Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

316 212. országos ülés márezius 24.1886. zék szónokainak megengedtetett beszélni. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl: Ellenmondások balfelől. FelMáltások : De nem két órakor! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelól.) És én igen bátran hivatkozom rá, hogy akkor is, mikor még nem igen méltányosan vádoltak is miatta, én S

A kettő után végeztem beszédemet és és azért senki sem ellenezte, hogy egy képviselő ur még utánam nagy beszédjét megtartsa. (Igaz! TJgy van! Felkiáltások balfelöl. JDe két óra előtt kezdte! Zaj, mozgás. Halljuk / jobbfelól.) És t. képviselőház, ha a holnapi napon ünnep nem lenne és gyűlést tarthatnánk, nem is kérném, hogy most szólhassak. [Hosszan tartó nagy zaj. Felkiáltások balfelől: két óra elmúlt! Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) T. képviselőház! Először a házszabályok 2 óráról semmit sem tudnak; másodszor a háztól függ, hogy megengedi-e a szólást s én nem teszek egyebet, mint a mit mások szokszor tettek előttem, hogy a házhoz fordulok ezen kérelemmel. (Helyeslés.) És még most is ismétlem, (Zaj. Halljuk! jobbfelól), hogy daczára annak, hogy azt gondolom, hogy midőn előbb 3

/

4 óráig azon tul egy óráig igen ékes modorban lettem tárgyalva. (Derültség jobbfelól. Mozgás balfelöl.) Most egy pár szóra türelmet joggal kérhetnék; mindamellett ha méltóztatnak abba beleegyezni, hogy az ünnep daczára bolnap ülés tartassák, elállók a szótól. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Tartsunk holnap ülést! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igen kérem, méltóztassanak elhatározni — de nem lármával — hogy holnap tartsunk ülést, vagy méltóztassanak igen rövid időt engedni, hogy most szóljak. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk! Zaj a szélső baloldalon.) Már felét elmondtam volna annak, a mit mondani akarok. (Halljtik ! Halljuk ! a jobboldalon.) T. képviselőház! Mindenekelőtt azon kezdem, hogy egy hibámat beismerem, hogy gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur megtámadott önhitt nyilatkozatért, elbizakodottságért, hogy nem féltem tőlük helyzetemet; nem vitatta ennek erkölcsi, ethikai illendőségét, hanem átment a párvonal húzására. Nem abban ismerem el hibámat, mintha ily elbizakodottsággal nyilatkoztam volna, mert azt nem tettem; hanem beismerem arra nézve, hogy egy velem szemben ülő t. szónok ur szavát elhittem. Ebben nagyot hibáztam. Mert az a szónok ur mondta és nem én, hogy nincs miért félteni helyzetünket önöktől. Sajnálom, hogy egyszer hittem; igyekezni fogok, hogy többször ezen hibába ne essem. (Elénk derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De a mi már aztán az eljárást illeti, én t. képviselőház, nem leszek oly tartózkodó — ismétlem, oly tartózkodó — és szerény, mint gróf Apponyi, a ki háromszor, négyszer elmondta, hogy ő nem itél, ő csak előad, de egy félóráig nem hallottunk egyebet mint saját magának és pártjának egyszerű dicsőítését. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a balfelől.) Én t. ház, nem fogom sem a magam, sem ezen párt tiz évi eljárását ez alkalommal feltüntetni, nem csak dicsekvőleg nem, de még történelmileg sem. Most nem igen régen rámutattam, ha kell rá fogok mutatni máskor, de megvallom ez az 57. §-al semminemű összeköttetésben nincs. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelől.) Eectificálnom kell mindenekelőtt azt és sajnos, hogy a kik oly nagy gondot fordítanak arra, hogy valaha valamiről mit mondtam, ha nekik ugy illik, elfelejtik, a mit nem régen mondtam — egy képviselő ur ma azt mondja, hogy én nyakasán megtagadok minden törvényjavaslatot a választási visszaélések korlátozására. Nem nagyon régen volt, midőn itt a házban ünnepélyesen azt Ígértem, hogy a jövő ülésszak alatt fogok ilyen törvényjavaslatod előterjeszteni. (Vgy van! a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Nem tagadtam meg tehát nyakasán. De hát azon t. képviselő urnak is kellett legalább egy negyedórai philippikát tartani, tehát legelőször is rám kellett fogni valamit, a mit nem tettem. Hiába, ez másként nem megy. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Beöthy Ákos: Ez is az 57. 8.? Tisza Kálmán ministerelnök: Azt gondolom, hogy ha nem szóínak a 57. szakaszhoz, hanem engem tárgyalnak, én mint szegény alany is egy kis útmutatást adhatok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A másik, a miről kénytelen vagyok egy pár szót szólni, a mit gróf Apponyi képviselő ur ismét ugy állított elő, mintha jóformán talán én hoztam volna szőnyegre vagy legalább nagy részem volna benne: az az egyik pártról a másik pártra átmenetel kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozom rá, hogy tegnap kikerültem e kérdést, mert megmondtam, hogy arról, a mi az egyes pártok belügyeire vonatkozik, itt beszélni helyesnek nem tartom (Helyeslés jóbbfélb'l.) De ma is hallottuk egy képviselő úrtól, hogy hiába, nagy a különbség; mert ő nem mondja ugyan, hogy ugy van, de közel van az a gyanú, hogy ha valaki az ellenzékről a kormánypártba megy át, ott vágyainak és reményeinek teljesülését is várhatja. Sághy Gyula: Nem ezt mondtam. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, én igen helyesen idéztem, megmondva, hogy azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem mondja, hogy ugy történik, de tér engedtetik e föltevésnek. Hát gondolkozzunk egy kissé t. képviselőház! Ha tér engedtetik e föltevésnek, vájjon nem lehet-e hagonlólag azt mondani: hogy valamely föltevésnek tér engedtetik akkor is, ha valaki a kormánypártról az ellenzékre megy át, tudniillik azon