett fel közigazgatásunkban és természetes dolog, hogy én várva-vártam és azt hiszem, hogy a t. képviselőház minden tagja várta, hogy e négy hiány orvoslására vonatkozó hiányokat fogja a törvényjavaslatban kimutatni és a megfelelő intézkedéseket fogja követelni. A négy hiány, a melyet említett, a következő : 1. a tisztviselők nem állanak feladatuk magaslatán. Ez egy általános kifejezés, a mely alatt, ha az ember az intézkedésekben nagy qualifiealiókban való hiányt érti, akkor lehet arról e törvényjavaslat kapcsán beszélni és intézkedni. De ha az egyéni képességet értjük alatta, akkor sem ezen, sem semmiféle törvényjavaslattal segíteni nem lehet, mert az egyéni képesség sem törvénybe nem iktatható, sem a kormány e részben intézkedéseket nem hozhat. (Hdyeslcs jobbfelől. Mozgás balfelöl.) De legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy igazam van, miszerint ő is beszéde folyamán erre vissza nem tért és nem is próbálta meg e tekintetben az intézkedés jóságát vagy hiányát fejtegetni. A másik, azt mondja, hogy helytelen a közigazgatási járásoknak és székhelyeknek beosztása. Ez régi dolog, sok igaz van benne és mi is sokat foglalkoztunk vele, de eonstatálom, hogy sem e javaslattal össze nem függ, sem ő e tekintetben semmiféle intézkedést kilátásba nem helyez, nem követel. A harmadik az, hogy hiányosak a közigazgatási törvények és rendeletek. Ebben is igaza van és pedig sok tekintetben. De bátor vagyok kérdeni, hogy e javaslattal kapcsolatban lehet-e e tárgyról intézkedni ? Igénytelen nézetem szerint nem és ő sem kísérletté meg, sőt nem is érintette. A negyedik, hogy sok az irka-firka, sok a kimutatás. Meglehet, ebben is igaza van, sőt bizonyos mértékben igazat adok én is neki. De bátor vagyok azt is kérdezni, hibás-e ebben ez a. javaslat: lehet-e ebben arról intézkednünk? Azt hiszem, nem. Ha tehát ily premissákat hall az ember s azokat a premissákat ily kevéssé alkalmazhatja maga a szónok is a javaslatra, akkor igen természetes, hogy a bírálat hiányos, hogy ne mondjam, alaptalan. Azonban a t. képviselő ur akkor kiterjeszkedett a főispánok hatáskörére s idézi egész laconicus rövidséggel a törvényjavaslat hat vagy hét szakaszának számát. Azt mondja, hogy ezen 6—7. szakasz segítségével tönkre teheti a kormány a megyei önkormányzatot, a mikor neki tetszik, lefoglalhatja és confiscalhatja annak jogát. A vád erős, a kifejezés még erősebb s csak az a kérdés, hogyan van bizonyítva. S én bátor vagyok ezen valóban szép, tárgyilagos és tanulságos beszéd hallgatóit — s ily hallgatója volt az egész ház — méltóztassanak visszaemlékezni — egészen tárgyilagosan felhívni, hogy azon 6 vagy 7 szakasz magyarázásába s ennek segítségével annak bizonyításába, hogy itt lefoglaltatik az önkormányzati jog megszorítása, bocsátkozott-e Horváth Lajos t. képviselő ur? Én értem azt, hogy lehet felállítani vádat, de akkor bizonyítani is kell, mert különben jogot ad a védőnek arra, hogy azt válaszolja, a mit én bátor vagyok válaszolni, hogy a mig bizonyítva nincs, addig el nem fogadom. Erezte ezt gróf Apponyi Albert; ő bizonyított is. Azonban mielőtt arra rátérnék, bátor vagyok — hogy Horváth Lajos képviselő úrtól búcsút vegyek egy szerény észrevételt tenni. Azt hiszem, az egész házat épen ugy, mint
