Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

213. országos ülés márezius 26. ÍSSC. 333 lás, melyet ő ma az ő egyetlen személyében bemutatott, vagy egyéb más valami, a mit én nem tudok és nem értek, a között válaszszon a t. képviselő ur, (Élénk derültség és tetszés a baloldalon) de egy dolog bizonyos és ez az, hogy az ő fellépését okvetlenül megérti az ország, mert tudja és látja azt, hogy melyek azok atendentiák, a melyek a t. képviselő urnak a mai napon ajkaira adták a szót. (TJgy van! balfelöl.) Épen azért, ezekkel foglalkozni — különben sem lévén szándékom — teljesen fölöslegesnek tartom azokra a szót tovább vesztegetni. Mert azok a helyeslések és tapsok, melyeket a túloldalról kiérdemelt, fellépését megillető értékre fogják leszállítani, (TJgy van! balfdöl.) A mi a t. képviselő urnak magának a törvényjavaslat 57. §-ára és as én indítványomra vonatkozó objectiv észrevételét illeti, az körülbelül a következőkben áll: (Halljuk! Halljuk!) Neki az én határozati javaslatom nem kell, mert ő abban az 1870: XLII törvényczikknek ugyanazon szervezet vonásait látja, a mely szervezet vonásai ezen törvényjavaslatban is benfoglaltatnak. Neki nem kell a t. kormánynak javaslata sem, még pedig azon egyszerű indokból, mert ezentúl az Írnokokat és a segéd-és kezelőszemélyzetet a főispán fogja kinevezni, különben pedig e szakasz ellen absolute más észrevétele nincs. 0 semmi néven nevezendő javítmányt a törvényjavaslat ezen egyedül cardinalis és fontos szakaszára szintén be nem nyújt. Ha ez igy van, sikkor ebből azután nem következhetik más, mint az, hogy a t. képviselő urnak semmi sem kell; (Derültség balfélöl) valószínűleg azért, mert a semmiben talán még inkább lehet halászni, mint a törényjavaslat ezen szakasza által a főispánra bízott hatalmi körben. (Tetszés és derültség a balfelöl.) De a dolog, t. ház, nem egészen így áll, mint a t. képviselő ur mondotta, hogy tudniillik az 1870: XLII. törvényczikk idevágó rendelkezései és a jelen törvényjavaslat 57. §-a között^ semmi néven nevezendő elvi külömbség nincs. És épen ez indokolja azt, hogy miért óhajtom és óhajtottam én azt, hogy ez a szakasz a bizottsághoz az 1870-iki törvény értelmében leendő átdolgozás végett visszautasíttassék. Ezen álláspont felfogásom szerint — daczára a t. előadó ur ellennézetének — azért correct, mert midőn az általános vitában általunk, habár nagy keretekben, de positiv alakban megjelölt, az adrninistratio gyökeres reformjára vonatkozó álláspontunk a ház tetszésével nem találkozott, kötelességszerűleg nem tehettünk egyebet, mint azt, hogy legalább a részletes vitánál igyekezzünk ezen törvényjavaslat azon rendelkezéseit szelídíteni, a melyeket mi egyfelől a közszabadságra, más felől magára az adrninistratio érdekeire vonatkozólag rosszaknak és helyteleneknek tartunk. És ép azért nem ellentétes elvi álláspont az, midőn a részletes vita folyamán kérjük a t. házat és javasoljuk, hogy ezen szakasz azon értelemben leendő átdolgozás végett, a bizottsághoz visszautasíttassék. A törvényjavaslat jelenlegi 57. §-a és az 1870: XLII. törvényczikk közt felfogásom szerint a következő lényeges eltérések foglaltatnak. (Halljuk!) A jelenlegi törvényjavaslatnak egyetlen egy tendentiája a főispáni hatalomnak kiterjesztése és kitágítása; (TJgy van! balfelöl) kitágítása oly értelemben, hogy az összes állami tisztviselők életpályája a főispán hatalmi körébe bevonassék és annak rendelkezése alá helyeztessék; kitágítása továbbá abban, hogy az összes törvényhatósági és községi tisztviselőknek — és ezeknek már — ne csak életpályája helyeztessék a főispáni hatalom alá, hanem nekie egyszersmind közvetlen rendelkezési jog is adassék, oly administrativ kérdésekben, a mely kérdések az állampolgároknak nagy érdekeit közvetlenül érintik; kitágítása továbbá abban, hogy az önkormányzatnak azon mértékét, melyet az 1870: XLII. törvényczikk a törvényhatóságok számára még fentartott, megvonja és teljesen illusoriussá teszi. Ezzel szemben t. ház, nem adatik az állami és törvényhatósági tisztviselők számára szolgálati pragmatica, mely legalább biztosítaná az ő életpályájukat annyira, hogy a főispán kizárólagos hatalmi és rendelkezési jogköre az ő fejük felett korlátlan hatalommal ne lebegjen; továbbá nem ad az állam polgárainak közigazgatási bíróságot, a mely lehetővé tegye azt, hogy a túlságos főispáni hatalom véglegesen döntőleg ki ne terjedjen azon administrativ functiókra is, a melyekben az állampolgárok közvetlen érdekei, mint mondom, letéve vannak. És ezzel szemben felemlítik a túloldalról és felemlíti Pulszky Ágoston t. képviselőtársam is, hogy hiszen a főispánok azon joggal, melyet e törvényjavaslat rendelkezésükre bocsát, visszaélni nem fognak. A ki igy vélekedik, az ne alkosson törvényt; (' TJgy van! balfélöl) mert a törvényalkotásnak természetszerű czélja és feladata az, hogy a lehető legnagyobb bizalmatlanságból induljon ki és e czélbóí szabatosan körvonalozza azon jogokat és kötelességeket, a melyekben ugy líampoígárok szabadsági érdekeinek, mint az administratio érdekeinek mozogniok kell. (TJgy van! baljelöl) Mi nem nyugodhatunk meg, nem bizhatunk meg azon főispáni hatalmi körben, a mely semminemű biztosítékokkal körül bástyázva nincs, tehát a mely hatalmi önkényében túlcsaponghat, a mit pedig nem ritkán láttunk. Hanem kívánnunk kell azt, hogy ezen főispáni hatalmi kör elé oly gátak és határok emeltessenek, a melyek egyfelől hatályosan biztosítják az administratiónak és az államnak ebben rejlő hatalmi érdekeit; de más-